„A budapestieknek joguk van tudni, nekünk pedig kötelességünk összefoglalni és közreadni, hogy mindenki ismerhesse, hol is van az origó, amelyhez viszonyítva lehetséges eredményeket elérni” – áll a Tarlós István főpolgármester által felelős kiadóként, György István főpolgármester-helyettes által pedig szerkesztőként jegyzett Fehér könyv bevezetőjében. Hogy a problémák felsorolása mindössze tizenöt oldalt tesz ki, az nem a várost két évtizedig vezető MSZP és SZDSZ eredményes munkájából következik, hanem abból, hogy az internetről is letölthető kiadvány mindegyik ügyről röviden, csak a legfontosabb tényeket ismertetve ír.

Első helyen természetesen az eladósodottság áll. Így megtudhatjuk, az átadás-átvétel időpontjában a főváros adósságállománya elérte a 172 milliárd forintos szintet. Már ez az összeg is rendkívül magas, csakhogy ehhez jön még a BKV külső adósságállománya, ez további 73 milliárd forint, valamint a közlekedési társaság belső adósságállománya, ami – tessék megkapaszkodni – nyolcszáz milliárd! Összességében tehát több mint ezer milliárd forintról van szó. Ebből következő további probléma például, hogy amennyiben a főváros valamilyen fejlesztéshez hitelt venne fel, már nemigen tud, hiszen Demszkyék lényegében kimerítették a lehetőségeket. És mivel a fővárosi vagyon jelentős hányadát is felélték, vagyonhasznosításból sem számíthat érdemi bevételre a városvezetés.

A városüzemeltetés során felmerülő gondok között a Fehér könyv végigveszi a fővárosi cégeket. A Távhőszolgáltató Zrt.-ről például kiderül, nyolcvan szerződést vizsgáltak felül, az előnyteleneket újratárgyalták, és az így módosított megállapodások kedvezőbb feltételei éves szinten hétszázmillió forintos megtakarítást jelentenek.

Tizennyolc, korábban megkötött szerződés kapcsán rendőrségi vizsgálat folyik. A Budapesti Temetkezési Intézet Zrt. esetében a peres ügyek, meg nem fizetett adók, az üzleti értékcsökkenés miatt 2010-ben 614 millió forint elkerülhető ráfordítással kellett számolni, vagyis ha korábban megfelelően mentek volna a dolgok, akkor ezek most nem terhelnék a költségvetést.

A Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. felelőtlen, bűncselekmények megalapozott gyanúját felvető gazdálkodása miatt a 2010. év végére csődközeli helyzetbe került. Az új városvezetésnek hétszázmillió forintos rendkívüli támogatást kellett adnia a cég számára, hogy az év végére a társaság ne menjen csődbe.

A közterület-fenntartó egyik története annyira jellemző, hogy ezt csak szó szerint érdemes idézni a kiadványból: „A lerakó-gáz ártalmatlanító fáklyával kapcsolatban (a gáz biztonságos elégetésére szolgáló berendezés) a társaság a beruházás megvalósítására két közbeszerzési eljárást folytatott le. Az első eljárás nemzeti értékhatáros, hirdetményes, gyorsított tárgyalásos eljárás volt. A tárgyalások lefolytatását követően a végső ajánlati ár 190 millió forint + ÁFA volt. Tekintettel arra, hogy az ajánlati ár meghaladta az előzetesen becsült értéket, a Közbeszerzési Bizottság az eljárást eredménytelennek nyilvánította. Az e tárgykörben kiírt második eljárásban a tárgyalások lefolytatását követően a győztes ajánlati ár 448,5 millió forint + ÁFA lett. Az ügyben – a két kiírás közötti lényeges árkülönbség miatt – nyomozás indult.”

Vagyis, ahhoz képest, hogy az első ajánlat túl magas volt, másodszorra egy több mint kétszer akkora ajánlat győzött…

De egyebek mellett egy egymillió eurós – vagyis több mint 250 millió forintos – elbukott hazai és uniós támogatás is ehhez a céghez kötődik, miután az összeget végül nem lehetett lehívni. Az ok a fentiek alapján talán nem meglepő: szabálytalan közbeszerzési eljárás miatt.

