A hitelminősítők feladata, hogy gazdasági társaságok és kormányzatok hitelképességét értékeljék, ezzel csökkentve a befektetők kockázatát. Bevételük jelentős részét a gazdasági társaságok hitelképesség-vizsgálatából szerzik, miközben az országok minősítését nonprofit módon végzik.

A piacot három nagy amerikai vállalat, a Standard & Poor’s, a Moody’s, illetve a Fitch Ratings uralja. Előbbi kettő a piac negyven-negyven, utóbbi pedig tizenkét százalékát tudhatja magáénak, működésük egy évszázadra tekint vissza.

A kezdetekben vasúti beruházásokat, majd kötvényeket értékelő vállalatok csillaga 1975-ben ragyogott fel igazán, mikor az Egyesült Államok statisztikai minősítőkként félhivatalos státuszba emelte az intézeteket.

A hidegháború végét követő amerikai térnyerés során az európai kormányok gyakorlatilag kivétel nélkül szabályozó szerepet adtak az egyébként magánkézben lévő, profitorientált vállalatoknak. Standard & Poor’s a Moody’s és a Fitch olyan piaci szegmenst kaparintottak meg, ahol gyakorlatilag nem volt konkurenciájuk.

Megbízhatóságukkal szemben számos alkalommal vetődtek fel kételyek. 2002-ben az Enron minősítése még négy nappal a vállalat csődje előtt is változatlan maradt, noha a minősítő vállalatok már hónapokkal korábban tisztában voltak a vállalat problémáival. A minősítőket több vád érte, miszerint olykor zsarolással próbálnak rávenni cégeket szolgáltatásaik igénybevételére. 2004-ben, miután a Hannover Re. nem volt hajlandó megbízást adni a Moody’snak, az leminősítette a német biztosító besorolását. Noha a többi minősítőnél a Hannover Re. továbbra is jól szerepelt, a megingott befektetői bizalom 175 millió dollárjába került a vállalatnak.

A minősítőket jelentéseik frissessége miatt is gyakran érték kritikák. Mivel számításaikat korábban publikált adatokból készítik, ezért a kockázati osztályzataik mindig múltbeli állapotot tükröznek. Ráadásul a sokszor ad hoc módon készült elemzések nem tendenciát, hanem időleges állapotot tükröznek.

A Moody’s 2002-es leminősítése után a világ akkor második legnagyobb gazdasága, Japán került majdnem egy szintre a harmadrészt AIDS/HIV fertőzöttek lakta Botswanával. A minősítők Magyarország esetében is levizsgáztak. Noha a magyar gazdaság mutatói a 2000-es évek elejétől romlottak, a Moody’s még 2002 végén is felfelé minősített, majd közel négy évig nem is nyúlt a besorolásunkhoz. A jég csak a 2006-os tévéostrom után tört meg, mikor arra hivatkozva, hogy „Magyarországon épületeket gyújtogatnak”, lerontották hazánk minősítését.

A korábbi fenntartások után a gazdasági válság végleg megroppantotta a Standard & Poor’s, a Moody’s és a Fitch Ratings tekintélyét. Az amerikai pénzügyi válság kirobbanásának körülményeit vizsgáló kormánybizottság a US Financial Crisis Inquiry Commission 2011-es jelentése szerint a minősítő intézetek súlyosan bűnösök a 2008-as pénzügyi válság kibontakozásában. Noha már 2006-ban tudatában voltak a másodlagos ingatlanluftballon veszélyeinek, csak egy év késlekedéssel minősítették le a problémás kintlévőségeket.

Más kérdés, hogy a hitelminősítők kényszerpályán mozogtak. A Foreign Policy című lap egy cikkében Dan Alamaru és Ian Bremmer játszottak el a gondolattal, hogy mi lett volna akkor, ha az ügynökségek valóban teszik a dolgukat, és már 2005-ben, esetleg 2006-ban leminősítik az amerikai jelzálogtermékeket, valamint az azokat forgalmazó intézményeket.

