„Minden idők legzöldebb olimpiája”. Így hirdették a szervezők a 2012-es londoni olimpiát. Az ígéretet valóban tett követte. A károsanyag-kibocsátást 50 százalékkal csökkentették azzal, hogy a játékok helyszínén megújuló energiaforrásokat használnak fel. A helyszíneket ráadásul úgy tervezték meg, hogy azok 40 százalékkal, az atlétákat elszállásoló házak pedig 30 százalékkal kevesebb vizet használjanak az átlagosnál. Az olimpiai falu kivitelezéséhez az építőanyagok felét vonaton vagy vízen szállították, az embereket pedig arra bátorítják, hogy a versenyek helyszíneire gyalog, biciklivel vagy a tömegközlekedési eszközökkel menjenek.

Az éremnek persze mindig két oldala van. „Minden idők legzöldebb olimpiájának” hivatalos szponzorai közül több is a környezetvédők és emberjogi aktivisták állandó kereszttüzében van.

A másik komoly kritika az olimpiai szellem kapitalizálása miatt érte a szervezőket. Ahogy Nick Cohen brit újságíró fogalmazott a Spectator című hetilap hasábjain: „Míg a régi görögök a játékok alatt ökröket és kosokat áldoztak Zeusznak és Pelopsznak, addig utódaik a szólásszabadságot áldozták fel”. A kritika pedig nem alaptalan. Az ünnep ugyanis nem teljesen mindenkié. Noha a Goldman Sachs becslései szerint a játékok 0,3-0,4 százalékkal lendítik fel az angol gazdaságot – köszönhetően a Londonba érkező turistáknak –, a szervezők mindent megtesznek, hogy kizárják a kisvállalkozásokat a közvetlen haszonból.

A szabályozás az elnevezések használatánál kezdődik. Az 1995-ös Olimpiai Jelkép Védelmi Törvény (Olympic Symbol Protection Act) értelmében a játékok bizonyos jelképei, valamint az „Olimpia”, illetve a „Paralimpia” elnevezések csakis meghatározott körülmények között használhatóak vagy tehetőek közzé. A londoni játékok szervezői azonban még ennél is jóval tovább mennek. A 2006-ban keltezett „Londoni Olimpiai Játékok és Paralimpiai Játékok Törvénye” (LOCOG) szinte az összes, olimpiával kapcsolatos elnevezést tiltólistára helyezi. Így a „London 2012”, „Team GB” szópárok, illetve az öt karika, az olimpiai láng és a játékok kabalaállatának használata is a szervezők, illetve hivatalos partnereik exkluzív joga. A LOCOG semmit nem bíz a véletlenre. A játékokhoz kapcsolódó szavakat „A” és „B” kategóriákba sorolták. Előbbibe tartozik a „játékok”, „2012” és „kétezer-tizenkettő”, utóbbiba pedig a „London”, „medál”, „szponzor”, „arany”, „ezüst” és „bronz”. A szabály szerint két „A” kategóriás, illetve bármely „A” és „B” kategóriás szavak nem magáncélból történő párosítása büntetendő cselekménynek számít.

Mivel a szabályozás nem tesz különbséget a nagyvállalatok, illetve kisvállalkozások között, a brit sajtó már a megnyitó előtt visszás helyzetek soráról számolt be. Egy weymounthi hentes kirakatából a hatóságok kivetették az olimpiai karikákat formáló virsliket. Egy Surrey megyei apró falucska lakói nem tarthatták meg „Olympicnic” elnevezésű, falu melletti gyepre tervezett rendezvényüket. A dél-angliai Plymouth városkának egy kávézója le kényszerült venni menüjéről a „Lángoló fáklya reggeli bagett”-et, mert annak neve egyértelmű utalásnak minősült a településen áthaladó olimpiai lángra. A „Cafee ’Lympic” illetve „’Lympic Food Store” üzletek meg kényszerültek válni nevükben az O betűtől. Alex Kelham a LOCOG márka védelmi ügyvédje szerint azonban még ez sem elegendő, mivel a szigorítás minden „Olympic”-re hasonlító szóra vonatkozik. A tiltás – ad absurdum – London látképének ábrázolására is kiterjed, amennyiben azt bármiféle sporttal kapcsolatos ábrával, például egy futó alakjával kombinálják. A szigor drákói. A rendőröknek jogukban áll behatolniuk bármely magántulajdon területére, és ha kell erőszakkal eltávolítani és megsemmisíteni a törvénysértő ábrákat.

