Miután a harmincas években épült felső-krisztinavárosi templom hamar szűknek bizonyult a sokasodó hívők számára, már 1941-ben belefogtak itt egy nagyobb templom felépítésébe, Irsy László köztiszteletnek örvendő építész tervei alapján. Még filmhíradós anyag is fennmaradt arról, hogyan áldotta meg az alapkövet Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás. Ám a háború miatt megszakadtak a munkálatok, azután pedig a kommunista diktatúra kisajátította a torzót, és fodrászatot, eszpresszót épített rá. Később diszkó lett az épületből, majd amikor az ezredfordulón ez is tönkrement, az egyházközség előjogot kapott, hogy visszavásárolja egykori ingatlanát. Nehezen gyűjtötték össze a pénzt, a kassza ezzel kimerült, így a csúf mementó azóta is üresen áll – egy urnatemetővel az aljában.

2005-ben Makovecz Imre nagyszabású tervvel állt elő: egy hetven méter magas, katedrálisnak is beillő templomot álmodott a térre, életművének összegzését, egy kortárs építészeti jelképet Budapestre.

Makovecz nem az első templomát tervezte, számított a nehézségekre: elképzelése szerint az urnatemető kibővítése alapozhatná meg az építkezés finanszírozását. Erre egyébként szükség is van, hiszen a Farkasréti temető megtelt. Azóta hat év telt el, és minden a régiben maradt – mostanáig. Makovecz Imre halála után mintha megmozdult volna valami: erőteljes civil összefogás állt a terv mögé, hiszen talán ez az utolsó lehetőség, hogy a világszerte ismert építésznek emblematikus műve épüljön a fővárosban.

Égbe vonuló lelkek

– Kissrác koromban a környéken laktam, és mindennap ott mentem el az Apor Vilmos tér mellett: víz borította az alapokat és rozsdás vasak meredtek az égbe – meséli Nagy Ervin országos főépítész, aki 2005-ben a kerület főépítészeként írt ki pályázatot a tér rendezésére. – A hatvanas években egy betonsilónak kinéző szolgáltatóházat építettek rá, amelyben aztán a Hully Gully diszkó is működött. Miután bezárt, itt maradt egy fizikai és szellemi torzó, amivel felelős építészként kezdenem kellett valamit. De ez nem csak a kerület ügye, a fővárosé is.

Annak idején egy kilenctagú zsűrit kértek fel a pályázatok elbírálására, a tagok közt Vizi E. Szilveszter, Melocco Miklós, Reimholz Péter, Kerényi József is ott volt. Mindegyikük Makovecz Imre tervét választotta: „Templomszerű templom, sőt katedrális. Igényes, szenvedélyes és lelkesült a terv… Grafikailag, formai gazdagságával lenyűgöző pályamű. Telepítése a két meglévő épület közé, tengelyesen, keletre tájolt bejárattal: városkép szempontjából a lehető legkedvezőbb. …Nem lehet megbecsülni, hogy a bekerülési költsége mekkora lehet, de egy magasan szárnyaló szellemiséget – későbbi szimbólum lehetőségét – magában hordozó erőtől nem is szabad megkérdezni.” – írták a bírálatban.

Makovecz eredetileg a Szentek és Kárhozottak Temploma nevet adta a tervnek: „belso és külso tere, a templomtér belsejében épített hidak, az azokon vonuló szentek és kárhozatra ítéltek együtt a megváltás és ítélet világát jelentik a templomba érkezok számára. A hidak keresztezodésében a Krisztus arcát viselő Mihály arkangyal áll, a Sátán ellensége, aki letaszította az ember útjából, a felemelkedés, a metamorfózis útjából a Kísértőt. Krisztusban vezet az út a Teremtőhöz. Ennek a folyamatnak a helye a tervezett épület” – így írt elképzeléseiről az Országépítő című folyóiratban, 2005-ben.

