Az öngyilkosság az a szándékos cselekmény, amelynek célja és végeredménye a cselekvő saját életének kioltása. Vagyis, maga a szó alatt nem egy betegséget, hanem egy folyamat végeredményét értjük.

Az úgynevezett meghívott halál egyidős az emberiséggel, számos példát találhatunk rá a történelemből merítve, ott volt többek között Szókratész, az ókori görög filozófus, aki elutasította a száműzetést és inkább mérget ivott. De megemlíthetjük Dugovics Tituszt is, aki 1456. július 21-én vált a magyar hősiesség jelképévé, miután Nándorfehérvár falainál egy török katonát megragadva a mélybe vetette magát.

Az öngyilkosságoknak más-más okuk vannak. Émile Durkheim szociológus a szuicídium, vagyis az öngyilkosság négy fajtáját különböztette meg. Az egyik az egoista típus, amelynek oka a társadalmi integráció alacsony foka, vagyis hogy az egyén nem illeszkedik be kellőképpen egy közösségbe. Durkheim érdekes tényre jött rá ezzel kapcsolatban, ugyanis észrevette, hogy a protestánsok és a katolikusok között más az öngyilkossági arány, ebből pedig arra következtetett, hogy az erősebb társadalmi kontroll visszaszorítja az öngyilkossági kísérletek számát. A másik típus az altruista öngyilkosság, ami viszont épp a túl erős társadalmi integráció miatt következhet be, ugyanis az egyén individualitása csak minimális az adott közösségben. Rengetegszer előfordult az ókorban és a középkorban is, hogy amikor egy hadvezér saját kezével vetett véget az életének, hívei és szolgái közül sokan követték őt a halálba.

Az altruista öngyilkosság kategóriájába tartozik a szeppuku vagy más néven harakiri is, a japán szamurájok rituális öngyilkossága, amely a szégyentől való megtisztulást szolgálja.

Létezik továbbá az anómiás öngyilkosság, amit a társadalom szabályozó ereje határoz meg. Ha egy csoporton belül túl nagy a káosz, vagy a tagokat válság fenyegeti, fokozódik az öngyilkosságok száma. Az anómiás öngyilkosság azonban kisebb társadalmi közösségekben is előfordul, például, ha egy család életében változás, törés, megözvegyülés vagy válás következik be.

Az anómiás öngyilkosság ellentéte a fatalista öngyilkosság, ami pedig a túl erős szabályozás eredménye. Eléggé jellemző például diktatórikus országokban vagy elnyomás alatt élő fiatal férjek vagy feleségek esetében is.

Hazánkban a XIX. században szaporodtak el az öngyilkosságok, és sajnos mára világviszonylatban az élvonalba kerültünk ebből a szempontból. Magyarországon az öngyilkossági kísérletet nem bünteti törvény, csak az öngyilkosságban való közreműködésért jár öt évig terjedő szabadságvesztés.

A hazánkban elkövetett öngyilkosságokról 1900 óta szolgáltatnak rendszeresen adatokat. Az első növekedési hullám 1932-ig tartott, majd 1942-ig csökkent, a háború befejezéséig ismét növekedett, majd 1956-ig újra csökkent. 1988-ig folyamatos növekedés volt tapasztalható, azóta viszont ez a szám állandóan csökken, ám szomorú tény, hogy ettől függetlenül a serdülőkori öngyilkossági kísérletek aránya ijesztően növekszik.

2009-ben a húsz és huszonöt év közötti korosztályban csaknem hetven százalékkal nőtt az önkezűleg kioltott életek száma.

– Eszembe jutott már többször, hogy megölöm magam, ám tettlegességig soha nem jutottam el. Egyszer szerelmi bánat miatt döntöttem úgy, hogy kiugrom az ablakon, egyszer pedig egy veszekedés után gondoltam azt, inkább a halált választom, mint a szégyent. Az ablakban ülve azt hittem, az öngyilkossághoz nagy bátorság kell, ám miután édesanyám nagy nehezen megvigasztalt, rájöttem, gyávaság lett volna önként a halálba vonulni – mesélte a Demokratának egy fiatal lány.

A hazai öngyilkosságok leggyakoribb módja az önakasztás, ezt az elkövetők csaknem hatvan százaléka választja, míg körülbelül húsz százalékuk megmérgezi magát. Mintegy hat százalékuk ugrik ki magasból, három százalékuk pedig lőfegyverrel vagy robbantással végez magával. Csekély két százalék vízbe fullad, szintén két százalék vágóeszközt, egy százalék pedig áramot használ az öngyilkossághoz.

Manapság számos internetes oldal foglalkozik a témával, ezek fórumain pedig nem csupán azok szólnak hozzá a beszélgetéshez, akiket érdekel és megdöbbent e jelenség, hanem azok is, akik maguk is foglalkoznak az öngyilkosság gondolatával. Ezzel tulajdonképpen akár ötletet meríthetnek tervükhöz társaiktól, akik még buzdíthatják is őket annak elkövetésére.

