A hisztero-liberális politikusoknak bel- és külföldön érdekes módon nem szúr szemet a nyilaskeresztes és az amerikai zászló szembetűnő hasonlatossága, pedig ezen az alapon be lehetne tiltatni ez utóbbit is.

A négy zászló, az eredi magyar, a nyilas, a Rákóczi-féle és az amerikai között a hasonlóság mindössze annyi, hogy mindegyik tartalmaz vörös és fehér sávokat. Az árpádsávos zászló mindig 4 vöröset, 4 fehéret, Rákóczi zászlaja 4 vöröset, 3 fehéret, a nyilaskeresztes zászló 5 vöröset, 4 fehéret, míg az USA zászlaja 7 vöröset és 6 fehér sávot.

Egyesek úgy vélik, hogy a sávok száma nem számít, bármennyi lehet, és akár a fehérrel is indulhat, az akkor is árpádsávos lesz. Ez a legnagyobb tévedés ezzel a jelképpel kapcsolatban.

Rákóczi idejében az ősi tudás már elfelejtődött, de a Képes Krónika miniátora még ismerhette a régi törvényeket, szokásokat, mert minden képen következetesen vörössel induló nyolcsávos zászlót festett.

Túróczi krónikájában a képek csupán illusztrációk, a nyomdász 3-4 klisével dolgozott, tetszés szerint színezte a képeket. Ebben a krónikában hol vörössel indulnak a sávok, hol fehérrel. Némely képen kilenc sáv van, némelyiken csak hét. További vizsgálódásainkban tehát ez a mű nem mérvadó.

További különbségek a 4 zászló között: Az árpádsávos zászló a sávokon kívül nem tartalmaz idegen elemeket, a másik három igen. Az árpádsávos zászló mindig 4-4 sávból áll, vörössel kezdődik és fehérrel végződik, a színek nem cserélhetőek fel. A másik három zászló sávozása vörössel indul és vörössel zárul.

Rákóczi lovassági zászlajában a vörös sávokban a következő felirat olvasható: „Iustam causam Deus non derelinquet” (Isten az igaz ügyet nem hagyja el). Nem tudunk arról, hogy a színek egyéni értelemmel bírnának, a sávok számától és a felirattól eltekintve a felsoroltak közül ez a hadilobogó áll legközelebb a történelmi árpádsávos zászlóhoz.

A nyilaskeresztes zászlóban az öt vörös sáv értelmezése: parasztság, munkásság, értelmiség, nő-gyermek-ifjú, fegyveres erők. Ebben a jelképben a vörös szín bármilyen más színnel helyettesíthető, semmilyen mélyebb jelentéssel nem bírnak.

Az Egyesült Államok zászlajában a sávok az eredeti 13 gyarmatot jelképezik, a kék téglalap fehér ötágú csillagai a tagállamokat. Itt sem számítanak tehát a színek, a sávok száma rendelkezik információval.

E rövid bevezető azért volt szükséges, hogy bizonyítsam: árpádsávos zászlók alatt senkit nem lőttek a Dunába, a nyilaskeresztes zászló semmilyen tekintetben nem azonos az árpádsávos zászlóval. Írásomnak nem célja a zászló történetének ismertetése, csupán a tévhiteket szeretném eloszlatni a sávok jelentésének újfajta értelmezésével.

A történészek európai gyökerűnek gondolják, és az Árpád-ház családi jelképének tartják a sávos zászlót, a laikusok Ázsiában sejtik az eredetét. Úgy gondolom, az utóbbiaknak van igazuk, mert Ázsia reguláris hadai már akkor hadijelvények, zászlók alatt tömörültek, mikor Európában még csak legfeljebb fegyveres tömegekről beszélhetünk, nem hadseregekről.

Előbb lássuk az európai vonalat. Bertényi Iván történész szerint az árpádsávok spanyol, pontosabban ibériai mintákat követnek. Imre király (1196–1204) ugyanis Aragóniából hozatott magának feleséget.

Aragónia zászlaján arany mezőben 4 vörös cölöp látható (azaz a zászló függőleges elrendezésű). A cölöpök és a közöttük lévő aranyszínű mezők szélessége nem azonos.

„A cölöp olyan függőleges mesteralak, mely a pajzs cölöphelyén helyezkedik el és a pajzs szélességének 1/3-át, más definíció szerint 2/7-ét foglalja el. Több cölöp esetén ezek az arányok módosulnak.”

Bertényi így fogalmaz: „Úgy tetszik, a magyar király sem akart szégyenben maradni messze földről érkező felesége és annak lovagi kísérete előtt, s a függőleges osztású vörösarany pajzsmező magyar párjaként a vörös-ezüst sávok vízszintes sorát feltüntető pajzsmezőt választott.”

Véleményem szerint az akkor még hatalmas és független Magyar Királyság uralkodója akkor sem maradt volna szégyenben a jobbára vazallus aragón királyság követei előtt, ha történetesen nem rendelkezik saját jelvényekkel. Az aragóniai párhuzamok, gyökerek bizonygatása számomra erőltetettnek tűnik, és óhatatlanul azt a buta, vicces kérdést juttatja eszembe, hogy mi a különbség a villamos meg a létra között? Az égvilágon semmi, hiszen a villamos vízszintesen sárga, a létra pedig függőlegesen hosszú.

Elmondhatjuk hát, hogy Imre király címerpajzsa és Aragónia zászlója között annyi a hasonlóság, hogy mindkettő színes. Tény, hogy mai ismereteink szerint a sávok címerpajzson először Imre királynál fordulnak elő, zászlón pedig bizonyíthatóan az 1270-es években tűnnek fel.

