Szabó Magda ugyanis a lélek finom rezdüléseiből, az emberi sebek felfakadó mélységeiből, valamint a kíméletlen őszinteség és a kényelmes hazugságok ellentmondásaiból építette fel a sikeres írónő és különös természetű házvezetőnője, emerenc történetét. Az akciódús események hiánya ellenére a rendező egész tisztessegésen oldotta meg a feladatot, ha a könyv sokrétegűségét, finomságait és szimbolikáját csak nyomokban is volt képes felmutatni. A kissé sematikussá csupaszított főszereplőket játszó színészek alakítására szintén nem lehet panasz – emerencként az Oscar-díjas Helen Mirrent, Magdagént pedig a kitűnő Martina Gedecket (A mások élete) láthatjuk –, még Eperjes Károly is a megszokottnál kevesebb manírral kerüli el, hogy a férj szerepében önmaga karikatúrájává váljon. Mégis Ragályi Elemér csodálatos képi világa az, amely leginkább képes visszaidézi az alaptörténet hangulatát, és így az egészet egy hajszálnyival a szeretetről és az elfogadásról szóló korrekt tanmese fölé emelni.

Farkas Anita

Az ajtó – színes, magyar-német filmdráma, 2012

ZENE – Komolyzenei élmény

Az újesztendőt 72. alkalommal köszöntötték koncerttel a Bécsi Filharmonikusok. Az eseménynek már olyan rangja van, hogy nélküle szinte el sem kezdődhetne a január. Az első hasonló, nem újévi bált 1890. február 12-én tartották a városházán, amelyhez Johann Strauss és Carl Michael Ziehrer egy-egy keringőt komponált, mindkettőt most is eljátszották. A szerzemények túlnyomóan idősebb és ifjabb Johann, valamint Josef Strauss jól ismert műveiből állnak a dupla CD-n, bizonyos szerzemények most szerepelnek először a Mariss Jansons vezényelte újévi koncert hagyományos műsorán. A kísérőfüzet az egyes tételek születését, történelmi hátterét, illetve olyan időszerűségét is bemutatja, mint Dánia idei EU-elnöksége, továbbá a londoni olimpia. Felemelő, komolyzenei élmény.

Szakács Gábor

Vienna Philharmonic: New Year’s Concert 2012 (Sony Music – 2012)

ZENE – Latin ritmusok

Révész Richárd kiváló jazzzongorista, aki sokéves helyszíni tapasztalatszerzés birtokában a latin zene egyik legjobb hazai interpretálója. Temperamentumos salsazenekarának és triójának is olyan autentikus az előadásmódja, mintha lemezeik nem itthon, hanem valahol Latin-Amerikában készültek volna. A ricardo trió dobosa a fúziós jazz legjobb hazai képviselői között jegyzett Szendőfi Péter, a basszusgitáros pedig az az amerikai Kip Reed, aki olyan világsztárokat kísért, mint Donna Summer vagy Gloria Gaynor. Az album tisztelgés ricardo nagy példaképe, a dominikai születésű amerikai zongorista, Michel Camilo előtt. A remek kompozíciók és hangszerelések, a virtuóz előadás Révész Richárd szakmai felkészültségét, fölényes hangszertudását, kitűnő művészi érzékét dicsérik. De nem maradnak el tőle társai sem: Szendőfi Péter intenzív dobjátéka és a vendégművész lehengerlő basszus szólói emlékezetes élményt nyújtanak.

Márton Attila

Trio Ricardo: Menu 890 – Beagle Beat Records, 2011

KÖNYV – Detektív a tengerparton

Mit is csinálhatna egy vérbeli detektív, miközben egy békebeli francia üdülővároskában tölti jól megérdemelt szabadságát? Naná, hogy rögtön beleveti magát egy helyi bűnügybe, kiváltképp, ha egy fiatal lány rejtélyes halála éppen az ottléte alatt bolydítja fel az álmos vidék hétköznapjait. Maigret, a párizsi rendőrség híres főfelügyelője komótos felderítőkörútba kezd hát, hogy górcső alá vegye Les Sables-d’Olonne délutáni bridzspartikat vívó nobilitásainak piszkos kis titkait. Komótos szívósságának és a kirakósszerűen összeillesztett nyomdarabkákra alapuló klasszikus detektívmunkának hála, sikerül összefüggést találnia két, látszólag összefüggéstelen gyilkosság és egy fiatalember eltűnése közt. Az Agave Maigret-sorozatának első, itthon eddig kiadatlan részében pedig éppen e klasszikus vonalvezetés a legvonzóbb, hiszen miközben nem rágjuk tövig a körmünket a hihetetlen izgalmaktól, észrevétlenül ismerjük meg az egykorvolt vidéki Franciaország hierarchikus társadalmát és a szenvedélyből elkövetett bűnök relatív voltát.

