Fotó: Demokrata/T. Szántó György
Hirdetés

– A szervezet programjai között kiemelt szerepet kapott, hogy meg kell ismertetni a fiatalokkal a történelmünket. Mekkora ma készség a fiatalokban a történelem befogadására?

– Valljuk, hogy szinte nincs még egy olyan nép a világon, amelyiknek olyan fontos volna saját történelme, mint a magyar. A közösség szeretné továbbadni a nemzet értékeit és hagyományait, ehhez pedig elengedhetetlen a történelem ismerete, sőt, szeretete. Ha nem is olyan egyszerűen, de az X és Y generációt meg tudjuk szólítani, akár még a hagyományosabb módszerekkel, azaz ismeretterjesztő kiadványokkal, történelmi filmekkel, hagyományőrző rendezvényekkel, a fiatalokat illetően viszont gondokat észlelek. Ők már a digitális világba születtek bele, iszonyú nehéz lekötni e nemzedék figyelmét. Az az értékközpontúság, ami még jellemző volt az én kortársaimra is, megszakadt a Z generációval. Másfelől megvan a különbség a vidéki, kistelepülési és a nagyvárosi fiatalok között. Vidéken, különösen ott, ahol jól érezhető az egyház jelenléte a hétköznapokban, a Z generáció is megszólítható. Például A haza hősei című kiállításunk kapcsán szereztünk pozitív tapasztalatokat e téren. Nagyvárosban viszont azt látni, hogy a magyar történelem és a kultúra értékeinek őrzése réteghobbivá vált.

– Elhangzott egy történelmi konferencián, hogy a Z generáció megragadásához be kell lépni a virtuális térbe. Lengyelországban például már két nagy számítógépes játékot is készítettek, amelyek a kommunista diktatúrák elleni harcról szólnak…

– Mi is gondolkodtunk hasonlóban a trianoni országvesztés kapcsán, illetve a nemzet összetartása, összetartozása terén. Drága dologról van azonban szó, nincs meg hozzá a megfelelő forrásunk. Általában is igaz, hogy ma már csak hig-htech minőségben lehet a Z generáció elé tárni bármilyen múzeumpedagógiai, értékőrző produktumot.

Korábban írtuk

– Miért nem kérnek rá állami támogatást?

– Már az irodánkat is elvesztettük, amiért elsősorban a pályázati rendszer hátrányos mechanikáját hibáztatjuk. Az évenkénti pályáztatás nemcsak költséges, hanem az esetek többségében iszonyú kapkodásra is kényszeríti a pályázót. A másik gond, hogy egészen csekély összegek szerepeltek a kiírásokban, a harmadik pedig, hogy gyakoriak a személycserék bizonyos hivatali székekben. Aki ma fontosnak tart bennünket, azt holnap olyan valaki válthatja fel, akinek nem vagyunk annyira fontosak. Megsínylettük a járvány időszakát, és érthető, de kellemetlen szűkítéseket hozott az ukrajnai háború és az ahhoz kapcsolódó embargósorozat is a központi költségvetésben.

– A Patrióták, ahogy írják, a nemzet érdekében szeretnék cselekvésre bírni a fiatalokat. Ez mit jelent konkrétan?

– Azt, hogy a patriotizmus mindennap aktívan megélt alapállásuk legyen. Kezdve attól, hogy hová visszük kirándulni a gyerekeinket, milyen mesekönyvet adunk a kezükbe odáig, hogy milyen kulturális szokásokat veszünk föl és terjesztünk. Kellene egy masszív réteg, amely magáénak érzi ezt a feladatot.

– Vannak olyan történelmi események, amelyekről még ma sem beszélnek a családok. És ha mégis hall ezekről sok fiatal, inkább kimegy a szobából…

– A korszellem ellenünk dolgozik, a fiatalokat foglyul ejti a konformizmus, és gyakran a hagyományainkkal, kultúránkkal szembenő áramlatok, mint például az LMBTQ vagy a multikulturalizmus híveivé válnak. Oda simulnak, ahol kisebb ellenállást éreznek.

– Ez emberi dolog…

– Valóban, de az elmúlt száz évben még soha nem ülte meg ennyire ez a mentalitás és beállítódás a társadalmunkat. Amúgy igaz ez az egész fejlett világra is. Még 15 éve is többen és bátrabban nyilvánultak meg nemzeti kérdésekben. Azért rúgták ki például egy kollégiumi diáktársamat, mert kitett a szobája falára egy Árpád-sávos lobogót. Ez a Gyurcsány-kormány idején történt. Ma egy nagy szuperstruktúra ellenzéke a magyar nép. Lázadunk! Kérdés viszont, hogy miért nem tetszik ez a lázadásra mindig kész fiatalok egy részének.

– A Patrióták célja a rejtőzködő értékeink felmutatása is. Mit értenek ez alatt?

– A pártállami diktatúra nagy tudásvesztést okozott, elhomályosították, eltüntették nemzeti értékeink jelentős részét, ezeket már nem is ismeri a társadalom. Itt van például a Szerémség, amit csak igen kevesen találnának meg nagy hirtelen a térképen. Pedig fontos régió volt, gazdagsága, finom borai, de várrendszere és a török ellen vívott harcaink miatt is. Mi könyvet szerkesztettünk és adtunk ki róla, épp azért, hogy visszahelyezzük a köztudatba. Ott születtek az első magyar hadinyelv-emlékek, sőt, az első magyar bibliafordítás is. Meglepő lehet, de Wittner Máriáról is kevés fiatal hallott, ezért rendeztük meg az életét bemutató vándorkiállítást.

