A robbanáskor szabad utat kaptak a reaktorból kilövellő gázok, gőzök, por, törmelék, az égő grafitból származó szén-dioxid és sok más sugárzó anyag. Ezek egy részét halálra ítélt likvidátorokkal lapátoltatták vissza a megnyílt reaktorba. Bár bejelentési kötelezettség van, nem tájékoztatták a világot, miközben az elszabadult radioaktív felhő elindult gyilkos útjára. Hogy merre járt, azt légköri frontok szabták meg, így az első jelentéseket svédek adták le, akik érzékelték a sugárzásmérők eszeveszett kattogását. Amerre a sugárzó felhő elhaladt, mindent beszennyezett: levegőt, földet, vizet, növényeket, állatokat és amit még elért. Az addig biztonságosan fogyasztható zöldségek, állati termékek súlyos betegségek közvetítői lettek.

Magyarországon csak napok múlva tájékoztatták a lakosságot, pedig a felső vezetés tudott a balesetről. Nyugodtan megtartották a május 1-jei fölvonulást. A kormány mosolyogva integetett a tribünről annak tudatában, amit már április 29-e óta tudtak: a kivezényelt embereket súlyos károsodás érheti. Még az is lehet, hogy az ünnepi ebédhez jó sok friss salátát ettek vagy egyéb zöldséget, amelyeknek a felületére már kiülepedtek a levegőből sugárzó ionok. A legelő állatok sugárzó füvet ettek, szennyezett vizet ittak. Az általuk adott tej ugyancsak fogyaszthatatlanná vált. De ezt nem mondta senki.

Éppen a tejjel történt egy olyan hihetetlen esemény, amire most derült fény. Aki tudott az esetről, mostanáig nem beszélt az ügyről. Pálmai Béla, a Kelenföldi Tejüzem minőség-ellenőrző laboratóriumának volt vezetője mondta el az akkori idők történéseit.

Röviden: a csernobili robbanás után néhány nappal bejött egy ember az üzembe és azt mondta, attól a naptól kezdve a beérkező tejekről készítsenek egy mintasort és azt neki adják át. Kilétéről nem volt tudomásuk, de Pálmai szerint valamelyik minisztériumból jöhetett. Néhány nap múlva azt is megparancsolta, hogy ezentúl a különböző hazai régiókból érkezett tejeket megadott arányban keverjék. Például a pásztói tejhez egy a kilenc, vagy egy a nyolc arányban kellett nagykanizsai tejet keverni és így tovább. A cél világos: Észak-Magyarországot – Gyöngyös, Mosonmagyaróvár – jobban érte a radioaktív felhő, mint Délnyugat-Magyarországot, így az erősen szennyezett tejet belekeverték a kevésbé szennyezettbe. Mivel a régiókból csak a fölösleget szállították Budapestre, a helybeliekkel megitatták az erősen szennyezett tejet is. Arról nem tudott a laborvezető, hogy a sajt és egyéb tejtermékek gyártását felfüggesztették-e, de ez nem valószínű.

Azok az emberek, akik Kelenföldön, az említett tejüzem laboratóriumában ezzel a tejjel dolgoztak, már nem élnek; daganatos betegségben haltak meg. Pálmai úr is ezzel a betegséggel harcol. A tejmestereknek ugyanis minden beérkező tejet meg kellett kóstolnia… Az erősebb radioaktív sugárzást kapott területek adták akkor a hazai tejmennyiség 10-15 százalékát, tehát nyugodtan megsemmisíthették volna; nem lett volna nagy kár.

Összefoglalva: az akkori kormány merényletet követett el a magyar társadalom ellen. Ma úgy mondanánk, hogy „emberiesség elleni bűnt”. Számon kérte őket valaki? Tudjuk 2012-ben, hogy igazán mit okozott a csernobili katasztrófa? Tudjuk vagy sejtjük, hogy mi lett a kifutása az ionizáló sugárzás hatásának?

Azóta többen jártak a csernobili biztonsági zónában. A négyes blokkot porladó, repedező „szarkofág” borítja. Most terveznek újat építeni, nemzetközi segítséggel.

Közismert, hogy már a kezdetektől fogva hamis adatokat közöltek a világgal. A számszerűsített halálesetek és betegségek száma annyiféle, ahány jelentést adtak le: először 35 halálesetet jelentettek, közöttük egy szívrohamot, olyan ember halálát is, akire ráomlott a fal. 203 embert kezeltek akut sugárbetegséggel, közülük 145-ről igazolódott, hogy valóban betegek voltak. Az egészségkárosodást a mai napig a legrészletesebben a 22 országot és 200 kutatót foglalkoztató Nemzetközi Csernobil Projekt tanulmányozta.

