Igény a zajra – Anyanyelvi keservek

Nagy ma az igény a zajra. Ma nem tüntetők tódulnak a városi utcákra, hanem randalírozni vágyók, zajt kelteni és gyújtogatni a „hepaj” kedvéért. Lehet, hogy nem is tudják. Ezt nyergelik meg a hataloméhes pártocskák, és szöveget adnak a messze hangzó beszédű tinédzserek szájába. (Hogy ne csak a fülön keresztül provokáljanak, hát gyújtogatnak kukát, autót, székházat. Ez van tőlük megrendelve.)

De nagy a zaj másutt is. Elég a hangos médiumok hírműsorait hallgatni, hogy a zajigény fontosságát felmérjük. A zajjá váló hadarást még hangosabb egyéb zajok kísérik. A leghangosabbak akkor, amikor időpontok, földrajzi helynevek hangzanak el. (Ennek gyakorisága a szövegolvasó intelligenciáján is múlik.)

A mozgáskorlátozottakra vigyáz a társadalom, a halláskárosultakkal szemben ez a tapintat nem működik. A meteorológiai jelentések bemondóit valószínűleg díjazzák, ha minél érthetetlenebbül hadarják el a szövegüket. Inkább fogalmaznának tömörebben, de beszélnének tagoltabban. A hadarásnak nyilvánvalóan a mennél több hirdetési idő kinyerése az oka. Holott sosem a reklámok tartották fenn a nemzetet, hanem a nyelve. Ennek rongálása nem lehet célja a közmédiának, Soroséknak ellenben igen, ahogy az is, hogy a reklámok szövege tele legyen angol szavakkal. A magam és a sok hallássérült érdekében kérem a közmédiát, vigyázzon nyelvünkre több felelősséggel.