Magyarország léte, a magyarok keleti származása, magaskultúrája, tehetsége, életereje mindig is szemet szúrt a világhatalomra törő vagy birodalmakat építő hatalmasságoknak.

A Kárpát-medence természeti adottságai szinte egyedülállóak a világon. Éghajlata, kiváló termőföldje, vízkészlete, ásványkincse, élővilága számítások szerint legalább 140 millió ember eltartására képes. Európa szívében – Kelet és Nyugat határán – kapu Nyugat felé.

Érthető, hogy minden hódítónak fájt rá a foga. Többször megpróbálták eltiporni hatalmas, jól felfegyverkezett ármádiák a maroknyi magyar népet, de nem sikerült. Küzdelmeink egy jó része sikertelen volt, de az igazán lényeges, országmegtartó, kultúránkat megőrző lényeges csatáinkat megnyertük. Soha nem erővel, hanem hazaszeretettel, bátorsággal és hittel. Vesztes csatáinkat állandóan az orrunk alá dörgölték, hátha meginog önbizalmunk, identitásunkat feladjuk, csakúgy, mint több ezer éves örökségünket, a világ egyik legtermékenyebb medencéjét.

Már gyermekeinket úgy nevelték az iskolákban, hogy a magyar vesztes nép, sikereinkről, győztes csatáinkról nem írtak történelemkönyveink. Pedig voltak, nem is akármilyenek. Elég, ha Árpád fejedelem pozsonyi győzelmét említjük, amikor 907. július 4–7-e között a magyarságot örökre megsemmisíteni szándékozó német-római sereg rátámadt hazánkra.

Hadtörténészek a megmondhatói, hogy a honfoglalás korában a mintegy 220 ezer négyzetkilométernyi Kárpát-medencei területet elfoglalni és megtartani később is csak Napóleonnak sikerült. A német-római hordának Lajos király kiadta a máig hangoztatott parancsot: „Ugros eliminandos esse” (a magyarokat meg kell semmisíteni).

Minden idők másik legnagyobb magyar katonai győzelme a nándorfehérvári diadal volt 1456. július 22-én. A Duna és a Száva összefolyásánál épült Nándorfehérvár Magyarország kulcsa volt Európa felé. Érthető, hogy a törökök itt indítottak támadást, hogy elfoglalhassák egész Európát.

Hunyadi János vezetésével mintegy 12 ezer fős csapat gyűlt össze, az olasz Kapisztrán János ferences szerzetes és hadvezér által toborzott sereg 25 ezer önkéntest számlált. Velük szemben II. Mohamed 60 ezres, jól felszerelt, erős tüzérséggel rendelkező serege állt. Emberileg lehetetlennek látszott a törökök megállítása, ám a magyar sereg akarata, hite, Kapisztrán János vakmerősége és karizmája győzelemre vitte a katonákat.

Ki volt a két nándorfehérvári hős? Hunyadi János pályáját Zsigmond király udvarában kezdte lovagként. Születési évének pontos dátuma nem ismert, talán 1407 táján látta meg a napvilágot. Tehetségével hamar magára vonta Zsigmond király figyelmét, így pályája fölfelé ívelt. Hamarosan szörényi bán és erdélyi vajda lett, majd Nándorfehérvár kapitánya. Őseredeti tehetség, született hadvezér, minden nemesi származás nélkül. Még javában tartottak a nándorfehérvári ünnepségek Európa-szerte, amikor Hunyadi János a zimonyi táborban kitört pestisjárványban megbetegedett, és 1456. augusztus 11-én elhunyt. Halálakor mellette volt harcostársa, Kapisztrán János, akinek karjaiban lehelte ki lelkét. Kívánsága szerint Gyulafehérváron temették el.

Napjainkig folyik a vita arról, hogy a nándorfehérvári győzelem Kapisztrán János nélkül megszülethetett volna-e, hiszen Hunyadi János 1456 júliusában még egyáltalán nem bízott a győzelem lehetőségében.

Kapisztrán János közismerten kiváló szónok volt, „Isten seregének kapitánya” senkire sem hallgatva állt a kereszt mögé felsorakozott önkéntesek elé. Fegyvert nem viselt, kezében egy bot volt, rávésve Jézus neve.

