Európa ugyan pénzzavarban van, de agresszíven militarizálódik

Noha Macron vezetésével Franciaország áll az Európa Ukrajnáért a végsőkig csoport élén az EU-ban, érthető okokból különösen nyugtalanító a társadalom militarizálódása Németországban. A berlini Civey közvélemény-kutatása szerint a németek 57 százaléka szerint „hasznos lenne” újra bevezetni a kötelező katonai szolgálatot nemcsak a férfiak, hanem a nők számára is – írja a Világgazdaság.

A háborús hangulat erősödésének jele Németországban az atombiztosnak hirdetett óvóhelyek iránti ugrásszerűen megnövekedett kereslet.

A legegyszerűbb eszközök húszezer eurónál kezdődnek, és a határ a csillagos ég, ha több embernek több hétre (alapvetően két hónapra) kínálnak föld alatti lakhatást, sugárvédelmet, ellátást. A hirdető vállalkozók azonban nem forszírozzák a kérdést: mi lesz két hónap múlva, ha az óvóhely lakóinak ki kell jönniük. (Egy nagy atomháború esetén Európában nincs esély rá, hogy a sugárzás elpusztította terület akár évek múlva is újból emberek számára lakható lesz.)

A németek nagy többsége továbbra is elutasítja ugyan egy „német” atomfegyver kifejlesztésének gondolatát, a nukleáris bombákkal szembeni elutasítás mértéke csökken – figyelmeztet Ulrich Kühn, a hamburgi egyetem professzora. És az atomfegyverekről ma folyó vita más Németországban, mint a korábbi hasonlók.

A cikket egyébként egy F–35A duális – hagyományos és nukleáris fegyverekkel egyaránt felszerelhető – ötödik generációs lopakodó vadászbombázó képével illusztrálják. A gép éppen egy korszerűsített B61-12-es mintájú amerikai atombomba makettjét készül ledobni egy hadgyakorlaton. Ilyen B61-es amerikai bombákkal váltják fel Európában a Németországban, Belgiumban, Hollandiában és Olaszországban tárolt amerikai atombombákat, amelyeket – engedéllyel – az illető országok légiereje is bevethet ellenséges célpontok ellen.

Noha Németország a NATO-ban a védelemre az egyik legkevesebbet költő állam, a német hadiipari komplexum gyártmányai világvezető minőségűek.

Emiatt is ragaszkodik Zelenszkij ukrán elnök a Matra és a BAE által kidolgozott francia/angol SCALP/Storm Shadow cirkálórakéták árkategóriájába (darabonként egymillió euró felett) tartozó KEPD 350-es Taurus mintájú fegyverek szállításához, amelyek nemcsak a vezérlési rendszert illetően, de a robbanófej hatásfokát tekintve is klasszissal a francia/angol modell felett állnak, amelyekkel Ukrajna már támadta a Krím félszigetre vezető utakat, hidakat. Szakértők szerint ugyanez érvényes a Krauss-Maffei Wegmann (KMW) által gyártott Leopard 2 harckocsik legújabb szériáira (A6-ostól felfelé) és az ugyancsak a KMW-gyártmány PzH-2000-es 155 mm-es önjáró ágyútarackokra is.

Emmanuel Macron francia elnök arra is hivatkozik, hogy Franciaország az EU egyetlen atomhatalma. Ami igaz is, de az ország 280 nukleáris robbanófejéből legfeljebb 170-200 azonnal hadra fogható (ezek alapvetően a francia nukleáris triád tengeri komponense, a négy, Le Triomphant osztályú atommeghajtású, interkontinentális atomtöltetű ballisztikus rakétákat indító tengeralattjáró fürtös rakétáin vannak).

Ezzel szemben Oroszországnak csaknem 5600 nukleáris robbanófeje van – és a tengeralattjáróin telepített atomrakéták száma is egy nagyságrenddel nagyobb a franciákénál. Aggasztó jel, hogy Putyin oroszországi elnök az utóbbi hónapokban többször figyelmeztette az USA-t, maradjon távol Európától, ha Moszkva – akár figyelmeztetési céllal és nem lakott területeken – felrobbant egy vagy több atomfegyvert a térségben. 

Makrogazdasági szempontból a fenti folyamatoknak több a negatív, mint a pozitív hozadéka. Az EU gazdaságilag a recesszió szélén táncol, a 27 tagállam tavalyi teljesítménye (GDP-növekedése) 0,7 százalékot tett ki. És idén sem várható ennél lényegesen nagyobb növekedési ütem.

Az olcsó orosz energiaforrások bezárulása nagyon megviselte Nyugat-Európa vezető gazdaságát, Németországot is, amely biztos érzékkel kiválasztotta a legrosszabb pillanatot az atomerőmű-programból való végleges kiszállásra. Pótlólagos beruházási eszközök, tőke kellene nemcsak a németeknek, de az EU-nak is. Hiszen Brüsszel nyakába szakadhat Ukrajna támogatása, ami évente mintegy 100 milliárd eurót tesz ki, az idei EU-költségvetés csaknem egyharmadát.

A „nagypolitikai” háttér továbbra is zavaros. Elfogyóban vannak Brüsszel külpolitikai szövetségesei. Az EU viszonya mindkét alapvető gazdasági partnerével, az USA-val és Kínával – ugyan teljesen más okok miatt – egyaránt problematikus. Kudarcot vallott Brüsszel sokadik latin-amerikai nyitási kísérlete is a Mercosurral, és Afrikában sem remekel az EU, mindenekelőtt oszlopos tagja, Franciaország miatt. Egyébként nem kis mértékben Párizs számlájára írják a Dél-Kaukázus térségében újra fellobbant konfliktust, Örményország pénzzel, fegyverszállításokkal az EU/NATO felé fordításának, a moszkvai szövetségi körből való kiszakításának politikáját is.  

A Világgazdaság cikkét ITT olvashatják.