A Csobaj-bányai partizánok

Köszönhetően a közelgő önkormányzati választásoknak, a fegyverbe szólító mondatok alatt a kormányzó pártot lejáratni akaró, amolyan magyarázó szöveg is olvasható: „Mi készül oda? Szálloda! Stadion! Kiemelt beruházás! Kovács Péter polgármester most is a Fidesz-központtól várja, hogy mik a jó válaszok a kellemetlen kérdésekre?”

Egy ilyen röpcédula olvastán nemcsak a pórázt szorongató gazdik keze, de még az erre sétáltatott kutyáik mancsa is ökölbe szorul, mert micsoda skandalum lenne már, ha a volt cinkotai sóderbányát, alján a Csobaj-tóval, betemetnék, és akár lakásokat vagy bármi mást építenének a helyére!

A polgármester szerint az időzített tiltakozás a júniusi választásoknak szól, hiszen a bánya sohasem volt az önkormányzat tulajdona, ráadásul épp ő dolgozik rajta évek óta, hogy előbb-utóbb az legyen. Az ellenzéki bányapartizánok akciójának megértéséhez szükségeltetik némi tótörténelem.

A térség évtizedek óta olyan, hogy Neil Armstrong is nyugodtan gyakorolhatta volna itt annak idején a holdra szállást: több ezer Zil teherautónyi azonosíthatatlan tartalmú, állagú és szennyezettségű kupac borítja a legalább húsz méter mély és csaknem húsz hektár kiterjedésű krátert, fenekén az egyhektáros vízi paradicsommal. Sóder, sitt, betontömbök, vashálók, sodronykötelek és éjjelente odafuvarozott lakossági szemét, amiből az idő során csenevész fák meg az anyaföld édesgyermeke, a szúrós gaz bújtak elő.

Kezdjük mindjárt azzal, hogy az 1800-as évek végétől a tehetős felvidéki Beniczky család tulajdonában lévő, akkor még cinkotai nevű bányájából épült meg – gondoljunk a millenárisra, később a Kádár-kockákra meg a négyes metróra – fél Budapest, cserébe ide hordták ki a fél főváros törmelékét… A szovjet megszállást követő könyörtelen államosítás idején a cinkotai, majd a Szilas menti tsz kezelésébe került, és még az 1980-as években is hivatalos sittlerakó telepként üzemelt, egész napos portaügyelettel.

A rendszerváltás után akár a fél ország, a bánya is így vagy úgy, de magánkézbe került. Utoljára az ezredforduló éveiben hordtak bele törmeléket a négyes metró építkezéséről, amikor is a szocialista Szabó Lajos Mátyás volt a kerület polgármestere, ugyanannak az MSZP-nek az embere, amelynek helyi szervezetét most Csizmazia Ferenc vezeti. Talán akkor kellett volna tiltakozni…

– A baloldal a hatalmát nem a fejlődésre, hanem a szerzésre használta – mondja erre Kovács Péter polgármester, aki jól ismeri a kerületi balliberális oldal természetrajzát, hiszen 1990-ben már 19 évesen választott képviselő volt a testületben, 2006 óta vezeti az önkormányzatot, júniusban ötödször indul Fidesz-színekben a polgármesteri székért. – Tudják ők pontosan, hogy a rekreációs besorolása mit takar ennek a területnek, mégis azzal riogatnak, hogy majd megveszi a Mészáros Lőrinc, lenyúlja a Fidesz és teleépítik, hogy ne maradjon hely a közeli lakópark népének kutyát sétáltatni, szalonnát sütni vagy a tóban gyönyörködni. Ebből egy szó sem igaz, ez politikai botránykeltés a riválisom meg a szintén MSZP-s Vajda Zoltán országgyűlési képviselő vezetésével.

A rivális Csizmazia Ferenc neve a kiragasztott plakátokon nem a kerületi MSZP elnökeként, helyette a civil Kertvárosért Egyesület jelöltjeként szerepel, ami annyit tesz, hogy szégyell vagy nem mer pártja színeiben indulni, pedig sokat köszönhet elvtársainak. Történt ugyanis, hogy 2022-ben Csizmazia azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy pártja elnökeként a kerület Albán utcai székházát a magyar államtól, igaz, több lépésben, de jóval a piaci ár alatt szerezte meg még a Gyurcsány-éra végén. Az Index 2022-ben megjelent cikke szerint „nem elég, hogy olcsóbban vette meg, de előtte még fel is újították az épületet. A rekonstrukció – ablak-, ajtó-, tetőcsere és szigetelés –, több mint 20 millióba került, vagyis a szocialisták sokat buktak, miközben az elnökük meg sokat nyert az üzleten.”. A botrány kirobbanása után máig tartó nyomozás is indult.

A civilek szoknyája mögé bújó szocialista Csizmazia szekerét néhányak mellett a szintén MSZP-s Vajda Zoltán országgyűlési képviselő tolja, akinek meg a 2018-as választás idején annyi hamis nevet sikerült szerepeltetni az aláírásgyűjtő ívén, állapította meg később az ügyészség, hogy azok nélkül meg sem lett volna az indulásához szükséges számú aláírás. A 2022-es választások során pedig az is kiderült, hogy Vajda uniós támogatásokkal élhetett vissza, amikor a cége a Fest Hetek Kft. angol nyelvi képzésre nyert 3,384 milliót, amely pénzes tanfolyamokon Vajda is jelenléti íveken dokumentálva részt vett, noha felsőfokú nyelvtudása van. A pályázatkiíró létszám után fizetett.