Ki volt ez a megszállott szerzetes, aki akkor már 70. életévét taposta? 1386. június 24-én, Keresztelő Szent János napján született az Aquila közelében fekvő Capistrano (ma Capestrano) nevű kis településen. A feltűnően tehetséges Giovanni da Capestranót a híres Perugiai Egyetem jogi karára küldték tanulni. Diplomája után hamarosan a legfelsőbb bíróság elnöke lett, sőt rövid ideig Perugia kormányzója. Ezután történt életében valami változás, ami után elhatározta: Krisztus seregét fogja szolgálni. Látomásában megjelent Szent Ferenc, és saját bevallása szerint haja tonzúraszerűen kihullott. Belépett a ferences rendbe, vándorprédikátorként negyven évig járta Európát, mindennap prédikált. III. Callixtus pápa megbízásából meghirdette a török elleni háborút hazánkban, de a hívó szót igazán csak Hunyadi János, Carvajal pápai követ és Kapisztrán János értette. Megfordult a budai Vár templomában is, ahol 1456 februárjában átvette azt a keresztet, amit a pápa küldött neki a keresztes háború meghirdetéséhez.

A győzelem után a csatában megfáradt Kapisztrán is beteg lett, lázas vesebaja kiújult, szüntelen köhögés gyötörte. Újlaki Miklós macsói bár, erdélyi vajda az újlaki ferences kolostorba hívta pihenni (ma: Ilok). Októberben a haldokló hőst meglátogatta V. László magyar király. A betegség legyűrte, és 1456. október 23-án a kolostorban meghalt.

A köztudatban úgy szerepel, hogy a déli harangszó a nándorfehérvári győzelem emlékére szólal meg. Ez majdnem így van, de II. Kallixtus pápa már hetekkel a csata előtt, a Magyar Királyság területén küzdő keresztény hadak sikeréért való megemlékezésként rendelte el a harangszót. A Bulla Oratoriumban 1456. június 29-én felszólította Európa népeit „pogányok elleni” imára és elrendelte a szokásos reggeli és esti harangszó között „déltájban” a harangok harmadszori megkongatását. Külhonban az elsők között Oxfordban szólaltak meg a harangok Nándorfehérvárért. A csúfos vereség után elvonuló törökök pedig hatvanöt évig nem támadtak Európára. Amint az idő múlásával az oszmán veszedelem ismét erősödött, VI. Sándor pápa az 1500-as szentévben bullájában ismét elrendelte a harangszót, és 1500. augusztus 9-étől a delente megszólaló harangok a világ minden táján hirdették a hit és az összefogás szükségességét.

Az Országgyűlés 2011-ben a nándorfehérvári diadal emléknapjává nyilvánította július 22-ét. Idén került sor első ízben arra a történelmi diákkirándulásra, amely mostantól a „Hunyadi Járat” címet viseli és a szervezők szándéka szerint hagyományt teremt.

A „Hunyadi Járat 2012” rendhagyó, izgalmast jutalomutazás azon évfolyamok nyertes pályázói részére, akik ebben a tanévben vették e történelmi korszakot. Mintegy kétszáz tizedik osztályos diák szárnyashajókkal indult Nándorfehérvárra, a mai Belgrádba július 19-én, ahol megismerkedtek a dicsőséges csata helyszíneivel és a szerbiai magyar nagykövet kíséretében megkoszorúzták a nándorfehérvárbéli emléktáblát. Hazafelé Kalocsán táboroztak a résztvevők, igazi katonai sátrakban, immár 100 fő hatodik osztályos diákkal kiegészülve.

A „Hunyadi Járat 2012” emblémájával díszített népi ingbe öltözött háromszáz fős csoport hajóival a budapesti polgári és hadihajós felvonuláshoz csatlakozott, majd a Széchényi téren katonazenekar és hagyományőrzők fogadták őket. A hadihajók sortüze után a menet felvonult a Hunyadi János úton a Budai Vár tövében található Hunyadi-szoborhoz, ahol ünnepi műsoron vettek részt. A honvédelmi miniszter az 556 éve történt események jelentőségéről beszélt a diákoknak, arra buzdítva őket, hogy merjenek saját életükben a hősök méltó örököseivé válni és őrizni, majd továbbadni a diadal üzenetét. A műsor zárásaként a diákok elhelyezték az erre készített tartókban azokat a kavicsokat, amelyeket a nándorfehérvári folyóparton gyűjtöttek, annak jelképeként, hogy a két várost a nagy, ősi ütőér, a Duna köti össze.

A szervezők remélik, hogy a „Hunyadi Járat 2012” minden diák számára életre szóló élmény volt és mindnyájan büszkék arra, hogy az első program résztvevői lehettek. Az idén történt először meg, hogy a polgári kormány tiszteletének jeléül küldöttséget indított Nándorfehérvárra (ma: Belgrád)) és háromszáz cserkész kíséretében megkoszorúzták a győztes csata színhelyét.

Hankó Ildikó, Kiszely Noémi