A közelmúltban a postán álltam sorban, amikor az előttem álló két idős hölgy, elunva a hosszas várakozást, szokatlan beszélgetésbe kezdett jövőbeli temetésükről.

– Már sikerült félretennem a sírhelyre és a temetésemre szánt pénz legnagyobb részét, választottam koporsót is, és a sírhelyet is kinéztem magamnak – mondja az egyik idős hölgy a mögötte álló kortársának. – Igen, igen, én is jó ideje arra spórolok már, mert tudom, hogy a családomnak óriási megpróbáltatást jelentene kifizetni a temetésem költségeit. És én hagyományos temetést akarok, koporsóval, virágokkal, kántorral. Az pedig drága – válaszolta alkalmi beszélgetőpartnere.

A két hölgy között lezajlott diskurzus majdhogynem morbidnak tűnik, azonban ha megvizsgáljuk a problémájukat, rá kell jönnünk, hogy gondjuk sajnos nem számít egyedi esetnek ma Magyarországon. A temetkezés ugyanis évről évre többe kerül. Sokan ezzel magyarázzák a temetkezési szokások folyamatos változását is. Egy 2010 végén készült temetkezéssel kapcsolatos felmérés eredményeiből kiderült, hogy az azt megelőző 12 hónapban a fővárosi temetéseknek már a kétharmada urnás volt. Ez az arány pedig az elmúlt években még inkább eltolódott az urnás temetések javára, s ennek fő oka az, hogy a hagyományos koporsós temetés jóval többe kerül, és a sírhely is sokkal borsosabb a koporsós, mint az urnás temetés esetén.

Régen elmúltak már ugyanis azok az idők, amikor nem kellett fizetni a sírhelyekért. Az egyszeri vásárlás azonban nem jelent tényleges birtoklást, a kriptás temetésnél általában 10 évente, a hagyományos koporsós temetésnél pedig 25 év után újra kell váltani a sírhelyeket. A hatályos magyar jogszabályok értelmében ugyanis ennyi az emberi test elbomlásának ideje. Ha a megváltás elmarad, egy rövid türelmi idő után vagy rátemetkeznek az ott nyugvókra, vagy pedig kihantolják őket, és a csontokat egy erre a célra szolgáló kriptában helyezik el.

Már a vidéki városokban is általában több tízezres kiadás egy sírhely megváltása: a Fejér megyében található Perkátán például egy egyes sírhely 25 éve történő megváltása 10 ezer forint, Veszprémben egy kétszemélyes sírhely 25 évre 40 ezer forint, egy kétszemélyes sírbolt megváltása 100 évre pedig 206 ezer forintot kóstál. Budapesten még ennél is jóval többet kell fizetni a hozzátartozóknak. A legolcsóbb a hatalmas kiterjedésű kőbányai köztemető, a legdrágább pedig a Farkasréti temető és a Fiumei úti sírkert, ahol akár százezres nagyságrend is lehet egy sírhely megváltása.

– A temetők fenntartói egyre magasabbra srófolják az árakat, évről évre többe kerül egy sír- vagy urnahely megvásárlása, megváltása. Emiatt viszont mind többen választják az alternatív módszereket, úgymint a szórásos temetést, a hamvak kikérését és hazavitelét, a hamvak Dunába szórását és így tovább. Ezzel viszont hosszú távon a temetők vesztenek sokat – mondja Csomós Zoltán, a Segítőkéz Temetkezési Szolgáltató Kft. ügyvezető igazgatója.

– Napi szinten találkozom olyan esetekkel, hogy megváltás helyett a hozzátartozók inkább hazaviszik a hamvakat, vagy elhelyezik egy templomban, mert az sokkal olcsóbb, mint a sírhely bérletének meghosszabbítása. A múlt héten például azzal keresett meg minket egy hölgy, hogy a közeljövőben négy családtagjának is meg kellene váltani a sírhelyét egy drágább budapesti temetőben, de ő inkább úgy döntött, hogy nem fizet ki síronként 100-150 ezer forintot, hanem kiveteti őket, elhamvasztatja, majd egy szertartás keretében a Dunába szórja a hamvakat. Ez a szokás Nyugat-Európából gyűrűzött be hozzánk. Az Egyesült Államokban, Németországban, Ausztriában vagy Svájcban egyaránt komoly hagyományai vannak a hegytetőre, folyóba, tóba, tengerbe, erdőbe való temetkezésnek. Hazánkban csak az utóbbi időszakban kezdett népszerűvé válni ez a módszer, köszönhetően elsősorban annak, hogy sokkal olcsóbb, és nemritkán színvonalasabb is a temetői temetésnél.

