Hirdetés

Összesen hány főtiszt és tábornok életét oltotta ki a császári kivégzőosztag Aradon az 1848/1949-es magyar forradalom és szabadságharcban való részvétel miatt? Az ember hajlamos rávágni, hogy tizenhármat, de nem így van: Ormai Norbert ezredes volt az első a sorban 1849. augusztus 22-én, őt követte a köztudatba bekerült tizenhárom fő október 6-án, de ezzel még nem volt vége: október 25-én Kazinczy Lajos ezredest is kivégezték.

Róla szól a Madách Színház A tizenötödik című musicalje, Derzsi György zeneszerző és Meskó Zsolt szövegíró alkotása, melynek 2022 tavaszán volt a premierje, és idén csak a március 15-i nemzeti ünnep időszakában szerepel a teátrum műsorán. A Szirtes Tamás rendezte zenés játék az íróként és nyelvújítóként ismert Kazinczy Ferenc legkisebb fiáról rajzol portrét, valós történelmi adalékokkal és fiktív elemekkel egyaránt kiegészítve.

Az első felvonás nyitányában három feketébe öltözött nő tűnik fel az aradi vár belső terét ábrázoló díszletben: a halál angyalai. „Augusztusban az elsőt küldték kötélre, / lesz-e tizenötödik a sor végére?”, teszik fel a nézőt a történetbe berántó kérdést.

Nem sokkal később már a cellában vagyunk, ahol a címszereplő raboskodik, magányában felidézve idevezető útjának állomásait, amelyek a színpadon is megjelennek. Az első nagyívű dalban, melyet előad (Kazinczy éneke), az édesapját szólítja meg. Mert az édesanyja arra nevelte, hogy mindig legyen méltó az apja emlékéhez, ám ő gyerekkorában még nem volt tisztában vele, hogy is lehetne, úgyhogy sokáig ez volt számára az egyik legfőbb kérdés.

Korábban írtuk

Míg a másik az: tulajdonképpen hol a hazája? „Szolgálok, de kit, s miért? A lelkem hazátlan, / a császár tulajdona vagyok ebben a hazug világban!”, fakad ki egy ponton.

Nem sokkal később egy báli jelenet következik, és kezd kibontakozni a szerelmi szál: a vagyontalan Kazinczy Lajos és az ország egyik leggazdagabb nemesi famíliájának lánya, Majthényi Zsófia egymásba szeret, ám nem házasodhatnak össze: családjaik társadalmi státusát és anyagi helyzetét tekintve mély szakadék választja el őket egymástól.

Kazinczy rádöbben helyzetének kilátástalanságára, és úgy dönt: eladja a tiszti rangját, és kilép a császári seregből. „Hol van az értelem, hol van a fény, / hol az a világ, ahol a becsület a legfőbb erény?”, kel ki magából egy vita során, amelyet tiszttársával és barátjával, Von Lasberggel folytat, aki próbálja meggyőzni arról, hogy maradjon. Kettejük alapállásának különbsége, érzelmeik hevessége miatt a Hazug világ az első felvonás legjobb dala!

A fiatalember aztán végre választ kap Majthényi Zsófiától a hozzá írott, sokadik levelére. A lány emlékezteti rá, hogy köztük mindennek vége, egyben megemlíti: Pesten kitört a forradalom. A kikosarazott szerelmes és kötelék nélküli katona végre célt talál magának: a magyar szabadságért fog küzdeni! Az első felvonás fináléja így Petőfi Sándor Nemzeti dalának ügyes parafrázisa és továbbgondolása.

A második felvonás elején aztán visszatérünk a jelenbe, és a megtorlógépezet irányítója, Julius Jakob von Haynau is megkapja a maga dalát. „A hazaárulónak egy a bére, / és én megfizetem nektek, ami jár, / hát legyen meg az én akaratom, / Isten, engem áldj meg, s ne a magyart!”, jelenti ki meglehetősen nagyra törően – e pár sor ugyanis nemcsak a Miatyánkra, de a Himnuszra is utal.