Ami a beruházásokat illeti, itt természetesen a 4-es metró kívánkozik az élre. Az előkészítés hiányosságai és az elhúzódó megvalósítás miatt összességében nyolcszázra tehető a BKV-val szembeni vállalkozói követelések száma. Ennek kapcsán a fő kivitelező BAMCO és a Siemens követelése a legmagasabb, nagyjából negyven-negyven millió euró, az összes vállalkozói követelés összege pedig nyolcvanmilliárd forintra tehető.

A BKV esetében az egyik fő gond, hogy a járműpark és infrastruktúra szinten tartására a szükséges amortizációs forrásokat nem biztosították, ezért az évek folyamán több mint 800 milliárd forint mértékű belső adósságállomány alakult ki. Ráadásul az elmaradt járműbeszerzéseknek van egy hosszabb távú hatásuk is: a BKV eszközparkjának teljes körű megújítása a mostani értékekkel számolva mintegy kétezer milliárd forintra becsülhető.

A beruházások kapcsán nem csak a metróépítés okozhat még gondot. A Margit híd felújításának elhúzódása miatt fennáll a veszélye, hogy az unió visszavonhatja a korábban megítélt támogatás egy részét, amit a város természetesen kénytelen lenne a saját költségvetéséből pótolni. De csúszásban van a csepeli gerincút felújítása is, ami szintén nagymértékben veszélyezteti a megítélt uniós támogatás, vagyis 3,7 milliárd forint lehívhatóságát.

Rossz helyzetben van a budapesti egészségügy is: a Fővárosi Önkormányzat ezen intézményeinek tartozásállománya 6,5 milliárd forint volt tavaly decemberben, ami a korábbi évek hagyatékaként – és a tavaly ősz óta tett intézkedések mellett is – májusra elérte a kilencmilliárdot.

A kultúra területén is voltak csontvázak. A József Attila Színház előző vezetője 270 milliós hiánnyal adta át az intézményt, az ügyben feljelentés született. A Budapesti Fesztiválközpontnál hasonló a helyzet: a revizori jelentés szerint a gazdasági vezető által elkövetett bűncselekményen túl olyan belső szabálytalanságok, indokolatlan és szabálytalan kifizetések, szerződéskötések és elszámolások történtek, amelyek nyomán háromszázmillió forintra tehető az okozott kár összege. A Vidám Park kis híján csődbe ment. Az évek során felhalmozódott, nem teljesített kötelezettségek összege 2010-re elére az egymilliárd forintot. Voltak gondok a Budapesti Turisztikai Szolgáltató Nonprofit Kft.-nél is, ahol több szerződés kapcsán is nyomozás folyik, az okozott kár pedig több mint 130 millió forint lehet.

A könyvből kiderül az is, hogy a 2011 januárjában megalakult Jogi és Közbeszerzési Főosztály a korábbi Jogi Ügyosztálytól közel ezer folyamatban lévő peres ügyet vett át, amelyekben a Fővárosi Önkormányzat 708 esetben felperesi, 245 esetben alperesi pozícióban van. A perbeli követelések értéke ezzel szemben fordítottan alakul: a fővárostól követelt összeg eléri a 15 milliárd forintot, a fővárosi követelések pedig mindössze 1,5 milliárd forintot tesznek ki.

A főváros perbeli képviseletét az eddigi gyakorlat szerint döntő többségében tartós megbízási szerződések alapján, átalánydíjas elszámolásban ügyvédek és/vagy ügyvédi irodák látták el. Az ügyvédi megbízások ellátására a hivatal tavaly több mint 140 millió forintot fordított. Az elmúlt években arra is volt példa, hogy a közbeszerzési eljárás vitelével megbízott jogi képviselő munkadíja elérte a 90 millió forintot.

A sorban meg kell említeni a Csepeli Szennyvíztisztító ügyét, melynek kapcsán a felperesek körülbelül négymillió eurót követelnek a fővárostól. Talán a kiragadott példákból is látható, milyen súlyos örökséget hagyott hátra a szocialisták és szabad demokraták húsz évig uralkodó koalíciója. Ha egy szóval kellene jellemezni ezt az időszakot, talán a pazarlás a legmegfelelőbb: ebben ugyanis a gyanús ügyek mellett a szőnyeg alá söpört problémák, a halogatott lépések és a rossz döntések is benne foglaltatnak. Mindenesetre Demszky Gábor remélhetőleg kénytelen lesz majd megmagyarázni a bizonyítványt az illetékes szervek és az ország nyilvánossága előtt, mert mindent nem lehet Hagyó Miklósra fogni.

Bándy Péter