Legfőbb megállapításuk az volt, hogy a vizsgált régióban az emberek egészségi állapota rossz, de szignifikánsan nem különbözik a sugárzást kapott területen élő emberek és az azon kívül élők egészségi állapota. Ugyanakkor a projekt nem vizsgálta sem a 600 ezer likvidátor sorsát, sem a kitelepítettekét. Pedig közülük kerültek ki a százezres nagyságrendre tippelt betegek száma.

És hazánkban? Az eseményt május 2-án közölték a lakossággal, pedig akkor már mérések is jelezték a bajt. Magyarországon több helyen is észlelték a megnövekedett sugárzást, például a Jód-131-es izotóp szintjének emelkedését, és szennyezett salátát, valamint tejet szűrtek ki sugárzásmérővel; utóbbiakban a mért érték meghaladta az egészségügyi határértéket.

Orvosok közül néhányan vizsgáltak panaszokkal rendelkező betegeket is, de nem diagnosztizálhatták, hogy esetleg sugárbetegség. Azért akadtak hivatásukat komolyan vevő, bátor emberek, akik hosszú évekig-évtizedekig foglalkoztak csernobili hatásokkal.

Ilyen volt dr. Mózsa Szabolcs, a radiológiai klinikán. A daganatok foglalkozási ártalomként megjelenő formáit már kétszáz éve ismerik. Mégis, hosszú idő telt el addig, amíg a molekuláris biológia igazolta, hogy a „rák” nem egyféle betegség: ahány, annyiféle. Ezért nem sikerült eddig egységesen gyógyító gyógyszereket kifejleszteni.

A rosszindulatú daganatok létrejöttében külső és belső hatások is szerepelnek. Külsők: kémiai karcinogén anyagok, alkoholizmus, gyógyszerek mellékhatásai, hő, UV-sugárzás, röntgen- és radioaktív sugárzás (különösen a hosszú felezési idejűek), vírusok (herpeszvírus-fajta) és sorolhatnánk tovább. Belső ok: örökletes tényezők, fejlődési rendellenességek, hajlamosító betegségek, hormonok, immunrendszer gyengülése és mások.

Hogyan hat a rákkeltő anyag? A megtámadott sejtben maga is átalakul, a DNS-t módosítja és elindít egy a kóros szaporodást. Minden tumor egyetlen meghibásodott testi sejt klónja, ezért egy szervezetben többnyire egyféle ráktípus fejlődik ki. A rákkeltő anyag behatolása után a sejtszaporodás először gátolódik (pardox fázis), majd felgyorsul, végül a rosszindulatú átalakulás ideje következik, amit az invázió (elözönlés) és infiltráció (beszűrődés) követ. A szervezet természetesen igyekszik ellenállni. Egy speciális enzimrendszer a rákkeltő anyagokat leállíthatja. Ha mégis eljutnak a rákkeltők a sejtmagig és károsítják a DNS-t, akkor egy biokémiai korrigáló rendszer kijavíthatja a kóros információt (repair mechanizmus). Erős immunrendszerű egyéneknél ritkább a rákos sejt előfordulása, ezért fontos az immunrendszer állandó erősítése.

A fentiekből következik, hogy legeredményesebb a rákmegelőzés lenne, mivel paradox módon a daganatellenes szerek közül több indukálja egy újabb daganat keletkezését. A kemo- és sugárterápia sem csak a beteg sejtekre hat. A radioaktív sugárzások úgy rombolnak, hogy a sejtek atomjaiban elnyelődik az energiájuk, ennek hatására elektronok válnak le, amelyek nagy sebességgel szóródva másod- és harmadlagos sugárzást indítanak el. A szövetekben lévő vízből aktív gyököket tesznek szabaddá, amelyek reakcióba lépnek a létfontosságú nukleinsavakkal és fehérjékkel, és ezzel daganatok képződését váltják ki.

A szabadgyökök olyan molekulák vagy azok részei, amelyek legkülső elektronhéjukon párosítatlan elektront tartalmaznak. Ezért nagy erővel „keresnek” maguknak párt, vagyis könnyen és gyorsan lépnek reakcióba más vegyületekkel, amelyektől elektront vonzanak magukhoz. Az egyik legjobb példa erre az oxigén-szabadgyök, amelyik az O2 molekula felbomlásával keletkezik, és két atom jön létre, páratlan elektronnal. Ha olyan vegyületeket (antioxidánsokat) sikerül kellő mennyiségben és módon bejuttatni a szervezetbe, amelyek lekötik az említett aktív gyököket, akkor sokat tettünk a megelőzés terén.

Több zöldségben, gyümölcsben és más növényekben rengeteg antioxidáns hatóanyag képződik. Az egyik leghatékonyabb ezek közül a brokkoli és a savanyú káposzta. Ezek étrend-kiegészítőként való fogyasztása ad reményt a rákmentes életre. Már csak azért is, mert a rákbetegek száma ötven év alatt háromszorosára emelkedett Magyarországon.

Hankó Ildikó