De attól sem riadt vissza, hogy saját oldalán az Orbán-rezsim embereit azzal fenyegesse meg, hogy „őket tartsuk számon, akik előnyökért, anyagiakért, hatalomért kiszolgálják ezt a fasiszta jelleget öltő rendszert, és semmilyen szinten ne vállaljunk velük közösséget”. Magvas bejegyzését azzal zárta, ha Orbán megbukik, akkor a klientúrájával szolgamód kell bánni, és fontos állásba nem szabad juttatni.

E balliberális politikusok a kerületi kutyapártos Tóth Gergellyel kiegészülve szorgalmazták, hogy az egyik februári testületi ülés napirendre vegye a Csobaj-bánya ügyét, minek során az ellenzék azt követelte a politikai cirkusz kedvéért, hogy a testület a területre azonnal változtatási tilalmat rendeljen el.

Kovács Péter, akivel a magántulajdonban lévő, sóder és homok borította holdbéli táj ösvényein bukdácsolunk alá a Csobaj tóig, azt mondja erre, hiába magyarázta nekik, ez rekreációs terület a régi cinkotai stranddal együtt, ahol minden hasznot hajtó beruházás tilos, az istennek se akarták megérteni.

– Ha tilalmat rendelnénk el, de nem történne semmiféle változtatás, akkor éppen a tulajdonos léphetne fel kártérítési igénnyel az önkormányzattal szemben – indokolja Kovács –, és a kerületet érhetné komoly pénzbüntetés, de őket ez sem zavarja. Jelenleg az a helyzet, hogy a többségi tulajdonos, a Csobaj Ingatlanfejlesztő és Ingatlanhasznosító Kft., noha semmit sem építhet oda, köteles utána helyi adót fizetni, amit elmulasztott és eddig 400 milliós tartozást halmozott fel. Persze, hogy leszavaztuk az ellenzéket.

Ezt az önkormányzat számára kedvezően alakult helyzetet rúgná fel a helyi ellenzék. Nem úgy a polgármester, aki régóta tárgyal a tulajdonossal, és a 400 milliós adótartozás fejében szeretné a tavat és másfél hektárnyi környezetét önkormányzati tulajdonba kapni a kertvárosiak pihenése érdekében. A tulajdonos kft. fellélegezve fogadta javaslatát, mert továbbra sincs adótartozásra 400 milliója.

Az üzlet előkészítése során derült ki, hogy a telekkönyvben szerepel még hat kisebb tulajdonos is, akiktől először meg kellene vásárolni a részüket. De ezek kaptak a pénzes alkalmon, és horribilis árat kértek a részükért. Erre a többségi tulajdonos bírósághoz fordult, és a közös tulajdon megszüntetését indítványozta. A bíróság a kistulajdonosoknak adott igazat, és a közel húszhektáros bányát 2,3 milliárdra értékelte, vagyis a hat kistulajdonos kivásárlása százmilliókba került volna.

Miután a szokatlanul magas összegű bírósági ítélet megszületett, az ügy végrehajtóhoz került. Az első eljárás március 15-én le is zárult, sikertelenül, hiszen ekkora összegért egyetlen vevő sem jelentkezett. Most olyan procedúra vette kezdetét, amelynek során az eljárást addig kell ismételni, amíg a végrehajtó fel nem teszi a kezeit, mondván: ennyiért lehetetlen túladni rajta.

– Természetesen időközben önkormányzatunk is elindította a 400 milliós adótartozás végrehajtási eljárását – mondja a polgármester –, de amíg a bírósági végrehajtás tart, addig a miénk szünetel. Ha viszont, igaz, még nem holnap, a helyzet mindannyiunk számára kedvezően megváltozik, akkor abban az eljárásban már csökkenthető lesz a kikiáltási ár, akár tetemesen is, és végre mi is labdába rúghatunk.

Egyelőre akaratlanul is apró rögöket, gazcsomókat rugdalhatunk, meg állati ürüléket, sörösdobozokat kerülgethetünk a tavacska partján. Évtizedek óta felkapott hely kerületszerte ez a csákánnyal, aztán markológéppel megsebzett, elhanyagolt kráter. Andalgó szerelmesek csakúgy kedvelik, mint a hosszú élet reményében sétálgató öregek, a kutyájukra büszke futtatók, a nyári szünetben kiszökő kamaszok vagy az alkalmi pecások.

– Most az a lényeg, hogy az eljárások végéig, ezt a lakosság megnyugtatására is mondom, a területen semmi nem épülhet – összegzi Kovács Péter. – Ha pedig a júniusi választáson ötödször szavaznak bizalmat nekem, akkor szeretnénk az első adandó alkalommal nemcsak a tavat és környékét, hanem a bánya egész területét megvásárolni a kerületnek. A tulajdonos ettől sem zárkózna el, hiszen tudja, hogy kiugró haszonnal kecsegtető beruházásokra itt továbbra sem nyílik lehetősége.

Addig pedig, mint eddig is, virágzik a gaz, bólogat a nádas, izmosodik a csenevész fa, terjed a szúrós szamártüske, békésen költenek és hangoskodnak az énekesmadarak.

Ami Csizmazia Ferenc kaszára, kapára biztató, villanyoszlopokra ragasztott plakátjait illeti: valamennyit kanálisba mosta a tavaszi eső.