A második rész egyik leglátványosabb, legemlékezetesebb jelenete az aradi tizenhárom kivégzése, amit a már említett halálangyalok lényegre törő szövege kísér. Nem sokkal később Kazinczy szembenéz a sorsával: „Ami Önöknek bűn, az nekem: haza, / ami Önöknek lázadás, az az Isten szava, / ami Önöknek a császár, nekem az zsarnokság, / ami szószegés, az nekem a szabadság!”, okolja meg a viselkedését Az utolsó szó jogán című dalban.

A finálé szintén tartalmaz egy Petőfi-versrészletet: „Ó szabadság, hadd nézzünk szemedbe, / oly sokáig vártunk rád epedve”, kezdődik, hogy így folytatódjon: „Áldásod óvjon mindig engem, / e végső úton, melyre indul lelkem…” E himnikus lezárás nem csupán a második felvonás, de a teljes darab legemelkedettebb dala!

Meskó Zsolt szövegei azonban nem csak Petőfi egy-egy versét, vagy a Himnuszt idézik meg. Aki figyel, Csokonai Vitéz Mihály A reményhez, Tompa Mihály A gólyához, Vörösmarty Mihály Szózat című alkotására tett utalásokkal is találkozhat bennük. Az író ugyanakkor azzal teszi igazán drámaivá Kazinczy Lajos és Kazinczy Ferenc kapcsolatát, hogy a fiú, amikor elfogadja, hogy meg kell halnia, rádöbben: a „vértanú” szó apja és nyelvújító társai leleménye!

Derzsi György hol rockos, hol rhythm and bluesos zenét komponált a darabhoz, de magyar népzenei elemek, valamint a rap is a hangzásvilág alkotóelemei. Az általunk látott verzióban Solti Ádám alakította a címszereplőt, aki mindenben tökéletesen megfelelt a képnek, amelyet a nagyközönség egy romantikus forradalmárról alkothatott, sőt: fellépése még egyértelműbbé, határozottabbá tette azt.

Sánta László hibátlanul jelenítette meg a bajtársával előbb összekülönböző, utóbb azonban a magyar szabadság ügye mellé álló osztrák tisztet és barátot, Von Lasberget. Miller Zoltán megformálásában Haynau ugyanakkor nem pusztán a császár iránti hűségét bizonyítani vágyó – egyébiránt súlyos kisebbségi érzéstől gyötört – katonai vezető lett, de olyan is, aki mintha kezdődő tébollyal küzdene.

Simon Boglárkát látva és hallva nem nehéz megsajnálni Majthényi Zsófiát, aki társadalmi és családi okokból kifolyólag hajlik rá, hogy elfogadja, szerelme nem teljesülhet be, ugyanakkor elismeréssel adózni a bátorságának, amiért mégiscsak szembeszáll a jövőjére vonatkozó döntéssel. Nem nehéz észrevenni, hogy nem csupán a címszereplő és fegyvertársai lázadnak ebben a darabban…

Aki megnézi A tizenötödiket, érezhető odafigyeléssel összerakott, elgondolkodtató és felemelő magyar musicalt láthat, amely nem csupán apák és fiúk viszonyáról, egy birodalomban megfelelőnek vagy épp elfogadhatatlannak ítélt viselkedésminták megválasztásáról és követéséről szól, de a szabadság iránti vágy erejéről is. És bár a cselekmény a XIX. században játszódik, a zenés játék által felvetett kérdések – milyen útra lépjünk, milyen hivatást válasszunk, egyáltalán mi dolgunk a világon – ma éppen úgy feltehetők, mint egykor.

A musicalek kedvelői tehát nem fognak csalódni A tizenötödikben, sőt az előadás lelkes fogadtatása, kitartó és hangos tapsa alapján nem tűnik alaptalannak a feltevés: úgy indulnak majd haza, hogy a fülükbe cseng: „Ó, szabadság, hadd nézzünk szemedbe, / oly sokáig vártunk rád epedve.”