Épültek várak a hegyek ormain, az Alföldön, folyó fölé meredő sziklán, széles fennsíkon és mocsarak között egyaránt – a legtöbből mára csak mohos kövek maradtak, meg a régi, daliás idők emléke.

Van azonban egy várunk, amely a maga eredeti, fél évezredes pompájában fogadja a mai látogatókat. Igaz, ezen a váron is átlépett a határ, mára a románok büszkélkednek vele ország-világ előtt. Ettől azért még a miénk az a vár, nekünk kedves emlékünk, akármelyik országhoz tartozik is éppen.

Régebbi várunk számos akad, ilyen pompás azonban egy sem. Nem tudni, ezen a helyen mikor épült az első erősség (talán római kori falak a legkorábbiak), mindenesetre az Árpád-kor végén már vár állott, melynek főfalait követi a mai építmény.

Az első nagy bővítés Hunyadi János apja idején történt, azt követően, hogy a családfő Zsigmond királytól adományul nyerte a környező földeket. A ma is látható lovagvár formát maga Hunyadi János kormányzó alakíttatta ki, méltó lakhelyéül az ország első emberének. Ezt a várat tekintette igazi otthonának, itt élt a felesége, itt nőttek fel fiai, László és Mátyás.

Éppen ez az otthon volta a magyarázat arra, miért nem valamely megmászhatatlan kőszirt tetején épült a gyönyörű lovagvár. Valójában éppen olyan főúri kastély ez, mint például a fertődi vagy a gödöllői, csak éppen a lovagkor ízlése szerint emelve, és azért a katonai szempontokat is figyelembe véve.

Az ágyúk korának eljövetelével a vár hadászati erényei elhalványultak – talán éppen ennek köszönheti a kivételes szerencsét, a megmaradást. A lepergett évszázadok alatt a vár átesett ugyan kisebb-nagyobb átalakításokon, egészében azonban híven őrzi a 15. századi formáját. Megvan a várárok is, a Zalasd patak mesterségesen kiszélesített medre, melyen fahíd vezet az 1440 körül emelt kaputoronyhoz.

A bejárat eredetileg az ellenkező oldalon, az Ókaputorony alatt volt, csak később került ide. Baloldalt, az árkon még innen építtette Bethlen Gábor fejedelem a huszárvárat, hadjárta időkben elővédként, békés korokban raktárként, a személyzet szállásául.

A vár nyugati oldalán húzódik a vár palotaszárnya, amely Hunyadi János alatt épült. Az alsó szinten van a lovagterem, felette úgynevezett Országház. Igen, ez a terem pontosan arra szolgált, amire a név után az ember gondol: Hunyadi János kormányzósága idején itt tartották az ország dolgát illető tanácskozásokat.

Az Országházat kívül négy gyönyörű fatorony ékesíti – ezek a fatornyok köszönnek ránk vissza a budapesti Vajdahunyadvárán, a tó felől. Az úgynevezett Asszonyházat megint csak Bethlen Gábor fejedelem emeltette a kaputorony és a palota között. A kaputoronytól keletre, közrefogva a Buzogány-torony és a Corvin János-bástya által áll az Aranyház, az egykori kincstár, amelynek belső falához az ekkor már özvegy Szilágyi Erzsébet építtette a reneszánsz Mátyás-loggiát: ennek hasonmása is látható a városligeti Vajdahunyadvárban, a kaputorony felől nézve jobbra.

Minden főúri lak nélkülözhetetlen része a kápolna. Az itteni eredetileg Hunyadi kormányzósága idején épült, de Bethlen fejedelem átépítette, most ebben az állapotában látható. A várkápolna mellett, egy kisebb udvaron áll a vár kútja, melynek kávájára egy török rab a XVI. század közepén, arab betűkkel a következő török nyelvű feliratot véste: „ezt Hasszán írta, a gyaurok foglya a templom melletti várban”. Aki arra jár, emlékezzék meg Hasszánról, aki bizonyára nem tehetett arról, hogy a hatalmasok vetélkedése ebbe a szomorú fogságba vetette.

Bethlen Gábor sokat építtetett Vajdahunyadon, a vár keleti oldalán ma egész szárny viseli a nevét. Ennek a reneszánsz épületnek a külső, északkeleti sarkán áll a Hímes-torony. Az egész várat a déli oldalon kívülről a Fehér-rondella zárja le. A délnyugati rész a Királyház, melyet Zólyomi Dávidné Bethlen Katalin építtetett. Belső oldalán a csigalépcsőt rejtő Királylépcsőtoronnyal, külső oldalán pedig a Kapisztrán-toronnyal kapcsolódik a palotaszárnyhoz.

A Kapisztrán-toronyból felvonóhídon keresztül közelíthették meg a védők ostrom esetén a vártól 35 méterre lévő Nebojsza-tornyot, a Hunyadi idején fölépült ötszintes külső erődöt, amelyet utolsó menedéknek szánták arra az esetre, ha az ostromlók behatoltak volna a várba.

Vajdahunyad vára jelentős katonai szerepet soha nem kapott. Mátyás a fiának, Corvin Jánosnak adományozta, felruházván őt egyúttal a hunyadi gróf címmel. Corvin János halála után egyik kézről a másikra szállott a szép vár, egy évszázadra az enyingi Török családé lett, ura volt például Török Bálint is, akit nem más szórakoztatott itt a lakomák idején, mint Tinódi Sebestyén. A nyughatatlan Török János a vár udvarán fejeztette le hűtlenséggel vádolt felségét, Balassa Borbálát.

Bethlen Gábor zálog útján lett a vár ura, utána fél évszázadra az iktári Bethlen család maradt a birtokos. Utánuk a Zólyomiak következtek, majd az Apafiak, rövid időre még Thököly Imre is magáénak mondhatta, de végül, a fejedelemség elmúltával a kincstáré lett.

Mindenféle hivatalok kaptak benne helyet, afféle Isten háta mögötti, az enyészetnek szánt állomáshely lett belőle, ahonnan még a hivatalnokok is elkívánkoztak.

Ferenc király 1807-ben meglátogatta, és a pusztulásban is felismervén a pompás épületet, elrendelte a helyrehozatalát. Nekiláttak a munkának, ám egy villámcsapás felgyújtotta az épületet, Vajdahunyad várát ismét az enyészet látszott birtokba venni.

A végzet azonban nem ezt a sorsot szánta neki. A reformkorban új tetőt kapott, hivatalok költöztek bele. A szabadságharc idején Bem kíséretében Pető is megfordult a falai között, meg is írta Vajdahunyadon című versét. Világos után a vár ismét hivatallá lett, 1854-ben megint leégett, és két évtizeden át tető nélkül álltak a csupasz falak. Ekkor végre komolyan nekifogtak az utolsó magyar lovagvár helyrehozatalának.

Több nekirugaszkodás után, 1913-ra befejeződött a restaurálás – hogy alig fél évtized múltán egy másik állam vegye birtokba a magyar történelemnek ezt az ékességét. A kövek most már nem a mieink. A múltját, a szellemét azonban senki nem veheti el tőlünk.

Bencsik Gábor