A Kerepesi útról lefordulva hirtelen eltompul a város zaja. Akácokkal szegélyezett utcában, lombok közül bukkan elő a „lovi” főkapuja. Budapest szívében, nyolcvannégy hektáros festői zöldben, Kincsem ló magányos szobra üdvözli az ide tévedt látogatót. A régi lelátót meghagyták afféle emlékműnek. Pontosan elé építették az új tribünt, háttal az elődöknek. Egyetlen lelket sem látni. Ahogy a lelátó épülete egyre közelebb kerül, a hangosbemondó moraja kezd versenyhangulatot idézni. A nézősorok mellől már látni a lovas fogatok csoportját a hatalmas zöld gyepen.

Egy biztonsági őr fejével biccent, jelzi, be lehet menni a padsorokhoz. Hely akad bőven, hisz most is csak a szokásos „törzslovisok” vannak itt, lótulajdonosok, egykori idomárok, szenvedélyes fogadók, s néhány kiscsaládos elől. Belépő nincsen, a lovi ingyenes. A fogatok szebbnél szebb színekben pompáznak, hajtóik az öltözékükben és talán már lélekben is összehangolódtak lovaikkal.

– Két perc múlva indítás! Fogatok a helyükre! Starthoz! Starthoz! – süvíti a hangszóró.

Tapasztalt fogadók csoportja nagy hanggal üdvözli egymást, versenyújsággal a kezükben magyaráznak, a tuti befutókat skandálják, hisz minden edzésen itt vannak, figyelik, melyik, mennyit tréningezik. Nixon és Őrangyal jól futottak a napokban, Lady Diamond viszont csak doppinggal nyerhet – derül ki a duruzsolásból. Autóstart lesz. A fogatok lassú ügetésben sorakoznak fel az indítókocsi mögött.

Pintér András újságíró, már-már lóversenyszakértő hosszú évek óta kint van minden futamon. Szerinte a lovak nem szeretik, ha túlságosan sokat hajtják őket.

– Tévhit, hogy szeretnének futni. Amelyik jól tűri az edzést, arra azt mondják, hogy szeret versenyezni, amelyik nem jól viseli, arra meg azt, hogy nem szeret futni. A lovak azt szeretnék legjobban, ha kedvükre futkározhatnának itt a gyepen. Az ember meg időnként etetné őket – somolyog bajsza alól.

Azt azonban határozottan állítja, nem alkalmaznak itt olyan eszközöket, amellyel kínoznák a lovakat.

„Olyan lószerszámok vannak, melyek kellemetlenséget okozhatnak az állatnak, de fájdalmat nem. Ilyen mondjuk a kanalas zabla. Ez egy szíj, ami nyomja fölfelé a ló orrát, így könnyebben fékezhető. De csak nagyon ritkán alkalmazzák.”

A fogatok közben nagyobb sebességre kapcsolnak. A kevés emberből álló nézőközönség moraja most már annyira felerősödik, hogy az újságíró hangja elveszik a hangok között. Egyébként ő maga is nagy rabja a lovassportnak, s miközben hozzáértő szavakkal magyaráz, stopperórát húz ki a zsebéből, mikor az ügető lovasok a célegyenesbe fordulnak. Az utolsó kétszáz méter élet és halál kérdése. Ott dől el sokszor minden, lovak és hajtók karrierje, istállók jövője, feltett pénzek sorsa. Nagy tradíciók. Így az utolsó száz méteren nosztalgikus gondolatok kerülnek a levegőbe.

Amikor az 1810-es években, gróf Széchenyi Istvánban a lóversenyzés magyarországi meghonosításának gondolata felötlött, elsősorban nem szórakoztató jellegét tartotta szem előtt. Az ország modernizálását, a nemzet felemelkedését látta benne. A lóverseny hamarosan a társas élet egyik legfőbb eseménye lett. Száz évvel később a versenyek előtt táncmulatság, hangverseny is szórakoztatta a népet, és állóhelyek sem igen maradtak.

Szemere Bertalan hűen hitte: „a sportot a közérdek és az ország szolgálatába kell állítani, mert ebben az egyben lehetünk világváros. Nemzetközi versenyek rendezése felpezsdítené az ország gazdasági és társasági életét egyaránt”.

Abban a bizonyos utolsó kétszáz méterben valóban benne van minden. Düh, erő, rajongás, érzelem, s minden, ami kétszáz éve, most is eluralkodik a nézőtéren. Az emberek szinte egyszerre ugranak fel a tribünön, és torkuk szakadtából üvöltik a versenylovak bohókás nevét, az ösztönző szavakat. A mezőny szorosan összezárva villámgyorsan közeledik a célhoz, a hajtók mostanáig tartalékolták a megengedett öt ostorcsapást.

– Őrangyal vezeti a sort, de ebben a pillanatban Orifiamma Jet megindul, hihetetlen, de átveszi a vezetést, a mezőny mögöttük távolodik. Orifiamma Jet már egy orrhosszal vezet, utána Őrangyal, majd Nixon követi. Hölgyeim és uraim, Orifiamma Jet megnyerheti a Nápoly Díj versenyét, micsoda kanca, és ebben a pillanatban Hajnal Tibor befut a célba Orifiamma Jettel, micsoda verseny, micsoda győzelem! Jaj! Második Őrangyal, harmadik Nixon, a negyedik helyen Bella Rosa ér célba – kiabálja önkívületi állapotban a rekedt hangú kommentátor.

