Noha egyes brit elemzőcégek már több esélyt látnak az euró bedőlésére, mint annak elkerülésére, magának az uniónak a felbomlására kevesen fogadnak. A gazdasági válság tovább fog mélyülni. Reális esélye van egy „mediterrán tavasz” kitörésének, vagyis a válság által leginkább sújtott déli országokban átfogó zavargások kirobbanásának.

Az egyik legmeghatározóbb esemény a tavaszi francia elnökválasztás lesz, ahol Francois Hollande jó eséllyel győzi le Nicolas Sarkozyt. Ez azonban nem lesz túl jó hír az uniónak, hiszen a szocialista jelölt ígéretet tett arra, hogy megválasztása esetén újratárgyalja az európai vezetők által decemberben megkötött adó- és költségvetési alkut és harcolni fog az eurókötvények kibocsátásáért, melyet Németország eddig következetesen ellenzett. Ezzel párhuzamosan 2012-ben számos újabb – kétes kimenetelű – kísérlet lesz az unió mélyebb integrációjára.

2012 egyik leginkább meghatározó eseménye minden kétséget kizáróan az amerikai elnökválasztás lesz. Noha népszerűsége legutóbbi felmérések szerint 40 százalékosra csökkent, Barack Obama továbbra is jó eséllyel győzheti le eddig egyelőre meg nem nevezett republikánus kihívóját. Ha azonban a republikánusok a mormon hitű, radikálisan konzervatív Mitt Romneyt választják, az eredmény igen szoros lehet. A tét a világ számára sem kicsi, hiszen Romney saját bevallása szerint megválasztása esetén visszatérne a Bush-kormány külpolitikájához, megerősítené a külföldi fegyveres missziókat, és keményebb hangot ütne meg Kínával szemben.

Pekingre szintén érdemes lesz odafigyelni 2012-ben. Októberben tartják ugyanis a Kínai Kommunista Párt tizennyolcadik kongresszusát, és ahogy a kommunista országokban általában, a pártbeli funkció megszerzése Kínában is egyenes utat jelent a politikai pozícióhoz. A főtitkár és elnök Hu Csin-tao helyére várhatóan a jelenlegi alelnök Hszi Csinping kerül. Az új vezető komoly kihívások elé néz, hiszen előrejelzések szerint az eddigi robbanásszerű gazdasági növekedés egyre kevésbé tartható.

A növekvő belső feszültségeket jelezték az elmúlt év végén kirobbant wukani zavargások, s hasonlókból a jövőben egyre több várható. Az új kínai vezetésnek a belső kihívások mellett külső fenyegetésekkel is szembe kell néznie. Miután az Egyesült Államok – az új elnök személyétől függetlenül – egyre kiemeltebb figyelmet szentel a Csendes-óceáni térségnek, várhatóan élesedni fognak a határviták Peking és Washington regionális szövetségesei, Japán, Tajvan, Dél-Korea és Malajzia között.

A kihívások ellenére Kína komoly sikereket könyvelhet el az idén – leginkább nyáron: a londoni olimpiai játékokon az ázsiai ország minden más országnál több aranyat szerez majd, ezzel növelve az otthoniak nemzeti büszkeségét.

Komoly kihívások várnak Moszkvára is. Az Egységes Oroszország Párt 2011-ben ugyan elvesztette kétharmados parlamenti többségét, de aránylag jól kezelte a Szovjetunió bukása óta legnagyobb tüntetéseket. Vlagyimir Putyin így borítékolhatóan megnyeri a március eleji elnökválasztásokat liberális kihívójával, Mihail Prohorovval szemben, az új orosz forradalom pedig még bőven várat magára.

Júliusban a mexikóiak választanak új államfőt. A tét ezúttal nem kevés. A rendőrség és a bandák 2006 óta tartó drogháborúja lassan már ötvenezer ember életébe került. Az erőszakhullám és romló gazdaság kiváló lehetőséget kínál a jelenleg ellenzéki Intézményes Forradalmi Párt számára (mely a XX. század legmeghatározóbb politikai ereje volt), hogy saját jelöltjét juttassa hatalomra Felipe Calderón elnök ellenében. Ez azonban nem lesz könnyű menet. Ahogy a 2010-es parlamenti választásoknál, úgy most is várható, hogy a drogkartellek aktiválják magukat, és a kampány vérontásba torkollik.