A terv a Kádár-rendszerben épült szolgáltatóház lebontásával a negyvenes évekbeli alapokhoz és altemplomhoz térne vissza, némi változtatással. Ugyanis a templom kétharmada lefelé, megfordítva is megépülne: „ahogy a sejteknek is egybevágó, szimmetrikus, de nem azonos «alteregója» is van. Ahogy a fának is van koronája föl és le egyaránt. Ahogy az Isten Fia is mielőtt az Atyához ment volna, mielőtt új testben feltámadt, pokolra szállt. A feltámadás, a megszabadulás, az új ég, új föld születésének drámája csak az evilág és a nem evilágból való szeretetébol, egyesüléséből és újjászületéséből származhat.”

A Makovecz látásmódjára oly jellemző fent és lent szimbiózisa a templomtérben, az erkélyek, a hidak, a rajtuk égbe vonuló szobrok mind a világ drámáját ábrázolják, amelyben élünk. S az egész gyújtópontjában, a szentély fölé magasodó toronyban áll a Megváltó.

– Hosszú ideje foglalkozom a terv geometriájával, és azt gondolom, nemcsak szellemében, de formailag is magasabb rendű mű, mint Makovecz Imre korábbi munkái. Szerintem ez életműve legfontosabb darabja – mondja Nagy Ervin, aki Makovecz munkatársaként egy éve dolgozik az építési engedélyek előkészítésén.

Az altemplomot üvegpadlón keresztül lehetne látni, a padló többi részét pedig fekete gránit borítaná, a betonpillérek és -falak nyersen maradnának, és szintén látható lenne a tető és a tornyok ragasztott faszerkezete. A mélytemplom keresztfala, ahol az altemplommal határos, tükörrel lenne borítva. Makovecz Imre azt is meghagyta, hogy a berendezést régi munkatársa, Mezei Gábor tervezze, aki a farkasréti ravatalozó, a paksi és százhalombattai templom, illetve a sevillai magyar pavilon belsőépítésze is volt.

A templom kívülről is szuverén, szuggesztív alkotás, a tornyok díszítése jegenyefákat jelenít meg, a főtorony ablakai előre néző szemek: „a fába költözött lélek formái”.

Aggályok

A terv tehát valóban összegzése az építész világról és templomépítészetről alkotott felfogásának, valóban grandiózus mű, amely a főváros egyik éke lehet. Az Apor Vilmos téren pedig továbbra is szükség van egy nagytemplomra: a Fiala Ferenc és Lehoczky György tervezte épület még az ötvenes évek egyházellenes légkörében is szűknek bizonyult, ki kellett bővíteni, 2001-ben pedig a belső templomteret növelték meg a szentély átépítésével és újabb padok behelyezésével.

A plébánia honlapján ez olvasható az új templommal kapcsolatban: „Plébániánk – a hívek nagylelkű adományaival és az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye jelentős kölcsönével – vissza tudta vásárolni az ingatlant. A pincetérben urnatemető épült és reményeink szerint, amint anyagi eszközeink lehetővé teszik, új tervek alapján az eredeti alapokra új templomot építünk.”

Így értelemszerűen adódik a kérdés: ha jó a terv, szükség is van rá, pénzügyi forrásokat is teremt önmagának, akkor miért nem történt az elmúlt hat évben semmilyen előrelépés a megvalósulás útján?

– Tudomásom szerint ez a Magyar Katolikus Egyház aggályaival van összefüggésben – állítja Pokorni Zoltán tizenkettedik kerületi polgármester, aki hozzáteszi: az önkormányzat számára nagyon előnyös lenne, ha megépülne a templom. Nemcsak a hegyvidéki katolikus közösségek növekedését tenné lehetővé, hanem megoldaná a tér jelenlegi problémáit is, ugyanis a korábbi szórakozóhely omladozó épületét rendszeresen graffitisek rongálják és hajléktalanok költöznek a környékére. Az egyház azonban hivatalosan nem nyilatkozik a késlekedés okairól vagy magáról a tervről, s ez komoly táptalaja az ügy körül kialakult pletykáknak és feltételezéseknek. Ezek egyike szerint Makovecz Imre látásmódja állhat a háttérben, a mindent megfordítva is ábrázoló terv feszegeti a katolikus hittételek kereteit.

