Az alaposan felturbósított cselekmény középpontjában két katona, Fergus és Frenkie áll, akik közül az utóbbi halálos támadás áldozata lesz a bagdadi repteret a biztonságos zöld zónával összekötő Halál sugárúton. A hivatalos magyarázattal elégedetlen Fergus barátja özvegyével privát nyomozásba kezd, hogy egy rossz minőségű videoszalag nyomán különféle nagypolitikai összeesküvésekig jusson. A lassanként kibomló eseménysor persze eddig egy is lehetne a hasonló tematikájú filmek közül, ha a már-már Loach védjegyévé vált, az egyszerű emberi sorsokra kihegyezett érzékenység és az ennek jól alájátszó, kőkeményen realista képsorok nem állnának össze egy végső tanulsággá, mi szerint ennek az értelmetlen öldöklésnek csak vesztesei lehetnek: fronton innen, de főként túl.

Farkas Anita

Halál sugárút – angol-belga-francia-olasz-spanyol filmdráma, 2010

ZENE – Műfaji gazdagság

Rendhagyó CD-vel jelentkezett a brit Kate Bush. Az 1978-ban David Gilmour (Pink Floyd) felfedezte dalszerző-énekesnő többéves kihagyás után The Sensual World (1989) és The red Shoes (1993) lemezeiről 11 dalt minden hangszerrel újrajátszatott, hangnemet váltott, helyenként még a szövegen is módosított. Aki ismeri az eredeti felvételeken Bush igen magas énekhangját, annak azonnal feltűnik a mélyebb fekvésből adódó bensőségesebb, érzelmileg telítettebb, olykor sejtelmes hangulat. A kiadvány, a korábbiakhoz hasonlóan, egyértelmű műfaji meghatározása lehetetlen (pop, rock, alternatív stb.), talán az eklektikus, azaz sokrétű jelző a legtalálóbb. Ez a változatosság Bush hangszeres tudásának is köszönhető, hiszen zongorázik, gitározik, hegedül.

Szakács Gábor

Kate Bush: Director’s Cut – Fish People/EMI, 2011

KIÁLLÍTÁS – A vas ragyogása

Mizerák István a Magyar Távirati Iroda fotósa volt. A tárlat több mint harminc nagyméretű fekete-fehér képpel mutatja be a fotóriporter-újságíró tudósításainak pillanatait, művészfotóinak egyediségét, áttekintve ezzel a sokoldalú művész életpályáját. A felvidéki származású alkotó az ózdi acélgyár csarnokaiban sétálva is képes volt gyönyörű képeket készíteni, az izzó vas ragyogásában dolgozó munkásokban, valamint az őt körülvevő ipar nyers geometriájában is megtalálta a szépséget. A kiállított fényképek nem egyszerűen a XIX. század második felét ábrázolják, hanem az akkori időszak életérzését is hordozzák. Mizerák az ózdi iparvárosban európai színvonalú életművet hozott létre, és ma is aktuális művészi színvonalú képeket hagyott az utókorra.

Tabajdi Daniella

Élet/Művészet – Mizerák István fotói a Nemzeti Múzeumban, megtekinthető: július 31-ig

KÖNYV – Egy lányról és a németekről

Sokszor, sok mindent megírtak már a második világháborúról, a nácik tetteiről és a zsidók szenvedéseiről, így azt hihetnénk, a téma már olyannyira lerágott csont, hogy senki nem tud meglepni minket. Erre cáfol rá jó alaposan a fiatal ausztrál író, Markus Zusak regénye, ami egy egészen „kis történet egy lányról, egy harmonikásról, néhány fanatikus németről, egy zsidó bokszolóról és egészen sok lopásról”. A gyermetegnek tűnő bevezető persze nem véletlen, hiszen Zusak főszereplője egy mindössze kilencéves német kislány, Liesel, aki olyannyira árva, hogy még – az egyébként igen érdekes szerepben feltűnő – halálnak is megesik rajta a szíve. Ez az írás mégsem csak az ő története: a jóságos nevelőapa, a pincében bujkáló különös szerzet és a München melletti kisvároska többi lakójának sorsa panoptikumszerűen vetítik az olvasó elé a háborús idők megrázó mindennapjait, különös tekintettel arra, hogy egyszerű németként sem biztos, hogy mindenkinek akadt választási lehetősége. A könyv legnagyobb erőssége, hogy nem ítélkezik az egyes cselekvési minták felett, és bár a szaggatott narráció, az időnkénti felesleges betoldások és túlzott modorosság néha zavaró lehet, így is többet és közérthetőbben mond el a hitleri birodalom lényegéről, mint a holokauszt-irodalom jó néhány más darabja.

