A választópolgárok kezében van Traian Basescu román elnök sorsa, miután a bukaresti parlament két házának együttes ülésén a képviselők nagy többsége (a szükséges kétszáztizenhét vokshoz képest kétszázötvenhat támogatóval száztizennégy ellenében) megszavazta felfüggesztését államfői tisztségéből. Az előzetes felmérések szerint a romániai törvények értelmében e témában július 29-én megrendezendő népszavazáson az urnákhoz járulók nagy többsége szintén Basescu távozására voksol majd, így valószínűsíthető, hogy a kormányzó Szociálliberális Unió (Uniunea Social-Liberala, USL) eléri legfőbb célját, az önálló és markáns politikai pólust jelentő államelnök eltávolítását a közéletből.

A leváltási eljárást az USL Basescu állítólagos alkotmánysértésére hivatkozva kezdeményezte. A román alkotmánybíróság véleményezte a kezdeményezést, ám arra nézve nem nyilatkozott egyértelműen, hogy az államelnök valóban megsértette-e Románia alapokmányát. A népszavazásig a felsőház, vagyis a szenátus elnöke, Crin Antonescu tölti be az államfői tisztséget, s ha a referendum az előrejelzéseknek megfelelően valóban szentesíti Basescu leváltását, a román parlament új elnököt választ.

Traian Basescu 2004 óta áll Románia élén, s bár folyamatosan a balliberális politikai tábor célkeresztjében volt, 2007-ben már túlélt egy felfüggesztést, akkor a népszavazás nagy többséggel megerősítette tisztségében. Most azonban nem neki áll a zászló, bár közismerten szívós, harcos típus.

A balos kormányzó pártszövetség alapos tisztogatást végzett az elmúlt hónapokban a román közéletben, esélyt sem hagyva az államfőnek. A demokratikus törvényesség határát súroló bizantinus megoldásokra jó példa a szenátus által június végén elfogadott törvény, melynek értelmében az alkotmánybíróságnak a jövőben nincs joga megvizsgálni a parlamenti határozatokat alkotmányossági szempontból. E jogszabály ugyan elnöki óvás miatt nem lépett hatályba, a kormány viszont ugyanilyen tartalmú sürgősségi rendeletet alkotott, és mivel az ugyancsak a kormány által kinevezett parlamenti biztos nem élt azon jogával, hogy megtámadja a kabinet rendelkezését, az azonmód érvénybe is lépett, s így minden akadály elhárult Basescu felfüggesztése elől.

Az események megértéséhez tudni kell, hogy a korábban számtalan kisebb-nagyobb pártot felvonultató román belpolitikában néhány éve határozott tömbösödés kezdődött, melynek eredményeként ma – a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) sajátos mozgásait nem számítva – gyakorlatilag egy nagy balliberális tábor áll szemben egy nagy jobbliberális táborral, miközben parlamenten kívüli tényezővé zsugorodtak olyan alakulatok, mint például az 1990-es években meghatározó Nagy Románia Párt (igaz, e formáció számos politikusa dezertált akár egyik, akár másik mára kialakult nagy politikai szövetségbe). A politikai paletta jobboldalát ma a Demokrata-Liberális Párt (Partidul Democrat Liberal, PD-L) uralja, ez 2008 januárjában alakult a Demokrata Párt (Partidul Democrat, PD) és a Nemzeti Liberális Pártból (Partidul National Liberal, PNL) kiszakadt Liberális Demokrata Párt (Partidul Liberal Democrat, PLD) egyesülésével. E tábor meghatározó személyisége mindmáig Traian Basescu, aki alapítója és vezetője volt a Demokrata Pártnak egészen 2004-ig, amikor első ízben Románia elnökévé választották.

A Demokrata-Liberális Párttal szemben a román belpolitika baloldalán a Szociálliberális Unió található. Ez 2011 februárjában jött létre az egykor Ion Iliescu által alapított, jelenleg Victor Ponta által elnökölt posztkommunista Szociáldemokrata Párt (Partidul Social Democrat, PSD), a bizonyítottan szekuritátés múltú Dan Voiculescu által vezetett, megtévesztő nevű baloldali Konzervatív Párt (Partidul Conservativ, PC) és a Crin Antonescu által irányított Nemzeti Liberális Párt (Partidul National Liberal, PNL) szövetségeként. E pártkoalíció parlamenti többséggel rendelkezik, ráadásul a június 10-én tartott helyhatósági választáson taroltak, a jobboldal szinte minden nagyvárosban alulmaradt. Az államfő és a hozzá köthető párt tehát elbukott a kormányzó pártszövetséggel szemben.