– Ez csak városi legenda – cáfolja a feltételezést Nagy Ervin országos főépítész. – Makovecz Imrének nem ez az első temploma, maga is római katolikus lévén, pontosan tudta, mit csinál. Ez a terv a feltámadásról szól, ahogyan a lelkek a mennyországba vonulnak. Ő egyébként mindig az angyalok templomának hívta, mert nagyon sok, ötven angyalszobrot képzelt el benne. Most az az álláspont, hogy A Nemzeti Feltámadás Temploma nevet kapja, de Imre biztosan azt mondaná: úgy hívjuk, ahogy akarjuk, mindegy, csak építsük meg.

Ennek érdekében most egy civil mozgalom bontakozott ki.

– Makovecz Imre halála kérdéseket hozott a felszínre: hogyan tudnak megépülni a templomok könyvében látott gyönyörű tervei? Sokan megkerestek minket, a tanítványait, hogy segítséget ajánljanak a szellemi hagyaték továbbvitelében – mondja Zsigmond László építész, a Kós Károly Egyesülés igazgatója, Makovecz Imre munkatársa. – Ez az elhatározás bennünk is megvan. Szeretnénk, ha megépülne a devecseri emlékkápolna és a Szentatya áldásával bíró, felső-krisztinavárosi templom. Hisszük, hogy ez a szándéka a hívő embereknek és az egyháznak is. A Makona tervezőiroda és a Kós Károly Egyesülés tehát folytatni fogja e terveket, egyeztetve a családdal és az örökösökkel. Ez természetesen nem könnyű feladat, a szellemi hagyaték hatalmas, mondhatom úgy is: nemzeti ügy.

– Erőnktől függően igyekszünk majd anyagilag is segíteni a templom felépülését – áll az ügy mellé Pokorni Zoltán polgármester is. – Ez egy egyedülálló szellemiséget hordozó mű, amely Makovecz Imre alkotásai közül is kiemelkedik, a rajzoknak, a hozzáfűzött leírásoknak magával ragadó erejük van. E terv révén Budapest egy újabb szimbolikus épülettel gazdagodhatna. Különösen azért lennénk büszkék, hogy ha nálunk, a Hegyvidéken épülne meg, mert Makovecz Imre, aki kerületünk díszpolgára volt, itt született és itt épített saját családja számára is házat. Tisztában vagyunk vele, hogy a megépítésével kapcsolatban vannak nehézségek, de a Makovecz Imre iránti tisztelet jeleként és munkássága elismeréseként remélem, a templom végre fel fog épülni.

A Civil Összefogás Fórum (CÖF) már pénzgyűjtésbe is kezdett, a számlára rövid idő alatt már egymillió forint folyt be. Nagy Ervin ehhez hozzáfűzte, hogy Makovecz Imre búcsúztatásán Orbán Viktor miniszterelnök is támogatásáról biztosította, a terv mellé állt Schmitt Pál köztársasági elnök és Lévai Anikó, a miniszterelnök felesége is.

A helyzet tehát természetéből adódóan problematikus, mivel az egyház számára egyre inkább egy kívülről jövő, erőteljes kezdeményezésként jelenik meg a templom felépítése, amit be kellene fogadnia. Meglehetős távolságtartással, bár nem egyértelmű elutasítással fogadták a CÖF kezdeményezését is, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia egy kimértem semmitmondó nyilatkozatban közölte: a katolikus templom építéséről a Magyar Katolikus Egyház illetékes dönteni, azt az egyház szándékától eltérően nem lehet kezdeményezni, mert akkor nem minősül katolikus templomnak az építmény.

