Barack Husszein Obama a szavazatok két százalékával győzte le republikánus kihívóját, Mitt Romney-t. Obama elnök így azon kevés nyugati vezetők egyikének mondhatja magát, akit nem mozdított el helyéről a gazdasági válság.

Helyzete szerencsés volt, hiszen felmérések szerint az amerikaiak többsége továbbra is elődjét, George W. Busht okolja a recesszióért. Ráadásul a választásokat megelőző évben a gazdaság lassú javulásnak indult. Obama ennek ellenére nehéz kihívásokkal néz szembe. A republikánus kongresszus olyan költségvetési megszorításokat követel, melyek meghiúsíthatják az elnök egészségügyi reformját.

Kevés bizakodásra ad okot, hogy a választások után a status quo gyakorlatilag változatlan maradt, így továbbra is azokkal az emberekkel kell megállapodni, akik az elmúlt három évben képtelenek voltak a kompromisszumokra. Aránylag könnyebb dolga lesz az elnöknek külpolitikai kérdésekben, hiszen – harmadjára már nem választható újra – már nem kell olyan mértékben engednie a lobbicsoportoknak, mint egy újabb választásra készülő politikusnak. Ezen a téren ugyanakkor igen nagy teher nehezedik Obama vállára, hiszen le kell vezényelnie az afganisztáni kivonulást, illetve döntenie kell az Egyesült Államok szerepéről olyan frontokon, mint Mali, Irán vagy Szíria. Obama számára a tét leginkább az, hogy milyen előjellel írja be magát a történelemkönyvekbe. Az Egyesült Államok arca tőle függetlenül is változik.

Az amerikai választásokkal egy időben Kínában arról döntenek, ki vezesse a világ legnépesebb és második legnagyobb gazdaságát az elkövetkező tíz évben. A döntés itt a kínai kommunista párt kezében van. A november 8-án kezdődő, majd jövő év márciusában folytatódó konvención a kommunista párt vezetőségének 70 százalékát cserélik le. A hagyományosan egy személy által viselt államelnöki és pártfőtitkári tisztség várományosa Hszi Csin-ping jelenlegi alelnök, míg a kormányfői szék esélyese a korábbi miniszterelnök-helyettes, Li Ko-csiang.

Hszi Csin-ping dolga sokkal nehezebb lesz, mint Barack Obamáé. Az Egyesült Államokban a legnagyobb kihívást a politikai konszenzus megteremtése jelenti a központi források és kiadások beosztása tekintetében. Kínában ezzel szemben a gazdasági és politikai rendszer szerkezetének átfogó átalakítására van szükség. Ráadásul Csin-ping nem maga válogatja ki politikai garnitúrájának tagjait. A legfelső vezetői szintet jelentő Politikai Bizottság tagjait nem az új elnök, hanem a pártkongresszus választja ki. Eddigi gyakorlat szerint a döntéshozatal leginkább a hét tag és egyéb érdekcsoportok közti alkukon, hallgatólagos megegyezéseken és kompromisszumokon múlik. A vezető pedig ezt a véleményt képviseli a nyilvánosság előtt. A konfuciánus hagyományokon alapuló rendszer ráadásul kevés teret enged a személyes kreativitásnak és individuális döntéseknek.

Az új kínai vezetés egyik legfontosabb feladata a burjánzó korrupció visszaszorítása lesz. Ez elmúlt öt év során hatszázezer állami hivatalnok állt bíróság elé különféle visszaélési ügyekben. Felmérések szerint a kínaiaknak több mint fele komoly problémaként éli meg a politikai és gazdasági életet egyaránt áthálózó korrupciót. A névleg még kommunista Kínában nagyobbak a szociális különbségek, mint bármely bevallottan kapitalista országban.

Noha a híradások alig számolnak be róluk, napjában ötszáz demonstráció zajlik az országban. Egyedül 2010-ben 180 ezer kisebb-nagyobb tüntetésre került sor különböző tartományokban. Éppen ezért a kínai állam jelenleg többet költ a belső rend fenntartására, mint az esetleges külső konfliktusra készülő fegyverkezésre.

A másik jóval nagyobb kihívást a gazdaság struktúrájának halaszthatatlan átalakítása jelenti. A kínai gazdaság a 70-es évek végén, a 80-as évek elején meghozott reformoknak köszönheti három évtizedes szárnyalását. A hajtóerő azonban mára elfogyott. A nyugati világot sújtó gazdasági válság miatt az export visszaesett. Ha a jelenleg a befektetésekre épülő gazdaság nem vált át belső fogyasztásra épülő gazdaságra, a fejlődés teljesen leállhat.

