A lóversenyen kívül bemutatkoznak a székelyföldi székek táncaikkal, kézműves munkáikkal (nyeregkészítés, bőrdíszműves, kovács stb.). Emellett zene, a Komáromi Lovas Színház és a Szigetszentmiklósi Sziget Színház előadását tekinthetik meg. Közép-Európa egyetlen lovas színháza Koltay Gergely „Honfoglalás” című rockoperáját mutatja be.

A magyar nemzetnek szakrális helye ez a vidék; hegyvonulat a Borosnyó- és Kurta-patak közé ékelődik be. A két patak közötti hegyfok, amelyről belátni szinte az egész Háromszéket, Szentlélektől Kökösig, Zágontól Zalánig, sőt, tiszta időben az Olt felső völgyének apró falvait is látni. A tetőn egy 60 lépés kerületű őrtorony állt. Hasonmása látható az eresztevényi Óriás-pincetetőn, sőt, a vidék más kimagasló pontján is, például a Bikfalva fölötti Csiga vár környékén.

Az ismert Bodza vára és az alacsonyabban fekvő helyen csúcsosodó Bibarcz-hegy is hasonló. Eléggé beszédes, hogy az utóbbi csúcson egy kisebb halom neve Ordító. Föltehető, hogy a Kispatak völgyében fekvő Bodza vára olyan közel volt, hogy kiáltásokkal adtak jelt egymásnak, ha veszély fenyegette a várakkal védett bérces hazát. Az őrtornyok és a várak kapcsolatban voltak egymással, így az Óriáspince-tető is. Az ősi őrtorony aljzata csak abban a 100 lépés kerületű, 4-5 öl magasságú körgátban különbözik a többi őrtorony helyétől, hogy a közepe üreges. A körgátat az óriáspince bejáratának tartja a népi monda.

Ettől nyugatra mintegy száz lépésnyire egy kisebb földhányás körgát emelkedik, majd 70 lépésre még egy. A kisebb bemélyedéseket a nép az „óriások kútjának” tartja. Nem vitás, hogy ezen a helye, valóban álltak várak és őrtornyok, de korábban, valószínűleg a bronzkorban település is volt a környéken; a kis földgát bronzkori halomsír is lehet.

Nagyon érdekes Eresztevény nevének származtatása, amely ma Maksához tartozik. Orbán Balázs írása szerint a tatárjáráskor a rabszíjra fűzött foglyok fölött itt tartott szemlét a tatárok kánja. Mivel több, munkára képtelen öreget talált, azt mondta: „Ereszd a vént”. A másik változat szerint az ősi időkben Maksán tartották gyűlésüket a székely lófők. Itt eresztették el lovaikat legelni, és a hely neve „Ereszd a mént” után lett Eresztevény.

Ezek a nyelvészkedések inkább mondába illők, valósabb a mélyen megmaradt ázsiai emlék. Ez annál is valószínűbb, mert a Királyhágón túl már a XIII. században találunk pusztára, erdőre, családra, vonatkozó hasonló nevet, de akár ősi keresztnév is lehetetett. Sokkal régibb a település, mint azt okmányokban megtaláljuk. Mára 1567-ig vezetik vissza írásos említését, ahol Erezthwen néven 12 kapuval van bejegyezve a registrumba.

Az Óriás-hegy az Olt és a Feketeügy folyók közti hegység végfoka. A rege szerint mielőtt az emberek megtelepedtek volna ezen a helyen, egy óriás lakott a vidéken, aki pár lépéssel a torjai Bálványosra és a borosnyói várhoz lépett. Az emberek megjelenése után el kellett hagynia a vidéket, de távozása előtt hatalmas pincét épített a hegy gyomrában, és tömérdek kincsének egy részét oda rejtette. A pincének hitt földgát tetején erődítmények voltak, melyeknek megfigyelőtornyait kőből építették. A tornyok romjai sokáig megmaradtak, Orbán Balázs, a Székelyföld tudós leírója még tudott róluk.

Az óriásról szóló rege utalhat arra is, hogy az ismeretlen rómaiak idejében építhették a tornyokat, hiszen római castrum Kézdivásárhelyen és másutt is van. Az sem kizárt, hogy abban a korban szokásos „hadi távirda” szerepét töltötte be. Az óriás elvonulása a római visszavonulást jelképezheti, akik a gótok és a hunok megjelenésekor hagyták el a vidéket.

Az Óriáspince-tetőt a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójára rendbe hozták. Tizenkét székelykapu vezet föl a földgátra, melynek közepén keresztelőkútszerű kőoltár áll. Föléje fából készített, jurta formájú térplasztika borul, ami lármafaként is azonosítható. A dombot emlékparknak képezték ki, még a világtalálkozóra. A kis domboldalt elszórtan, alacsony kőoszlopok borítják, tetejükön bevésve Háromszék településeinek neve és az az évszám, amikor először szerepel a neve írásos dokumentumban.

A földgát a kőoltárral és a faépítménnyel a Napot jelképezi, mint az ősi vallás tiszteletének tárgyát. Az egész összkép egy székely „Stonehenge” benyomását kelti, csupán a titok más és a kivitel emberibb. A budapesti Nemzeti Vágta előfutamaként zajlik le az Óriáspince-tetőn a Székely Vágta, amelynek tétje – minden egyéb díj mellett – a budapesti versenyen való részvétel, természetesen a három székelyföldi megye hozzájárulásával (Maros, Hargita, Kovászna).

A versenynek komoly szabályzata van, számos kritériumnak meg kell felelni az indulóknak. A három megye minden településének jogában áll nevezni egy csapatot. Minden csapat egy lóból és három személyből áll: a lovasból, a kísérőből és a csapatkapitányból.

Versenyző lovas a 18. életévét betöltött személy lehet. Nem indulhatnak azok a lovasok, akik pályafutásuk során hivatásos lóversenyeken tíz vagy annál több futam győztesei voltak. Az eseményre több ezer érdeklődőt várnak. A pályán egyszerre öt lovat indítanak, a pálya méreteit Kádár László állatorvos, a gidófalvi Szilaj Hagyományőrző Egyesület vezetője ismertette. A rendezvényszervező Dancs Zsolt színes bemutatókkal teszi élvezetesebbé az egyébként is színes eseményt, a gyönyörű tájat.

A közelben a Maksa-patak és a Besenyő- patak felduzzasztásával üdülőfalvak kiépítésére alkalmas vízfelület, a Besenyő-tó várja a fürdőzőket. Aki testben és lélekben felüdülésre, feltöltődésre vágyik, az többször látogasson el a Székelyföldre. A Székely Vágta is ilyen alkalom, még érdemes elindulni. Az Óriáspince-tető kisugárzása elfújja a depressziót, a reménytelenség érzését és hinni fognak a nemzet jövőjében. Bízvást állíthatjuk, hogy az elmúlt évtizedekben az erdélyi magyarok vitték-viszik át a nemzeti identitást, becsülést és a szép magyar beszédet nagylászlói kifejezéssel élve: a túlsó partra.

Hankó Ildikó