Farkas Anita

Markus Zusak: A könyvtolvaj – Ulpius-ház, 2010

ÉTTEREM – Magyar szabvány

A Kálmán Imre és a Hold utca sarkán levő étterem az elmúlt két évtizedben jó párszor cégért váltott. Jómagam a Kálmán étterem és a Telihold vendéglő korában jártam ott, korrekt fősodratú étterem volt mindkettő. Éppen ezért most is kíváncsiak voltunk, hogy mit csinál a jelenlegi üzemeltető csapat „Vén betyár” néven. A beltér nem sokat változott, nem is lett különösebben betyáros, de barátságos maradt. Külön értékeltük, hogy a rusztikus hangulatot biztosítani hivatott vakolatleverések egyike a történelmi Magyarország körvonalait formázta. A stílusegység dolgában lennének módosítanivalók, nem tudni, hogy jön össze a betyárromantika a hastánccal, ami egyébként elmaradt, vélhetően azért, mert csak ketten ültünk az étteremben. A honlapon beígért welcome drink (amit nyugodtan lehet Isten hozta italnak hívni, főleg egy magyaros vendéglőben) is elmaradt, akárcsak az étlap által említett narancs a limonádéból, valamint a bajor mustár és a sörretek a vegyes tálról. (Ez utóbbiak ügyében angolosan hallgattak, a narancshiányt jelezték előre.) No, de ennyit csak a panaszokról. Mert kellemes időt töltöttünk a Vén betyárban, és a kétszemélyes bajor tál egy részét még el is csomagoltattuk, pedig semmi egyéb ételt nem rendeltünk és kellőképpen éhesen ültünk le vacsorázni. A tálon volt egy szép csülök, bőre nem ropogott, mint ahogy ígérte az étlap, de ízletes volt és belseje jó állagú, korrekt sült tarja pirított hagymával, sült kolbász, jó ízű párolt káposzta, kisebb hengerekre formázott finom dödölle, sörperec és sült krumpli (ez utóbbi mirelitből, de megfelelően megsütve). A kiszolgálás kedves volt, gyors és messzemenően udvarias. A Vén betyár hiányosságaival együtt jó hangulatú, szeretnivaló hely, mely elfogadható szinten hozza a mai magyar vendéglátás szabványait. Kis odafigyeléssel sokkal jobb is lehetne.

Dorozsmai Endre

Vén Betyár – Budapest, V. kerület, Kálmán Imre utca

KÖNYV – Rójunk nyáron is!

Szőke István Atilla versei bármely korosztály lelkéhez utat találnak. Ráadásul alkotásaival – legyen az verseskönyv, dalszöveg, előadás vagy egy rendezvény megszervezése – tanít, nevel, ismeretet ad át. Teszi ezt megfontoltan, bölcsen és üdítő humorérzékkel. Új kötete, a találós kérdéses, verses, rovásírásos kifestő ismét a gyermekekhez szól, s lám, mennyi képességet fejleszt játékosan: gondolkodást, emlékezetet, képzeletet, ritmusérzéket, kézügyességet, sőt még az íráskészséget is! De nem ám akármilyen írásét, hanem azét, amelyet a magyarok elődei, szkíták-hunok-avarok használtak már a régi idők óta, krónikásaink szerint. Szőke Tímea rajzai ellenállhatatlanul csábítanak a színezésre.

Szakács Gábor

Szőke István Atilla: Találd ki! Tanuld meg! Színezd ki! Rój!! I. – Koronás Kerecsen Kiadó, 2011