Izgalmasnak ígérkeznek a közel-keleti események is. A lassan már több mint egy éve tartó Arab Tavasz még korántsem ért véget. A Mubarak utáni Egyiptomban eddig megtartott választási fordulók a Muszlim Testvérek előretörését hozták. Kérdés azonban, hogy a hadsereg hajlandó lesz-e önként lemondani eddigi előjogairól és pozíciójáról az iszlamisták javára. Ha Kairó új urai valóban az iszlamisták lesznek, Izrael körül forróvá válik a levegő, ami akár vakmerő lépésre is sarkallhatja Tel-Aviv radikálisait.

Ugyancsak kétes a júliusi líbiai választások a kimenetele, melyek során a Kadhafi ezredes uralma alól felszabadult nép ideiglenes kormányt választ. Tripoli utcáin már több összecsapás volt a korábban vált vállnak vetve harcoló milíciák között. Ha a törzsek nem tudnak megegyezni a nemzeti vagyon újraosztásáról, Líbia akár hosszú évekig elhúzódó harcok elé is nézhet.

De kétes a lassan polgárháborúvá váló szíriai konfliktus kimenetele is. A jelenlegi hatalom továbbra is kegyetlenül lép fel a békés tüntetők ellen, akik az egyre növekvő számú dezertőrökkel kiegészülve, immár elkezdtek visszalőni. A nemzetközi nyomás ellenére a baathista kormányzat az év első felét még biztosan kihúzza. Ha az Aszadrezsim megbukik, kérdéses lesz, hogy az évtizedekig regnáló, állig felfegyverzett alavita kisebbség képes lesz-e beintegrálódni egy szunnita irányítású Szíriába.

Iránban márciusban tartanak parlamenti választásokat, mely az első voksolás lesz a vitatott kimenetelű 2009-es választások óta. Felmérések szerint a csökkenő népszerűségű Mahmúd Ahmadinezsád elnök támogatói alulmaradnak a legfőbb vallási vezető, Ali Hamenei ajatollah konzervatívjaival szemben. Az egyre biztosabbnak látszó vereség könnyen merész lépésre sarkalhatja Ahmadinezsádot. A perzsa ország felett egyébként is egyre inkább összecsapnak a nemzetközi hullámok az atomprogram, illetve a Hormuzi-szoros lezárása miatt. 2012-ben így minden esély megvan arra, hogy az Irán és Izrael közti szópárbaj tettlegességig fajuljon.

Egy esetleges fegyveres konfliktust Tel-Avivnak sem áll érdekében késleltetni, mivel az amerikai elnökválasztások hajrájában Washington feltétel nélkül támogatja szövetségesét, ami Obama esetleges újabb győzelme esetén aligha lesz így.

A sors különös iróniája, hogy a forrongó Közel-Keleten az idén is a régió egykori konfliktusgóca, a palesztin terület lesz a legnyugodtabb zóna. Noha Mahmúd Abbász korábbi ígéretét beváltva, 2011-ben az ENSZ elé terjesztette hazája elismerésének ügyét, a palesztin államiság továbbra is álom marad.

Nem jobbak a kilátások Afganisztánban sem, ahol a helyzetet az amerikai megszállás után egy évtizeddel sem sikerült stabilizálni. 2011-ben számos öngyilkos merénylet rázta meg az afgán fővárost. A megszállás kezdete óta legvéresebb robbantások mellett támadás érte a British Councilt és az amerikai nagykövetséget is.

A 2012-es év nem kecsegtet sok reménnyel a helyzet javulására nézve. Különösképp, hogy az év első felében több tartomány ellenőrzését adják át a feladatra felkészültnek nem mondható afgán biztonsági erőknek.

Az elmúlt évek hollywoodi mozijai és áldokumentarista filmjei szerint a maják a 2012-es év végére jósolták világunk pusztulását. Ami azért valljuk be, nehezen hihető forgatókönyv. Azonban lehet, hogy a régiek jóslatai nem is a világ tényleges, fizikai megsemmisüléséről, hanem inkább az általunk ismert, jelenlegi világrend végéről szólnak. Egy olyan eseménysorozatról, ami az eddigi világhatalmi viszonyok radikális átrendeződését ígéri. Ez pedig az elmúlt időszak történései és a közeljövőben várhatóan bekövetkező események tükrében már nem is látszik annyira elképzelhetetlennek.

Sayfo Omar