A cenzorok keze nemcsak a vállalatokat, de magánszemélyeket is eléri. Saját bőrén tapasztalhatta ezt Aidan Kirkwood afgán háborús veterán, akit az a megtiszteltetés ért, hogy Northumberland-ban vihette egy darabon az olimpiai lángot. Mielőtt azonban a fáklyát kézbe vehette volna, a szervezők fehér matricával takartatták le Nike sportcipőjének emblémáját, hogy az ne vívja ki a játékok hivatalos szponzora, az Adidas haragját.

A legextrémebb példa azonban minden bizonnyal Joy Tomkinsé. A 81 éves nagymama egy templomi jótékonysági vásárra ajánlotta fel saját készítésű babáját. A hatóságok azonban levetették a játékot a vásár kínálatából, mivel a ruha, amit a hölgy a babára kötött az olimpiai karikákat ábrázolta.

Ha a kisvállalkozások nem is, a multik nagyot kaszálnak a játékokon. A stadionokat a köréjük épített plázákon keresztül lehet megközelíteni, ahol csak és kizárólag a szponzorok termékeit forgalmazzák. Ha kell, mások kárára is. A McDonalds-sal kötött megállapodás értelmében például egyedül az amerikai étteremlánc forgalmazhat sültkrumplit a játékok helyszíneinek közelében. A szervezők így a 40 helyszínen 800 kisebb étterem kínálatából vetették le a sültkrumplit. Pozitív fejleményként értékelhető, hogy a tradicionális angol menünek számító „hal és sültkrumpli” párosítás nem esik tilalom alá. A látogatók a szomjukat sem olthatják bármivel. Az események helyszínein és annak környékén kizárólag a Coca-Cola termékeit lehet forgalmazni, beleértve az üveges vizet is. Ha valakinél más gyártmányú üdítőt találnak, azt a szervezők a bejáratnál elkobozzák. Hasonló a helyzet az alkoholos italok frontján is. Sört csakis a holland Heineken árulhat. A szervezők és a holland sörgyár között köttetett 10 millió fontos (365 millió forint) megállapodás azonban kizárólag a sörre vonatkozik. A szintén Heineken tulajdonban lévő John Smith’s barna sör és Strongbow cider így csak „Angol barna sör”, illetve „Angol cider” néven kerülhet forgalomba.

És még ezt is lehet tovább fokozni. A helyszíneken ugyanis csakis Visa kártyával lehet fizetni. A Mastercard és egyéb kártyák tulajdonosai így étlen-szomjan lesznek kénytelenek kibírni a játékokat.

Drákói szigorral kényszerülnek szembenézi az olimpikonok is, akik csakis a hivatalos szponzor Adidas, vagy a szervezőknél előre regisztrált ruhagyártók termékeit viselhetik. A fentebb említett szóhasználatra vonatkozó tilalom a sportolókat is érinti. Hannah Miley úszónő több brit olimpikon társához hasonlóan nem említhette meg olimpiai szereplését egy rákosok megsegítésére rendezett jótékonysági akción.

Ha Zeusz nem is, Mammon bizonyára elégedetten követi az olimpiai játékokat.

Sayfo Omar

McDonalds: Az amerikai vállalat a világ legnagyobb éttermét építette fel az olimpiai parkban, mely egyszerre 1500 vendéget tud fogadni. Terveik szerint a játékok alatt 50 ezer Big Mac szendvicset és 180 ezer adag sültkrumplit fognak értékesíteni. A vállalatot korábban számos kritika érte, ahogyan a csomagoláshoz felhasznált papírmennyiséget is…

Coca-Cola: Az üdítőital fogakra és egészségre való káros hatását számos kutatás bizonyítja.

Dow Chemicals: Az amerikai vegyipari vállalatot számos kritika érte alvállalata, az Union Carbide miatt, melynek hibájából 1984-ben 15 ezer ember vesztette életét minden idők legnagyobb vegyi katasztrófájában Indiában.

British Petroleum: A brit olajvállalat volt a felelős 2010-ben a Mexikói öbölben bekövetkezett olajszivárgásért, ami a történelem legnagyobb ilyen tragédiája volt. A BP a mai napig nem állította teljesen helyre az általa okozott károkat.

Rio Tinto: A játékokon kiosztott érmeket a nemzetközi bányavállalat ajánlotta fel. A hozzájuk való fémet mongóliai bányákból nyerik ki, melyek súlyos környezeti károkat okoztak. A vállalat ellen több per indult az indonéziai, illetve pápua új guineai bányáiban folyó emberjogsértések miatt.