A kínai események a világ számára is fontosak. Peking reformjai bizonyos mértékig az Egyesült Államok és Európa érdekeit is szolgálják. Ha Pekingnek a belső fogyasztás élénkítésére vonatkozó lépései sikerrel járnak, akkor a gazdaság exportfüggősége mérséklődik, s Kína kevésbé szorul majd rá arra az agresszív kereskedelemi politikára, amely eddig is sok feszültség forrása volt külföldi partnereivel. Ugyanakkor a gazdaság liberalizálása komoly lehetőséget rejt magában a külföldi vállalatok számára is. És ha Kína fenntartható gazdasági pályára lép, az elősegítheti a környezetet kímélő technológiák elterjedését is, véget vetve a kíméletlen környezetpusztításnak.

Sayfo Omar

A latin megoldás

Obama kampánystábja, ahogy négy éve, most is kiváló munkát végzett. Kategorikusan ki lehet jelenteni, hogy a demokrata gépezet a republikánusoknál hatékonyabban érte el és szólította meg a célközönséget. Nem a bizonytalanok megnyerésére, hanem a passzív támogatók mozgósítására koncentrált. Ennek érdekében gyakorlatilag beléptek a célközönséget jelentő – zömében fekete és latin – szavazók hétköznapjaiba.

Hiba lenne ugyanakkor kizárólag a profi kampánynak betudni Obama győzelmét. Az elnök választási sikere az „Obama nemzet” lassú beérését, az Egyesült Államok társadalmi és etnikai térképének visszafordíthatatlan átalakulását jelzi.

Az amerikai szavazóknak immár 28 százaléka valamely színes etnikumhoz tartozik, mely a négy évtizeddel korábbihoz képest háromszoros növekedést jelent. Felmérések szerint a fekete lakosságnak 93, a latinoknak 71, a harminc év alattiaknak 60, a nőknek pedig 55 százaléka szavazott Obamára. A latinok három bizonytalan államban, Nevadában, Coloradóban és Floridában is győzelemre segítették az elnököt. Súlyuk pedig a jövőben csak nőni fog.

Havonta ötvenezer Egyesült Államokban élő latin fiatal tölti be a tizennyolcadik életévét és éri el a szavazókort. Ez azt jelenti, hogy a 2016-os választásokon 2,4 millió újabb latin szavazó járulhat majd az urnákhoz. Az etnikai arányokkal párhuzamosan – de nem feltétlenül azzal összefüggésben – a közerkölcs is változik. Az elnökválasztással párhuzamosan 38 államban 176 kezdeményezésről népszavazás is zajlott, melyekben a voksolók olyan megosztó kérdésekben szavaztak, mint az abortusz, a melegek házassága és a marihuána legalizálása. Ezek eredményeképpen Coloradóban és Washingtonban legálissá vált a marihuána élvezeti fogyasztása, utóbbiban még a kereskedelme is. Az azonos nemű párok házasságát Maryland, Maine és Washington államokban engedélyezték, Wisconsinban pedig Tammy Baldwin személyében megválasztották az első, bevallottan homoszexuális szenátort. Szigorítás abortuszügyben történt. Floridában a választók a beavatkozás állami támogatását tiltották meg, míg Montanában szülői hozzájárulás kell ezentúl a fiatal lányok abortuszához.

Amerika változó arca válaszút elé állítja a republikánusokat. Romney vereségének egyértelműen az az oka, hogy kampányában elsősorban a fehér lakossághoz szólt. A kisebbségek körében a republikánusok egyre gyengébben teljesítenek. Romney kevesebb latin szavazatot kapott, mint négy évvel ezelőtt John McCain, aki kevesebbet, mint korábban George W. Bush. Ez annak következménye, hogy a republikánus előválasztások megnyerése érdekében Romneynak kemény bevándorlásellenes álláspontot kellett hangoztatnia.

Két lehetőségük van a republikánusoknak: az első a korábbi álláspontok felülvizsgálata, ami viszont a következő választásokig eltartó belharcokat eredményezhet, a másik, az egyszerűbb út: olyan – keresztény és konzervatív – latin jelölt megnyerése, aki sikerrel csatába küldhető, mint például a floridai Marco Rubio szenátor.