– Tulajdonképpen miből áll a Patrióták eszköztára?

– Könyvkiadásból, rendhagyó történelemórákból, megemlékezésekből, előadásokból, konferenciákból és a nemzeti összetartozást segítő kezdeményezésekből, a külhoni magyarok támogatásából, nekik szánt adományok gyűjtéséből.

– Kiharcolták, hogy az Országgyűlés nemzeti emlékhellyé nyilvánítsa a rákosmezei Királydombot. Nehéz volt?

– Elfeledett hely volt ez is, noha Rákosmező a magyar szuverenitás bölcsője. Uralkodóink jellemzően a középnemességre támaszkodtak, és nem a nagybirtokosságra, amely rendre a királyi hatalom konkurenciájaként lépett színre. A köznemesség a lakosság tíz százalékát tette ki, jelentőségét tekintve a mai középosztálynak felelt meg. Tagjainak nemcsak joga, de kötelessége is volt megjelenni a rákosmezei országgyűlésen. Ez a nagy és zajos tábor jelentette a magyar szuverenitás garanciáját. Még Petőfi és társai is szerveztek nagygyűlést a Királydombra, csak közbejött március 15., így a gyűlés már okafogyottá vált. Mi Királyfeszt néven tartunk itt hagyományőrző, családbarát, kulturálisan gazdag rendezvényeket. Üzenetnek szánjuk, jó lenne, ha minél több értő fülre találna.

– Sikeres lett az utcanevek megváltoztatására indított akciójuk is…

– Csak részleges siker. Sok kommunista utcanév élte túl a rendszerváltást, de 2010 után Wittner Mária nyolc képviselőtársával együtt kezdeményezte a megváltoztatásukat. Az önkormányzatok jó része nem lépett, tehát kellett egy jogszabály a kommunista utcanevek eltörlésére, kimondva, hogy ahol mégis megtartják őket, ott mulasztásos törvénysértést követnek el. A jogszabály 2013-ban lépett hatályba, volt település, amelyik cselekedett, volt, amelyik nem. A téma leült, és maradt 800 kommunista utcanév az országban. Közösségünk jogi eszközökkel lépett fel ellenük. Van egy munkacsoportunk, ez dolgozott az ügyön.

– Leült a téma… Mi volt a gond?

– Az, hogy ha kétség merült fel, akkor az MTA állásfoglalása lett mérvadó. Ehhez nincs mit hozzátenni, ha tudjuk, hogy az akadémia olyan névadókat mentett fel, mint Szabó Ervin.

– Valljuk be, ez a Patrióták egyik ritka kudarcaként vonult be a közösség történetébe… Betonból van a Szabó Ervin-védőfal? Radikális kommunista volt…

– Szervezett például merényletet Tisza István ellen, és nem rajta múlt, hogy akkor nem sikerült. Azt állították, nem vett részt véres eseményekben, mert meghalt a kommün előtt. A törvény viszont nemcsak az önkényuralom működtetőit utasítja el mint névadókat, de azokat is, akik részt vettek e diktatúrák megalapozásában. Szabó Ervinnek is kiemelkedő szerepe volt a kommün előkészítésében, a szélsőbaloldali mozgalmak közül az anarcho-szindikalistákhoz tartozott, élesen támadta a hit, a család intézményét, és elkötelezett híve volt a forradalmi terror gondolatának. Nem lehet a nevét tisztára mosni. Marxista csoportok bálványként tekintenek rá, a társadalomba beépült neomarxisták sem engednek hozzányúlni. Eszerint ezek a hatalomra törő értelmiségi körök is ugyanúgy hisznek a forradalmi terror gondolatában.

– Pataki Tamás író a Patrióták által kiadott Hazatért Hungária című kötetében biztatja cselekvésre a nemzeti csoportokat. Mondván, a két világháború között és a visszacsatolások idején is számos értéket teremtettek, tehát fog ez menni korunkban is. Mert egyszer már megcsináltuk…

– A külső körülmények határt szabnak nekünk, de ez nem jelenti azt, hogy ne volna tér a cselekvésre. Most talán az a legfontosabb, hogy megtartsuk a határainkon túli magyar néptalajt, amelyről Mályusz Elemér beszélt annak idején. Nagy gond, hogy a Z generáció esetében nyelvváltási krízis keletkezhet, ha nem figyelünk a külhoni magyar iskolákra. A fejekben nem lehet határokat húzni. A térképen fel lehet darabolni egy országot, de nem hagyhatjuk, hogy a lelkekben is megtegyék. A mi országunkat a lelkünkben is feldarabolták, ez a kommunista diktatúra bűne. Ezt kell visszafordítani és a mindennapok szintjén is megerősíteni az összetartozást. Ne legyen különbség külhoni és itthoni magyarok között. Az igazság azért halhatatlan, mert a lélekben lakik, és a lelket nem lehet felakasztani. Csak a testet, mondta Wittner Mária.