Így talált egymásra az a két lány is, akik pár hete egy parkolóban álló autóban mérgezték meg magukat.

– Az esetek többségében arról van szó, hogy az öngyilkosságot elkövető fiatal tettét megelőzően nem tudja kivel megbeszélni problémáit. Azzal, hogy megpróbálnak véget vetni életüknek, legtöbbször csak az a céljuk, hogy felhívják magukra a figyelmet. Ez részükről segélykiáltás, vagyis az úgynevezett „cry for help”. Sokszor azzal is elkerülhető lenne egy-egy ilyen tragédia, ha a fiatalok bizalmasan beszélgethetnének szüleikkel, nagyszüleikkel vagy pedagógusaikkal – mondta a Demokratának Sineger Eleonóra pszichiáter.

– Szomorú tény, hogy hazánkban a szülők átlagosan naponta hét percet töltenek saját gyermekükkel való beszélgetéssel. A pszichiátriai intézetrendszer lezüllesztése, az orvosok külföldre vándorlása mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy a fiatalok nem tudnak szakemberhez fordulni szükség esetén. Gyakran kilométereket kell utazniuk, heteket kell várniuk arra, hogy megfelelő ellátást kapjanak.

Sineger Eleonóra hozzátette, külföldön felismerték, hogy egy nemzet csak úgy erősödhet meg, ha mentálisan is egészséges. A svédországi mentálhigiénés intézményekben például minden ötödik páciensre jut egy pszichiáter, így az emberek teljes biztonságban érezhetik magukat. A doktornő szerint Magyarországon is nagyon fontos lenne megemelni az ambuláns ellátás színvonalát.

– A fiatal korban elkövetett öngyilkosságok leggyakoribb oka a rossz családi közösség, a gazdasági válság és a szenzitív élmények felnagyítása, ami elmagányosodáshoz, krízishez vagy lelki válsághoz, alkohol- vagy drogproblémákhoz vezethet. Rengeteg fiatalnak hibás az önértékelése, sokuk számára összeegyeztethetetlen a vágyott én és a valóságos én képe, úgy gondolják, nem tudnak megbirkózni a kamaszkor nehézségeivel, s ez traumát okozhat – fogalmazott a pszichiáter.

Azzal kapcsolatban, hogy miképpen lehetne megfékezni ezt a fiatalok körében egyre népszerűbb problémamegoldási módot, elmondta, a figyelem és a törődés csodákra képes. A szülőkkel való bizalmi kapcsolat és a különböző közösségek, például sportegyesületek, vagy az egyház életében való részvétel segíthet abban, hogy a fiataloknak eszébe se jusson az öngyilkosság. Hozzátette, a médiának is nagy szerepe van abban, hogy a tinédzserek kevesebbet foglalkozzanak ezzel a témával.

A szakemberek szerint a tragédiák hatnak egymásra, kimutatható például, hogy amikor valaki végrehajt egy sikeres bankrablást, azt követően megnő a bankrablási kísérletek száma. A fiatalok körében elkövetett hajmeresztő öngyilkosságok mellett szinte félévente hallhatunk egy irtózatos magyarországi családirtásról is. Az elmúlt öt évben tizenegy olyan esetet regisztráltak, amelyek során nem magányos, hanem kiterjesztett öngyilkosság történt, vagyis az elkövető saját magán kívül brutálisan kivégezte egy vagy több rokonát is.

A legutóbbi, július 19-i vérengzés alkalmával egy valkói férfi megölte édesanyját, nagyanyját és barátnőjét, majd magával is végzett. A cselekmény hátterében feltehetően az állt, hogy a családirtó barátnője másnap Írországba költözött volna. Tettéhez a férfi bajonettet használt, amivel a nagyszülőt háromszor, a lányt tízszer, az édesanyját pedig csaknem hússzor szúrta meg. A döfések számából sok mindenre lehet következtetni a gyilkossággal kapcsolatban. A fiatal lánnyal indulatból végzett barátja, a nagymamával azonban tudatosan, amiért tanúja volt a történéseknek, az édesanyján ugyanakkor dühből annyi sebet ejtett, amennyit csak tudott, mivel az ismerősök szerint kapcsolatuk elég viharos volt, sokszor konfliktusba kerültek egymással. A szomszédok szerint a fiatalembert depresszióval kezelték, nyugtatókat szedett, drogozott és alkoholt ivott, de a toxikológiai vizsgálatok eredményeire még várni kell.

Érdemes összehasonlítani a valkói tragédiát az azt megelőző, július 17-i családirtási kísérlettel, ahol egy anya önmagán kívül mindhárom nevelt gyermekét megmérgezte, közülük a tizenkét éves Szilvi meg is halt. A két bűncselekmény nemcsak a módszerek, hanem a gyilkosságok okait illetően is gyökeresen eltér egymástól. Az anyát, aki gyermekeivel akart végezni, egy súlyos depresszió terelte erre az útra, míg a férfit, aki kíméletlenül kivégezte nőrokonait, az agresszió és a büntetési vágy vezette. Az első esetnél előre megfontolt, eltervezett akcióról, a másodiknál viszont hirtelen felindulásból elkövetett gyilkosságról van szó.