A két amerikai közgazdász szerint ebben az esetben a luftballon már két évvel hamarabb kidurranhatott volna. A részvények súlyos vereségeket könyveltek volna el a tőzsdéken. Az amerikai gazdaság növekedése lelassult, vagy akár a mostanihoz hasonló recesszióba is süllyedhetett volna. Ebben az esetben viszont komoly politikai következményekkel kellett volna számolni. A Bush-kormányzat politikájának ugyanis egészen 2008-ig fontos része volt az otthontulajdonlás kiterjesztése. Egy efféle leminősítés következtében a minősítő ügynökségek nemcsak Washingtonnal, de a Wall Streettel is szemben találták volna magukat. Annál is inkább, mivel akkoriban az ingatlanpiac felől kiinduló gazdasági válság lehetősége kizárólag pályaszélekről bekiabáló elemzők, illetve bizonyos üzletemberek számára tűnt reális esélynek.

A házak és lakások árai a ’40-es évek óta kisebb megtorpanásokkal bár, de folyamatosan emelkedtek. Így a minősítő ügynökségeket egy prosperáló ágazat romba döntésével vádolták volna meg, és vizsgálatok, illetve lejárató kampányok tucatjai indulhattak volna meg ellenük. Ezt pedig nem akarták megkockáztatni, így inkább hagyták, hogy a hitelek összedőljenek saját súlyuk alatt.

A fenti példa kitűnően mutatja, hogy a hitelminősítők – mint minden vállalat – a körülményeket mérlegelve hozzák meg döntéseiket, és érdekeik nem mindig esnek egybe más vállalatok, illetve országok érdekeivel. A további vádak szerint a minősítő vállalatokat válság idején végig szoros szálak fűzték az általuk minősített intézményekhez. Bizonyos esetekben pedig ők maguk adtak tanácsokat bankoknak arról, hogy azoknak miféle pénzügyi termékeket kellene létrehozniuk a kedvezőbb minősítés érdekében.

Szintén problémás, hogy az adósságokat kibocsátó kormányok és vállalatok közvetlenül fizetnek a minősítő cégeknek önmaguk minősítéséért, így ezek sok esetben szubjektívek.

A válság kirobbanása óta eltelt időkben mind az Egyesült Államok, mind pedig az Európai Unió komoly lépéseket tettek a minősítők szabályozása érdekében. Amerikában feloldották bizonyos vállalatok törvény általi kötelezettségét hitelminősítők szolgáltatásinak igénybevételére. A Barack Obama elnök által 2010-ben aláírt pénzügyi reformcsomag pedig lehetővé teszi az ügynökségek felelősségre vonását, ha azok téves értékelésükkel kárt okoztak. A viszony ez évben romlott meg végleg.

A Moody’s és a Fitch után a közelmúltban a Standard & Poor’s is kilátásba helyezte az Egyesült Államok AAA besorolásának felülvizsgálatát arra az esetre, ha nem tesz megfelelő lépéseket az adóssághelyzet stabilizálására – bár tekinthetjük úgy, hogy itt nem bosszúról, csupán az előírások precíz betartásáról van szó.

Spanyolország, Görögország, Portugália, majd legutóbb Írország leminősítésével az intézetek Brüsszelnél is kihúzták a gyufát. Az Európai Parlament már az államadósságok minősítésének külön vizsgálatát, valamint a hitelminősítő intézetek saját minősítéseikért vállalt polgári jogi felelősségét szorgalmazza. Brüsszel emellett a piaci versenyt növelné új, magánminősítők versenybe lépésével, illetve egy uniós minősítő vállalat megalapításával. Kérdés persze, hogy francia, illetve német közgazdászok által irányított szerv mennyire állna ellen az egyes kormányok manipulatív törekvéseinek.

Tovább bonyolítják a képet a feltörekvő hatalmak érdekeltségei. A kínai Dagong Global Ratings hitelminősítő már most komoly befolyással bír az ázsiai színtéren. Ráadásul a vállalat nemrég bejelentette: akkor is rontana az Egyesült Államok szuverén adósbesorolásán, ha a kongresszus elfogadja a Moody’s és társai által javasolt pénzügyi lépéseket.

Sayfo Omar