Hozzátették, hogy egyházi célú gyűjtést egyházi engedély nélkül indítani nem lehetséges.

– Természetesen nem akarjuk az egyház szándékai ellenére felépíteni a templomot. Nem hiszem, hogy itt harcot kellene indítani, hiszen kifejezetten abban vagyunk érdekeltek, hogy együttműködjünk az egyházzal – hangsúlyozza a közleményre reagálva Csizmadia László, a CÖF elnöke, aki hozzáteszi: ezzel a kezdeményezéssel egy olyan ember előtt szeretnének tisztelegni, aki nemcsak műveivel, de egész életével megmutatta a civil magatartásmintát egy korrumpált világban. – E templom egy nemzeti kegyhely lehetne Magyarországon, s emellett Európa egyik kincsévé is válhat, hasonlóan a Sagrada Famíliához. Szinte mindenhonnan kapjuk a támogató szavakat és az elismerést: a CÖF mögött százezer ember áll.

– Templomot építeni soha nem könnyű. Még egy kész terv is mindig alakul a megvalósulás során – teszi hozzá Zsigmond László. – Ahogy Darvas-Kozma atya, a csíkszeredai templom építője szokta mondani: a templom nemcsak kőből, fából, pénzből épül, hanem először is imádságból. Makovecz Imre halála után elindult egy kezdeményezés, ami az emberek szívéből fakad, ez a fontos. A többi az ima erejétől függ.

A nemzet megmarad

Ha végül az egyház is áldását adja, Makovecz Imre munkatársai szerint záros határidőn belül elkészíthetők a kiviteli tervek, sőt, a valódi építési engedélyeket megelőző, úgynevezett elvi építési engedélyt már be is adták.

A milliárdos nagyságrendű munkálatokhoz az urnatemető már említett kibővítése adna kezdő tőkét, a terv tízezer urnafülke kiépítése. Ezek értéke pedig több milliárd forint.

– Persze az összegek nem azonnal állnának rendelkezésre – mondja Nagy Ervin. – De a Sagrada Família is több mint száz éve épül, és ez nem von le az értékéből. Erre mondta Gaudí: amíg a templom épül, a nemzet megmarad.

Makray Katalin, a köztársasági elnök felesége is a nemzet erejét látja megtestesülni a templom felépítéséért indult mozgalomban.

– Nem hivatalként, hanem magánszemélyként álltam az ügy mellé – teszi hozzá. – Tavaly tavasszal kerültem közel érzelmileg ehhez a gyönyörű tervhez, amire oda kell figyelnie az embernek. Egy templom mint nagy erejű építészeti alkotás felépítése soha nem volt egyszerű, sok résztvevője van: az egyház, az építész, a hívek, a közösség. Össze kell hangolni az igényeket, hogy mindenki tisztán lásson, és senki ne érezze ezt kényszerhelyzetnek, amelyben nyomás alatt van. Persze nemcsak az egyház, hanem a civilek oldaláról is, hiszen részben közadakozásból valósulna meg a terv, vagyis e lelkesedésnek hosszú évekig, talán évtizedekig is ki kell tartania. Azon dolgozom, hogy leüljenek beszélgetni egymással az érdekelt felek, egyeztessünk. Azt nem tudom, hogy felépül-e ez a templom a mi életünkben, de azt igen, hogy mindent meg kell tennünk érte, mert ez most egy történelmi lehetőség, amikor minden együtt van a megvalósuláshoz. Ez a civil kezdeményezés számomra azt jelképezi, hogy a nemzet igenis képes összefogni, templomot építeni. Önmagában hatalmas lépésnek tartom, hogy van ehhez ereje. Ha a társadalom egy ilyen katedrális felépítésére készül, képes az anyagi, szellemi és lelki tartalékait erre összpontosítani, akkor ez azt jelenti, hogy túllát a jelenen, tud építeni, hosszú távon gondolkodni. Akkor sokkal többre képes, mint gondoltuk.

Fehérváry Krisztina