Köztünk élő pszichopaták

Van az internetnek egy úgynevezett „dark web” nevű szeglete, amely az átlagos felhasználó előtt láthatatlan, csak speciális segédprogrammal érhető el, így nem meglepő módon elsősorban illegális tevékenységekre használják. A Vörös szobákban egy férfit azzal gyanúsítanak, hogy ezen online térben kamerák előtt, fizető nézők szeme láttára megkínzott és megölt három fiatalkorú lányt. Jóllehet mindezek alapján arra számíthatnánk, hogy egy tipikus sorozatgyilkosos horrorral van dolgunk, az alkotás egészen más vizekre evez. A történet középpontjában ugyanis nem a gyanúsított áll, hanem egy fiatal, látszólag rendezett életű nő, aki a tárgyalássorozat alatt az ügy megszállottjává válik, és különös vonzódást kezd érezni a feltételezett tettes iránt. A hangsúly tehát nem a borzalmakon, hanem azon van, hogy – bár már Charles Manson esetében is létezett ez a jelenség – az internet világában a legelvetemültebb figuráknak is létrejön a rajongótáboruk, így már nemcsak azokat nevezhetjük szörnyetegnek, akik a valódi bűncselekményeket elkövetik, hanem azokat is, akik a háttérben csendesen szimpatizálnak velük. És bár – a hatásmechanizmusát tekintve – a film mindezt sokszor hiányérzetet keltően tálalja, súlyos kérdésfelvetései miatt mindenképpen figyelmet érdemel.