Az UNESCO közgyűlése 1972. november 16-án fogadta el a Világörökség Egyezményt. Előzményei közé tartozik, hogy már az I. világháború után szóba került egy nemzetközi mozgalom alapításának gondolata, de ez akkor csak az Európán kívül fekvő kulturális és természeti javak védelmére korlátozódott.

Az elképzelés jelentősége 1959-ben tudatosodott, amikor az egyiptomi kormányzat a Nílusnál fekvő Asszuán mellett egy óriási víztározó építését határozta el, melynek következményeként víz alá kerültek volna a sziklafalba épített Abu Simbel-i templomok. Ekkor az UNESCO kezdeményezésére nemzetközi összefogás indult megmentésükre és ötven állam összeadta a sziklatemplomok óriási kőtömbökre vágásához és áttelepítéséhez szükséges nyolcvanmillió dollárt.

Ezt követően dolgozta ki az UNESCO és az ICOMOS (Műemlékek és Történeti Együttesek Nemzetközi Tanácsa) a kulturális örökség védelméről szóló egyezményt, amit később összekötött a természeti helyek védelmével és megalkotta a World Heritage kifejezést.

Napjainkban a tagállamok száma 187, Magyarország 1985 óta tartozik közéjük. Az első tizenkét tételt, többek között a gizai piramisokat, a Yellowstone parkot, Krakkó belvárosát, a Wialiczkay sóbányát vita nélkül 1978-ban vették a Világörökség listájára.

A szakemberek akkoriban úgy képzelték, hogy nagyjából száz tétellel számolhatnak. Ma ez a szám már 936.

A birodalom határai 1987-ben még nem ezzel az elnevezéssel kezdődött a Hadriánus-fal mint a Római Limes Egyesült Királyságban megmaradt szakaszának világörökségi helyszínné nyilvánítása. A Római Birodalom teljes európai határát magába foglaló helyszínegyüttes akkor került szóba, amikor Németország saját felső-germániai és raetiai szakaszát jelölve, 2002-ben szintén felkerült a listára. Ezt látva Visy Zsolt professzor, a szakterület kiváló ismerője szerint a várható szinte végtelen számú jelölést a jövőben már csak úgy lehet elkerülni, ha az országok nem egyenként és nem csupán a jelenlegi határaik közé eső területek helyszíneivel pályáznak.

– Az UNESCO Világörökség Bizottsága elfogadta a javaslatot és ettől kezdve egyetlen helyszínnek tekinti az egész határvonalat – ismerteti az előzményeket Fejérdy Tamás, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnökhelyettese.

A Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága úgy gondolta, hogy várományosi listájáról azért ezt a 415 kilométeres szakaszt választja, mert kiemelkedő egyetemes értéke kapcsán bizonyított megléte a világörökségi elismeréshez elengedhetetlenül szükséges, méltó a csatlakozáshoz, így komoly esélye van a felvételre, ráadásul a Római Birodalom határának fontosságát már nem kell bizonygatni.

A felvétel esélyét növelte, hogy a hazai limes olyan folyami határszakasz, latinul ripa, amelyre eddig másutt csak elvétve akadt példa. A nevezési és jelölési dokumentáció elkészítése azonban nem olcsó mulatság, ezért Visy Zsolt azt is javasolta, hogy európai uniós támogatással a Közép-Európai Program keretében próbálják előteremteni a szükséges forrást.

A pályázatot öt állam adta be. Magyarországon a KÖH lett a projektvezető, a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Visy professzor úrral az élen a tudományos munkák nagy részét végzi, míg Paks városa a dunakömlődi római tábor, Lussonium tulajdonosaként, illetve fenntartójaként vesz részt benne. Magyarországhoz csatlakozott a Szlovák Műemléki Hivatal két helyszínnel, az Osztrák Történeti Intézet huszonegy várományosi helyszín előkészítésével, továbbá korábbi tapasztalatai alapján Németország. Társultak még a lengyelek, noha náluk nem létezett római határ, ám ők a bulgáriai limes-szakasz kutatásában vettek részt.

Ez az öt ország kapta meg az uniós anyagi támogatást. A részt vevő országok száma tovább nőhet, hiszen a Pécsett megtartott záró tanácskozáson a romániai, bulgáriai, szerbiai és horvátországi szakemberek is jelezték, hogy saját területükön a további szakaszok előkészítésénél a magyarok tapasztalatait vennék át.

További feladatok

Elkészült tehát egy olyan világörökségi jelölési dokumentáció, amelyet akár most be lehetne adni a Világörökségi Bizottságnak, mégis célszerű várni vele. A hozzávetőleg 260 magyarországi részhelyszín közül kiválasztott 121 ugyanis jelenleg nincs abban az állapotban, hogy a másfél évig tartó elbírálási folyamat részeként az ICOMOS szakértői felkereshessék és azokról kedvezően nyilatkozhassanak. Ehhez legalább még egy évig kell dolgozni a három fő szakaszra – Győr, Budapest, Paks – osztott helyszíneken, jelzi a további feladatokat Fejérdy Tamás. A helyszínkezelést az RPH= Ripa Pannonica Hungary irányítja majd néhány munkatárssal, amelyhez még egy, a felmerülő kérdések megvitatásának eszközeként működő szakmai fórumrendszer, továbbá egy tanácsadó testület tartozik.