Az idáig vezető út azonban korántsem volt egyenes. Romániát az 1989 decemberében lezajlott, forradalmi megmozdulásokkal legitimált katonai államcsíny után – az epizódszereplőnek bizonyult Emil Constantinescu nevével fémjelzett 1996 és 2000 közötti konzervatív színezetű időszakot nem számítva – az egykori kommunista párt második, harmadik vonalának meghatározó személyiségei irányították, élükön e kör meghatározó személyiségével, Ion Iliescuval, aki 1990-től 1996-ig, majd 2000-től 2004-ig az ország elnöke volt. Az érdemi hatalomváltás minimális esélyéről csak 2004-től lehet beszélni, amikor az 1990-ben alapított Demokrata Párt jelöltje, az addig bukaresti főpolgármesterként politizáló volt tengerészkapitány, Traian Basescu megnyerte az elnökválasztást a PSD jelöltjével, az Iliescu utódjának tekintetett Adrian Nastaséval szemben. Ugyanezen évben parlamenti választást is tartottak Romániában, amit ugyan megnyert a PSD, de a Demokrata Párt és a Nemzeti Liberális Párt akkor még létező, Igazságosság és Igazság (Dreptate si Adevar, DA) nevű szövetsége a ma a PSD-vel tartó Konzervatív Párttal és az RMDSZ-szel együtt kormányt alakíthatott Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök vezetésével.

A demokraták és a nemzeti liberálisok között már ekkor komoly feszültségek alakultak ki, melyek 2007-re szövetségük felbomlásához vezetett, ám a nemzeti liberálisok az RMDSZ-szel együtt kisebbségben kormányozva kitöltötték mandátumukat. Nem érdektelen, hogy a konfliktusok fő oka – Basescu időnként extravagáns stílusa és az elnöki feladatkör és jogkörök kiszélesítésére irányuló törekvései mellett – az volt, hogy az államelnök határozott szándékot mutatott a kommunista múlt feltárására. Kezdeményezésére jött létre például 2006-ban a Kommunizmus Bűntetteit Feltáró Intézet. 2007 áprilisában volt az első kísérlet elmozdítására, ekkor a parlament felfüggesztette elnöki tisztségéből, de az egy hónappal később népszavazáson a voksolók több mint hetven százaléka kiállt mellette, így hivatalában maradhatott.

A 2008-as parlamenti választást nem egészen egy százalékkal, de megnyerte a Szociáldemokrata Párt és a Konzervatív Párt szövetsége, majd nagykoalíció köttetett, s az így létrejött kormány élén Kolozsvár korábbi polgármestere, a 2008 januárjában a föntebb említettek szerint létrejött Demokrata-Liberális Párt akkori elnöke, Emil Boc állott. 2009 őszén azonban a PSD-s miniszterek kiléptek a kabinetből, így ismét kisebbségi kormánya lett Romániának, melyet nem sokkal ezután a nemzeti liberálisok és az RMDSZ bizalmatlansági indítványa megbuktatott, majd 2009 decemberében, némileg váratlanul, a román parlament két házának együttes ülésén a képviselők megszavazták Emil Boc új kormányát, melyben a demokrata liberálisok mellett ezúttal az RMDSZ, valamint más nemzeti kisebbségek és független képviselők vettek részt.

Traian Basescu 2009 novemberében ismét megnyerte az elnökválasztást, így újabb mandátumra kapott bizalmat. A kormány azonban a rendkívül rossz gazdasági helyzet, a közszférában történt bércsökkentés és az enyhülni nem akaró válság miatt egyre labilisabbá vált, s végül Emil Boc idén februárban – összefüggésben a Nemzetközi Valutaalap diktátumaival, az egészségügy tervezett privatizációjával és ennek az ország többsége általi elutasításával, valamint a PDL népszerűségének mélybe zuhanásával – lemondott, utódául Basescu elnök a 2004 és 2007 között a Nemzeti Liberális Párt színeiben politizáló, később függetlenné vált Mihai Razvan Ungureanut, a külügyi hírszerzés korábbi vezetőjét nevezte ki, ám kormánya alig 78 nap után, idén április 27-én a Szociálliberális Unió által benyújtott bizalmatlansági indítvány nyomán megbukott.

Nem érdektelen, hogy a soviniszta hangot megütő ellenzéki koalíció a magyarkártyát játszotta ki, látványosan felháborodva azon, hogy Ungureanu kormánya – közel húszéves kérésnek engedve – egy kormányhatározattal magyar kart alapított a Marosvásárhelyi orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. A bizalmatlansági szavazáson a kormány ellen szavazott tíz olyan képviselő is, akik nem sokkal előtte nagy hirtelen átálltak a Demokrata Liberális Pártból az akkor még ellenzéki Szociálliberális Unió oldalára. Így végül mindössze négy vokssal, de sikerült megbuktatni az Ungureanu-kabinetet, s májusban kormányt alakíthatott a PSD fiatalabb nemzedékének erős embere, Victor Ponta.