Ha nem aragóniai mintára készült a jelvény, mégis honnan származik, honnan származhat? Mit jelentenek a színei? Kik használhatták? Miért válhatott a magyar állam jelképévé? Megválaszolatlan kérdések.

Vannak, akik szerint a 4 vörös sáv a bátorságot, a 4 fehér sáv a Kárpát-medence 4 nagy folyóját, van, aki szerint a hazatérő nyolc törzset jelképezik, de ebben éppúgy nincs egyetértés, mint a kialakulásában. Az bizonyosnak tűnik, hogy ezt a jelvényt nem Imre király használta először, hiszen Szent István egyik ezüstpénzének előlapján egy lándzsára tűzött sávozott zászló látható „lancea regis” (a király lándzsája) körfelirattal, és bár értelemszerűen nem lehet színes, mégis az árpádsávok egyik korai ábrázolásának kell tartanunk.

Az árpádsávos zászlót a történészek első királyaink családi jelvényének mondják, pedig nem az. Erre bizonyíték a Képes Krónika számos illusztrációja. A krónikában időrendi sorrendben először Atilla király egyik csatájában, a cesumori ütközetben a királyi turulos zászló mellett fedezhetjük fel a sávokat egy pajzson. Másodszor Szent István király mellvértjén láthatjuk az árpádsávokat, majd később a ménfői csatában (1044) Aba Sámuel kezéből hullik ki az árpádsávos zászló. 30 évvel később a mogyoródi csatában Salamon király vezeti a seregeit árpádsávos hadilobogó alatt a két árpádházi herceg, László és Géza ellen. Ez a kép tán a legfőbb bizonyíték arra, hogy nem családi jelvényről van szó.

László és Géza éppúgy árpádháziak voltak, mint Salamon király, tehát nekik is e jelvény alatt kellett volna felvonulniuk. Szerencsénkre a Képes Krónika illusztrátora jobban ismerte nemzete történelmét, mint a modern kor történészei. Miután legyőzték Salamont és Géza lett a király, a következő képen már Géza kezében van a zászló. Ebben az időben László (a későbbi Szent László) seregeket vezet, de az árpádsávos zászló nélkül! Nem király, tehát nem használhatja.

Géza után László lett a király, ezt a Képes Krónika illusztrátora az árpádsávos pajzs ábrázolásával nyomatékosította. A zászló tehát mindig a király kezében van, és azt jelképezi, hogy a király bírja a nemzet bizalmát. A felső két (vörös-fehér) sáv messze kinyúlik a zászló törzséből, úgynevezett „sárkányfarkat” képez. Ez mindenképpen ázsiai eredetre utal, de ázsiai eredetre utalnak a színek is. A vörös (és az arany) a Nap színe, a fehér (és az ezüst) a Holdé. Erdély címerében a Nap és a Hold látható (arany-ezüst, vagy vörös-fehér), királyaink pénzein szintén ott van a Nap és a Hold. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy a két égitest a tulajdonukat képezte. A török zászlóban is ott a Hold, a törökök mégsem gondolják, hogy az csak az övék.

Az égitestek királyi jelvényeken történő ábrázolása mindig az uralom égi, Istentől való eredetére utal. Az arany vagy vörös a napvallású népeknél a papság színe, az ezüst vagy fehér a harcosoké. A papi és a harcos rend az uralkodó két legfőbb támasza, ők alkotják a nemzetet. Őket nevezték Keleten „kétszer születettek”-nek, beavatottaknak vagy halhatatlanoknak. A két szín zászlón vagy pajzson történő együttes megjelenítése, ugyanígy a Nap és a Hold együttes ábrázolása a két rend Isten által hitelesített szövetségét jelképezi.

Az árpádsávos zászlóban az európai típusú feudális királyság létrehozása előtt a táltos rend és a szabad harcosok közösségét, míg Szent Istvántól a keresztény papságot és a nemességet jelenti.

Miért fordul elő mindkét szín négyszer? Azért, mert a négyes szám az ősi, titkos tanokban a teljesség száma (4 évszak, 4 világtáj, 4 szent állat, 4 szent folyó stb.).

A vörös és fehér sávokkal hétszer vágott pajzsot vagy zászlót birtokló személy nem akárki volt. Nem egyszerűen király, hanem minden magyarok királya (a 4-es és a 7-es számok szent számok).

Az árpádsávok jelentőségének csökkenése nagyjából egybeesik az Árpád-ház kihalásával. Ezért is gondolhatták sokan, hogy családi jelvény volt. Mindössze annyi történt, hogy megjelent a történelem színpadán egy új szereplő: a polgárság, a harmadik rend, de ők már nem tartoztak a „beavatottak”, a „kétszer születettek” ősi kasztjaiba. Részt kaptak ugyan a hatalomból, de nem váltak a nemzet részévé.

Új rend született, és ezt a rendet már nem tudta megjeleníteni az árpádsávos zászló, háttérbe szorult, és idővel szinte már csak díszítő elemmé vált. Jelentése is a feledés homályába merült, az addig egyedüli uralkodó sávok beolvadtak egy nagy, közös jelképrendszerbe, uralkodói címerekbe, ahol minden korban a királyi hatalom jogfolytonosságát jelentették. A mai magyar állami címerben is ezt jelentik.

Azok, akik be akarják tiltatni az árpádsávos zászló használatát, jól ismerik a jelentését. Ők nagyon jól tudják, hogy ez a jelkép a magyarság egységét szimbolizálja, és ezt minden módon és minden körülmények között igyekeznek megakadályozni.

Koricsánszky Atilla