Hamvak szórása természetben, temetőben, templomban: egyre többen választják ezeket a temetkezési formákat. Amíg ugyanis egy hagyományos koporsós temetés belekerül 250-600 ezer, egy urnás temetés pedig 180-400 ezer forintba, addig egy temetést a hamvak temetőben való szétszórásával (erre egyes temetőken speciális szóróparcellákat hoznak létre) már 140 ezer forintból is meg lehet úszni. Természetesen elsősorban vidéken. Budapesten néhány tízezer forinttal nagyobb összegre kell számítaniuk azoknak, akik ezt a módot választják a végső búcsúra. Az azonos szolgáltatások esetén tapasztalható komoly árkülönbségeket sok minden magyarázhatja: egyrészt nem mindegy, hogy vidéken vagy nagyvárosban, mennyire „felkapott” temetőbe és a temetőn belül mennyire jó helyen lévő parcellába szeretnénk temetkezni, illetve hogy milyen szolgáltatások igénybevételével szeretnénk örök búcsút venni szerettünktől.

Az országon belüli árkülönbségeket jól példázza egy, a temetkezési problémákkal és a temetkezési költségekkel foglalkozó blog. Egy házaspár ezen a blogon arra panaszkodott, hogy a férj édesapjának temetésén mindenből a legolcsóbb szolgáltatást vették igénybe, a végső összeg mégis 600 ezer forint felett volt. Beszámolójukból kiderül, hogy a temetésre a budapesti Farkasréti temetőben került sor, ami az egyik legdrágább temető az országban. Egy másik hozzászóló arról számolt be, hogy ők Pest megyében élnek, Budapesttől 50 kilométernyire, és ott egy hagyományos koporsós temetés 330 ezer forintba kerül. A harmadik kommentelő egy dél-dunántúli községben temetkezett, az ő költségei 250 ezer forintra rúgtak. Abban viszont mindannyian megegyeznek, hogy bárhol is kerül sor a sajnálatos esetre, temetni egyáltalán nem olcsó. Ezért is fordulhat elő egyre nagyobb számban az, hogy sokan már nem a hagyományos helyet, a temetőt választják szeretteik végső nyughelyéül.

De mi is a temető? Az elhunyt iránti tiszteletadás helyszíne, ahol összeér, de egyben el is különül élők és holtak világa, szakrális hely, ahol az emberek elmerenghetnek a múlandóságukon, és akárcsak a templomokban, imádkozhatnak szeretteik lelki üdvéért, megbékéléséért. Korábban, Magyarországon legalábbis, nem volt kérdéses, hogy a holtaknak a temetőben a helyük. Manapság viszont egyre több példát hallani ennek ellenkezőjére, miszerint az emberek inkább az olcsóbb hamvasztást választják, és utána nem helyezik el a temetőben az urnát, hanem hazaviszik magukkal a hamvakat. Otthon aztán vagy eltemetik a háznál, vagy valahol a lakásban tárolják, vagy egyszerűen kidobják.

Számtalan alkalommal kerültek be a híradásokba megdöbbentő esetek. Ezek azoknak a hamvaknak a sorsáról szóltak, melyeket a hozzátartozók először hazavittek, majd később megpróbálták őket visszalopni a temetőbe, és saját kezűleg elásni.

A szokások átalakulása azonban nemcsak a temetkezés módjára van hatással, hanem a végső búcsúhoz hagyományosan kapcsolódó egyéb szolgáltatásokra is.

– Ha ez így folytatódik tovább, rövidesen lehet, hogy be kell zárnunk az üzletet – meséli Éva, aki virágboltot vezet az egyik budapesti temető tőszomszédságában. – Régen sokkal több volt a hagyományos temetés, ahol főként az számított az embereknek, hogy minél több virág és koszorú kerüljön az elhunyt sírjára. Manapság azonban sok az urnás temetés, ott pedig nincs hely a csokrok számára. Emellett az embereknek nincs is pénzük a sok virágra, és képesek az összes környékbeli virágboltot végigjárni azért, hogy egy pár száz forinttal olcsóbban megússzák a koszorúvásárlást. Vagy az egész rokonság közösen vesz meg egy koszorút, és annyi szalagot tesznek rá, ahányan pénzt adtak bele. Emellett sajnos egyre gyakoribb probléma a temetői viráglopás is.

De pénztelenség ide, válság oda, a temetkezési szokások változása nem újkeletű jelenség. A halottak végső nyugalomra bocsátása – akárcsak az emberi élet sok más fontos mozzanata is – erősen kultúra- és korspecifikus jelenség. A temetkezési szokások ugyanis világszerte folyamatosan változnak, és nem mindenütt a válság hatására. Amerikában például inkább a divat diktálja a legújabb őrületeket: már néhány éve a család kérheti, hogy az elhunyt hamvait egy speciális eljárás segítségével tömörítsék gyémánttá, de feltalálták az ökotemetkezést is az igazán környezettudatos halottaknak. A leggazdagabbak az 125 ezer dolláros űrtemetést is igénybe vehetik, földi porhüvelyük földkörüli pályára állításához.

Látható tehát, hogy világszerte átalakulnak a szokások. A különbség csupán annyi, hogy amíg máshol néhány őrült divatdiktátor vagy unatkozó ötletelő, addig hazánkban inkább a szegénység szab a új trendeket.

Bakai Anna