A fogatok hátul vonulnak le a pályáról. Útjukat az istállók népe kíséri, rokonok, lovakhoz szokott gyerekek, hajtók, idomárok.

Bagó Lajos, Őrangyal tulajdonosa cigarettával a szájában, félig elégedett arckifejezéssel paskolja meg a mellette elhaladó lova orrát. Lakatos Csaba hajtó azonban mással van elfoglalva, szitokszavakat kiabál versenytársára, akivel hamarosan hangos kiabálásba bonyolódik.

– Elmész te innen a sánta lovaddal, te! Úgy vágjál be elém még egyszer, hogy nem ülsz fel többet a kocsira, hallod! – Mit képzelsz, sehol se voltál azzal a gebével! Takarodjál már innen! – vágja oda a másik hajtó, közben becsmérlően megrántja fejét Lakatos felé.

Őrangyal gazdája fel sem veszi, ez itt mindennapos.

– Igaz, van úgy, hogy össze is verekednek – mondja, s a hajtók felé bök állával. A fáradt fogatok hazahajtanak istállójukba. A lódobogás mellett jövés-menés, gyerekek kacarásznak. A lótulajdonos tekintetével kíséri lova minden lépését.

Őrangyal gyönyörű kétéves ügető kanca, kiváló vérvonal. A lovak felmenőit akár tizenöt generációra visszamenőleg sorolni tudja egy lótenyésztő. Bagó Lajos bő tíz éve foglalkozik lovakkal. Ő azért számít egyedinek, mert nem volt soha fogadó vagy a lóverseny megszállottja, mint a legtöbben itt a pályán.

– Egyszer megleptek egy lipicaival, hogy lovagoljak, s ahhoz kerestem tartási helyet. Akit találtam, az történetesen megszállott ügetős volt, így jött a kíváncsiság. Aztán véletlenül, mint hozzá nem értő, vettem hát lovat, ami folyton csak nyert, hát azóta foglalkozom az ügetővel. A szocializmus alatt állami monopólium volt a lóverseny, akkoriban szégyellni való dolog volt ide kijárni. A rendszerváltást követően néhányan lovakat vettek, majd hamar státuszszimbólum lett a lótartás és a versenyeztetés. Az ügető egy teljesen vegyes felvágott. Az arab telivérektől az angol telivérig minden fajta keveredik ebben a lóban. Úgy lett kitenyésztve, hogy hosszú távra, ügető módban a lehető legjobb teljesítményt fussa.

A díjnyertes lovakkal büszkélkedhető tulajdonos azt mondja, korán kiderül, melyikből lesz kiváló versenyló. Az azonos nemű és életkorú csikókat egy karámba zárják, ahol a ménesszellem hívó szavára azonnal futásnak erednek a fiatal lovak. Egy csődör vagy kanca a ménes élére fog törni, és mindent megtesz majd azért, hogy elől maradjon, s a többit vezesse. Ő lesz a bajnok ló. A feladat többi része már az idomáron múlik.

Ez kényes terület, az idomárok-hajtók társadalma még a lovasok között is zárt világ. Bagó úr sem szívesen beszél erről, azt mondja, annak megfelelően kell idomárt választani, hogy mi a cél a lóval.

– Aki nyerni akar, az jó statisztikával rendelkező idomárt válasszon, és ne a kíméletes nevelésre törekedjen. A lovakat nem kínozzák, de vannak idomárok, akik határozottan keményebben bánnak a lóval. Például, ha rakoncátlan a csikó, akkor a fejére úgy teszik fel a kantárt, hogy lejjebb húzzák a fülét. Na már most, ha ez túl durva, akkor egy életen át félteni fogja a fejét és nehéz lesz rá feltenni a szerszámot. Nagyon sok minden megmarad a lóban. Dani, az istálló lovásza eközben Őrangyalt mosdatja. Mindig lezuhanyoztatják a lovakat a verseny után, aztán még járatni kell őket egy darabig egy speciális karámban, hogy fokozatosan hűljön le a testük.

– Mindig tudják, mikor van verseny, megérzik, vagy a zajokból hallják. De mindig tudják, és azt is, ha ők fognak versenyezni. Nem látunk a lovak fejébe. De tudnunk kell, hogy a természetben a ló zsákmányállat, az élete múlik azon, milyen a sebessége, tehát kell tudnia futni – jegyzi meg Bagó úr. Gyönyörűen beszél a lovakról, bárki számára egyértelmű, hogy ezek az állatok életének fontos részét jelentik.

Még ha nem is a magyar lovas világot formázza meg a nagy sikerű Vágta című filmdráma, sokat mondó üzenete lehet a hazai közönségnek. Amikor az amerikai társadalom az 1930-as évek nagy gazdasági depressziójában elvesztette mindenét, egy sokat bántalmazott, kistermetű ló világbajnokká válik három hányatott sorsú ember segítségével. Kétszersült, a hároméves mén emberi sorsokat változtat meg, és visszaadja a nemzet elveszett hitét.

A lenyugvó nap vöröses fényében Őrangyal lassan bandukol a sétáló-karámban. Alakja már-már beleolvad a föld meleg színében patáinak dobogása ősi ritmust vert. Mintha a föld szíve dobogna.

Fábián Erika