Farkas Anita

Georges Simenon: Maigret nyaralni megy – Agave Könyvek, 2011

HANGVERSENY – Zeneünnep

Csajkovszkij V. szimfóniájának záróakkordja után hosszú perceken át tartó zúgó vastaps ünnepelte a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarát és az est karmesterét, a világhírű Christoph Eschenbachot. A hangversenyt két Mozart-mű vezette be, A varázsfuvola nyitánya és a C-dúr, Jupiter szimfónia. Ritka egységes hangzás, a kiemelt szólamcsoportok fegyelmezett, szinte hibátlan játéka, a vonósok éteri tisztaságú kísérete élményszámba ment. A Maestro teljes odaadással vezényelt, a zenekar biztonságban érezhette magát és a dirigens különleges koreográfiájú zenei irányításával pontosan rajzolta ki a dallamíveket, a Mozart-zene minden játékosságát, harmóniáját. Teljesen más hatást gyakorolt a közönségre a második részben felcsendülő Csajkovszkij-szimfónia. A négytételes, majdnem egyórás remekművet tételszünet nélkül szólaltatta meg a zenekar, így a karmester maradéktalanul kibonthatta a partitúra színgazdagságából a zaklatott életű komponista kedélyváltozásait. A nagy hatású művet az orosz komponista IV. szimfóniájának scerzo tétele tette teljessé – ráadásként, melynek bravúros megszólaltatása is a dirigens és a zenekar örömteli találkozását igazolta.

Spangel Péter

A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának koncertje – Magyar Állami Operaház; február 25.

KÖNYV – Egyezségre ítélve

Hajko Szlovákiában, szlovák nyelven megjelent kötete mindjárt az elején meglepetést okoz, hiszen egyértelműen leszögezi, hogy a szlovákok akár hálásak is lehetnek a magyaroknak a honfoglalásért, mert így elválasztották a szlovákokat a többi szláv törzstől, lehetővé téve önálló nemzeti fejlődésüket. Kimondja, hogy „…Istvánt, aki királyságában támogatta a többnyelvűséget, a szlovákoknak saját királyuknak is kellene tartaniuk…” és helyre teszi Csák Máté szlovák mítoszát is. Kétségtelen pozitívumai közé tartozik egynéhány egyéb „szlovák mítosz” ledöntése is, így „az ezeréves elnyomás”, s az a különös figyelem, melyet a magyar nyelv hatásának és történelmi megerősödésének szentel. A tartalomban persze találunk hibákat is, a 153. oldalon a Himnusz bevezető sorai szlovákul például teljesen más értelmet nyernek: „…Isten, áldd meg a magyart szeretettel és gazdagsággal; és áldd meg fegyverét, ha küzd ellenséggel…”. Külön figyelmet érdemel a 411. oldal, ahol a szlovák szerző kifejti félelmeit: „…Szlovákia déli határa megkérdőjelezhető, a történelemben található volna elégséges ok, amely megindokolná a határ északra tolását. Az első látható lépés, amely semmiben sem volna a szlovák-magyar történelemben újdonság, az a déli járásokban az autonómia elismerése volna…” Ez a mondat talán tanács lehetne a szlovákiai magyarság politikai képviseletének is. Mindenesetre elmondható, hogy a kötet kisebb-nagyobb hibái ellenére egyértelműen közelebb hozza egymáshoz a két nemzet eltérő történelemszemléletét.

Agárdy Gábor

Jozef Hajko: Odsúdení na dohodu – Spoločné tisícročie Slovákov a Maďarov (Egyezségre ítélve – a szlovákok és magyarok közös évezrede), 2011