Az új szociálliberális kurzus nem sokat teketóriázott, hanem látványos tisztogatásba kezdett, leváltva Hargita és Kovászna megyék magyar prefektusait, helyükre románokat ültetve. A Ponta-kormány emellett leváltotta a köztelevízió és a közrádió vezetőit, a parlament mindkét házának elnökeit, továbbá az ombudsmant, leszűkítette az alkotmánybíróság jogkörét, és az sem fékezte a lendületet, hogy júniusban a Nature című brit természettudományos folyóirat feltárta, hogy a miniszterelnök 2003-as doktori disszertációjának felét más tudósok munkáiból másolta. (Az is figyelemre méltó egyébként, hogy témavezetője nem más volt, mint mentora és párttársa, a jelenleg korrupció miatt kétéves börtönbüntetését töltő, börtönbe vonulása előtt állítólag öngyilkossági kísérletet elkövető Adrian Nastase.) Victor Ponta nyíltan nekiment Basescunak is, felszólítva az elnököt, hogy a protokolláris szokással ellentétben ne ő képviselje Romániát a nemrég megtartott EU-csúcson, és bár az alkotmánybíróság döntése értelmében az államfő joga lett volna eldönteni, ki utazik el Brüsszelbe, egy adminisztratív trükkel végül a Basescu által a plágiumbotrányra utalva copy-paste-kormányfőnek nevezett Ponta vett részt a találkozón.

Basescu sokáig kikezdhetetlennek vélt pozíciója így hirtelen megrendült, a baloldal pedig vérszemet kapott, már csak azért is, mert a Szociálliberális Unió a június 10-i helyhatósági választáson tönkreverte a Demokrata-Liberális Pártot, melynek polgármesterjelöltjei szinte minden nagyvárosban megbuktak, és valószínűsíthető, hogy Basescu is aláhull a július 29-i népszavazáson. Igaz, az alkotmánybíróság megsemmisítette a szociálliberális többség azon törvénymódosítását, melynek értelmében az urnákhoz járulók egyszerű többsége elég az államfő leváltásához, így – legalábbis lapzártakor, mert a román belpolitikában most nagyon gyorsan zajlanak az események – a korábbi szabályozás maradt érvényben, ez pedig úgy szól, hogy a referendumon részt vevők számától függetlenül a választói névjegyzékben szereplő összes polgár fele plusz egy fő dönthet érvényesen. Ha valóban e szabály szerint rendezik meg a népszavazást, akkor – alacsony részvétel esetén – Basescu akár túl is élheti a népítéletet.

Ezzel együtt nem kérdéses, hogy a baloldal teljhatalomra tör Romániában. Ez vélhetően azzal is jár majd, hogy megkísérlik a Basescu-tábor minden hadállását felszámolni, s ha az elnök június 29. után hivatalában maradhat, a balliberálisok borítékolhatóan újabb ostromokat indítanak a Cotroceni-palota bevételére.

A baloldali fordulat az erdélyi és romániai magyarságra nézve is súlyos következményekkel jár, hiszen az új, egyfordulós, egyéni körzetekre épülő választási rendszer, melyben a tervek szerint brit mintára a győztes mindent visz, a töredékszavazatok pedig elvesznek, jelentősen csökkenti a megszerezhető parlamenti mandátumok számát. A Ponta-kormány kormány azt is bejelentette, hogy támogatni fogják az RMDSZ (egyébként az eddigiekhez képest is visszalépést jelentő) kisebbségi törvénytervezetét, de csak a kulturális autonómiára vonatkozó fejezet nélkül, a területi önrendelkezésről pedig szó sem eshet. A történelmi hagyományokat és az etnikai arányokat figyelmen kívül hagyó regionalizáció terve pedig azzal fenyeget, hogy a Székelyföld tömbmagyarsága olyan új közigazgatási egységekbe kerül, melyekben garantáltan kisebbségben lesz.

A most triumfálni készülő balliberális tábor diadala azonban könnyen pirruszinak bizonyulhat, az IMF diktátumait és a megszorító politikát Victor Ponta kormánya sem tudja érdemben megváltoztatni, s ha meg is őrzi többségét a november 30-i parlamenti választáson (amire jelen állás szerint jó esélye van), akkor is számolnia kell azzal, hogy az általános elégedetlenség előbb-utóbb tömegeket fordít ellene. Ráadásul a román politikai folklór közismert sajátossága, hogy a parlamenti képviselők előszeretettel dezertálnak az ellentáborba a felelősségvállalás elől. (Miként említettük, az Ungureanu-kormány megbuktatásában is benne voltak a PDL-ből átállt képviselők.) A koalíció eredendő sérülékenysége miatt tehát korántsem biztos, hogy Romániában véget ért a kormányválságok sorozata.

Ágoston Balázs