A munkálatok fő célja, hogy e helyszínek azonosíthatók, láthatók legyenek, megóvják őket minden további hatástól, ami a fennmaradásukat veszélyezteti. Bár a régészeti örökség a magyar jog szerint a törvény erejénél fogva védett, ezeket a részeket külön régészeti és műemlékvédelemben is részesíteni kell. Közéjük tartozik az úgynevezett limesút, ami olykor csak a légi felvételeken látszik. Ahol pedig mezőgazdasági területen vezet át, el kell érni, hogy teljesen ne szántsák be.

A magyarországi limesút tökéletes bizonyítéka annak, hogy a rómaiak mennyire jól jelölték ki a főutakat, hiszen nyomvonala lényegében ma is egybeesik a 6-os főútéval. A munkálatok másik célja a helyszínek bemutatása. Itt is hármas csoportosítás történt: már látogatható, későbbi időszakban lesz az, esetleg soha nem lesz rá szükség. Mivel ennek igen jelentős idegenforgalmi üzenete is van, ezért egyesek már holnaptól hirdetnék a limest, de ha az odaérkezők nem látnak semmit, csalódásuk a jövőbeni látogatásokra lehet hátrányos.

Fejérdy Tamás elmondta, tudják, hogy a Dunakanyarban és Aquincum környékén mi látogatható, a dunakömlődi ásatások során pedig előkerült egy egészen fantasztikus minőségű szobortöredék, egy antik császárszobor teljes lába. Nem véletlenül választották a projekt keretében publikált egyik dokumentum címéül, hogy A császár lábnyomában.

Mivel romos emlékekről van szó, a szakembereknek két szélsőség között kell az arany középutat megtalálni. Újból felépíteni az eredeti épületeket, ahol beöltözött legionáriusok látványosan küzdenek egymással, ami szakmailag nem járható út, vagy szigorú szempontok szerint konzerválni, ami van, ez viszont a látogatók számára kevés.

Európai túlsúly

A világörökségi egyezmény az UNESCO egyik legsikeresebb programjává nőtte ki magát, amelyre a nemzetközi turizmus is ráépült. A listára felvett helyszín rákerül a világtérképre. Így ismerte meg a világ Hollókő falut.

– Tokaj esetében a szalmatüzelésű erőmű építését azért sikerült megakadályozni, mert az egész világ tudomást szerzett a készülő bajról – hangsúlyozza a listára kerülés jelentőségét Fejérdy Tamás. 1994 óta egy olyan, inkább politikai, mint szakmai szemlélet is kibontakozott, mely szerint ki kellene egyensúlyozni a világörökség helyszíneinek jelenlétét a nagy – Afrika, Ázsia, Óceánia, Dél-Amerika, Európa, Észak-Amerika – régiókban, mivel igen jelentős az európai túlsúly.

Továbbra is megoldatlan kérdés, hogy háborúk idején valóban megóvható-e ez az örökség. Az 1954-ben létrejött hágai egyezmény ugyan megfogalmazta az őrzés tárgyait háborúk idejére, a délszláv háborúban például éppen ezeket lőtték szét, hogy ne maradjon meg a másik fél öröksége.

Nem kevésbé keserűek a tapasztalatok Afganisztában, ahol a tálibok a bamiyani Buddha-szobrokat robbantották fel, az amerikaiak pedig Irakban az ősi Mezopotámia műemléki értékeit rombolták le.

Bár a hágai egyezmény második jegyzőkönyve, amely a délszláv háborúk tapasztalatai nyomán született meg, már szankciókat is tartalmaz, meg sem érdemes kérdezni, vajon kinek van lehetősége az amerikaiakon számon kérni az iraki pusztítást, amikor még katonáik háborús bűneit is csak az USÁ-ban engedik kivizsgálni.

Szakács Gábor

Rómaiak Pannóniában

A rómaiak Krisztus előtt 35-ben elfoglalják a Száva folyó menti Sziszeket, majd a Száva–Dráva közét. Róma akkori egyeduralkodója Octavianus, akinek új neve Augustus. Róma hatalmát a 250 ezer fős hadsereg biztosítja. Krisztus előtt 9-ben elfoglalják a Dunakanyart, Krisztus után 10-ben létrehozzák Pannonia provinciát. A Birodalom északi határa lényegében a Duna és Rajna folyó. Ez a cirkuszi játékok és építkezések fénykora. Amikor Augustus 19-ben meghal, utódja, Tibérius megalapítja Aquincumot. A III. században Pannónia már vezető szerepet játszik a birodalom életében. 401 és 410 között a hunok foglalják el a Duna- Tisza közét. Roga királyt 434-ben Attila király követi a trónon. 453-ban bekövetkező halála után Pannonia a keleti gótok uralma alá kerül. 476-ban Roga unokája, a hun Odoaker megfosztja trónjától az utolsó nyugat-római császárt, Romulus Augustulust, s ő lesz Itália uralkodója.