– A Robinzon Kruzo címet adta a Makám új lemezének, ami a nevével kapcsolatos szójáték, miközben utal Defoe regényére, így akár művészi elvágyódásként is értelmezhető.

– Igen, az elvágyódás permanens állapot az életemben gyerekkorom óta: a napokban a Keleti pályaudvar közelében jártam, és nem tudtam megállni, hogy ne menjek be. Szeretek utazni, és erre a vonatot találom a legideálisabbnak: lehet olvasni, beszélgetni, szemlélődni, vagy csak bámulni a rohanó tájat. Ugyanakkor a cruso-i létforma a helytállás metaforája is.

– Az album számvetés is?

– Egyfajta jelentés, az új évezred elejének a lenyomata. A dalok nagyon személyesek, családtörténet-töredékek, emlékvillanások, filmszerű menetben a gyerekkorig, szüleim, nagyszüleim sorsán át pedig egész a XX. sz. kataklizmájáig visszanyúlva, melyet a Café Bábel című dalban énekeltem meg. Ücsörgök ebben a kávéházban, a sarokból harmonika szól és lepereg előttem a XX. század. Erre utalnak az elrejtett filmcímek is: Csillagosok, katonák, Berlin felett az ég, Öldöklő angyal.

– Nagyon szövegcentrikus az album, mintha a zene csak arra szolgálna, hogy kiemelje a mondanivaló erejét. ƒ

– Amikor e dalokat írtam, nem gondolkodtam a zenei tartalmon, egyszerre született a szöveg és a zene. Ugyanakkor mostanában egyre többet foglalkoztat az írás is: tavaly jelent meg egy verseskötetem Legolcsóbb mozi címmel, szülővárosom Tatabánya irodalmi folyóiratának kiadója az Új Forrás jóvoltából. Jó a visszhangja, s ennek a mezsgyéjén fogtam tavaly a prózaírásba, s lassan ezekből a szövegekből is összeáll egy kötetre való.

– Az írásnál is szükség van inspirációra?

– Nem várom az ihletet, inkább ingerlem a múzsákat.

– Sok a természeti kép a szövegekben. Miért?

– Hiába lett igazi flaszterzene a Robinzon Kruzo, a természet ugyanolyan elemi igényem, mint a pulzáló nagyváros. Tatabányán születtem, ami akkor három falu, vagy inkább község és több munkás- és tisztviselőtelep konglomerátuma volt. Egyszerre falu és város: a természet karnyújtásnyira, két buszmegállóval odébb pedig a füstölgő gyárkémények. A másik élményforrás a Balaton-felvidéki Káptalantóti falucska, ahová nyaranta járok. Szabadkéményes parasztház, nagy kert énekes madarakkal, a kert aljában kecskék szaladgálnak. Szemben a Csobánc, és ha felmászok a tetőre, látom az összes tanú hegyet egészen Szigligetig. Dalaim nagy részét ez a környezet inspirálja. És ne feledkezzünk meg a jó badacsonyi borokról sem.

–ƒ A hangzásvilág a Kruzo esetében egészen más, mint a Makám korábbi dalos lemezeinél, ahol főként a világzene dominál. ƒ

– Valóban, ez a lemez eltér a Makám fősodrától, egy új hajtásnak tekintem, bár a hangszerelésben csupán egy szólógitár váltotta fel a hegedűt. Műfajilag sokoldalúbb, a rock és érdekes módon a sanzon és a városi dal hatása is érződik rajta. Igaz, ha arra gondolok, hogy az elmúlt huszonnyolc évben a Makám név alatt mi minden történt az improvizatív kamarazenétől a jazzes beütéseken és a repetitív korszakon át, Palya Beáig, Lovász Irénig, Bognár Szilviig, s a mostani énekeseink Hornai Zóra és Korzenszky Klári Yanna Yova című lemezéig, akkor nem is olyan meglepő egy ilyen csavar.

Szentei Anna