Szakemberek szerint a családirtások hátterében mindenképpen nagyon komoly pszichés zavar áll. Egyeseket a bosszú vezérel, s azokat a családtagjaikat gyilkolják meg, akiket felelősnek tartanak válságos helyzetükért, mások viszont épp szeretetből ölnek. Úgy érzik, a világ csupa szenvedést okoz számukra, ettől akarják megkímélni hozzátartozóikat. Gondoljunk csak Magda Goebbelsre, a náci miniszter feleségére, aki Hitler halála után ciánkapszulát etetett gyermekeivel, majd férjével együtt saját maguk is bevettek a halálos méregből. Mindezt azért tették, mert nem akarták, hogy miattuk gyermekeik is részesüljenek az utókor megvetésében.

Ilyen szempontból Goebbelsék családi tragédiája hasonlít a nemrégiben elkövetett bajai mérgezésre, amelynél az anya minél kevesebb fájdalmat okozva próbálta kioltani szerettei életét. Ezzel szemben a valkói gyilkos szándéka éppen az volt, hogy szenvedést okozzon.

A fiatalkori öngyilkosságok és a családirtások többségét nem tervezik meg, inkább hirtelen elhatározás következményei. Ez kiderül abból is, hogy a legtöbb elkövető utólag értelmetlen tettként jellemezte cselekedetét. Az öngyilkosságra hajlamos személy felismerése és erkölcsi támogatása a környezet feladata – lenne.

Szencz Dóra

Öngyilkossági hajlamra utaló jelek:

– ha a fiatal visszahúzódik, elszigetelődik a többiektől;

– elhanyagolja magát;

– iskolai teljesítménye romlik;

– szokatlanul agresszív, erőszakos;

– szokatlanul rosszkedvű, sokat sír;

– elbúcsúzik ismerőseitől, elajándékozza kedvenc tárgyait, lezárja lezáratlan ügyeit;

– alvási szokásai megváltoznak, korábbi hobbija nem érdekli.

Akik nem egyedül mennek

2006. február 8.: Egy dühöngő férfi családjára támadt a Heves megyei Atkáron. A feleség tíz hónapos gyereküket kimenekítette, de mindketten megsérültek, majd a férfi az asszony két lányát megölte. A férfi dühét a kisfiú sírása váltotta ki.

2006. február 18.: Egy nő 25 éves fiát vérbe fagyva, 53 éves férjét egy gázcsőre felakasztva találta meg Kiskunhalason. Apa és fia között gyakori volt a veszekedés. Az apa feltehetően agyonverte fiát, majd magával is végzett.

2007. február 13.: Baltával szabdalta halálra feleségét és két gyermekét egy 45 éves férfi Miskolcon.

2007. július 1.: Kidobta két kiskorú gyermekét egy debreceni panelház nyolcadik emeletéről egy anya, majd a gyerekek után ugrott, mindhárman életüket vesztették. A tragédiát megelőzően a nő összeveszett férjével.

2008. január 7.: Egy dühöngő férfi a Fejér megyei Nagyvenyimen olyan súlyosan bántalmazta édesanyját, hogy az belehalt sérüléseibe, az édesapjának pedig súlyos, életveszélyes sérüléseket okozott, majd magában is kárt tett. A férfi pszichiátriai kezelt volt.

2008. január 8.: A Vas megyei Rátót községben egy 53 éves nő megölte 12 éves lányát és 76 éves édesanyját, majd öngyilkos lett.

2008. január 21.: Egy szekszárdi lakásban holtan találtak két férfit. Az apa előbb megölte a fiát, majd öngyilkos lett.

2009. március 14.: Ajka-Bakonygyepesen egy 48 éves férfi halálra szúrta 15 éves nevelt fiát, 37 éves élettársának életveszélyes sérüléseket okozott. A tettes a tragédia helyszínéről elmenekülve magával vitte ötéves, szintén megsérült kislányát, akit átadott rokonainak.

2010. március 15.: A Győr-Sopron megyei Tényőn egy férfi előbb a feleségét, majd két kislányát ölte meg baltával, magát előbb késsel sebezte meg, végül láncfűrésszel vágta el saját nyakát. A tettes pszichiátriai kezelés alatt állt.

2010. augusztus 19.: A Komárom-Esztergom megyei Ácson egy 28 éves férfi megölte 27 éves élettársát és annak két kiskorú gyermekét, majd magával is végzett. A bűncselekményt valószínű a megromlott élettársi kapcsolat és az anyagi nehézségek miatt követhette el a férfi, aki elmeorvosi kezelés alatt állt.

2011. július 19.: Egy férfi megölte édesanyját, nagyanyját és barátnőjét a Pest megyei Valkón, majd öngyilkos lett.