A Death South Budapesten
Hamisítatlan bluegrass
Alapjában véve két típusú westernzene emlékeztet a vadnyugat hőskorára: az egyik a vidám bendzsózás, amire a csehókban ropták a betévedő kalandorok, a másik a Volt egyszer egy vadnyugat című Morricone-film baljós hangulatát idézi. A Dead South nevű kanadai négyes műsorában mindkettőre hallhatunk példát 2024. június 6-án a Budapest Parkban.
Amikor 2012-ben a kanadai Nate Hilts szólóénekes és Danny Kenyon énekes, bőgős társult egymással a délnyugat-kanadai Saskatchewan tartományban, az addig csak a jégkorongról volt nevezetes. A két fiatalember kezdetben a bluegrass és az alternatív, azaz a sehová sem sorolható grunge műfajjal kísérletezett, de nem jutott egyről a kettőre. Ekkor maguk mellé vették a hosszú, göndörített hajú, szakállas Scott Pringle mandolinost és Colton Crawford bendzsóst. Kalapot tettek a fejükre, nadrágtartót az ingükre, majd a The Ocean Went Mad, a We Were to Blame című dalaik, valamint bemutatkozó Good Company albumuk máris sikeres lett.
A jellegzetes kalapos viselet már a Fleetwood Mac együttes 1987-es Tango In The Night lemezének Little Lies klipjén is feltűnt. A Dead South jól választott zenét és öltözetet, megállíthatatlanok lettek. A sikerlisták álladó szereplői voltak, rangos díjakat nyertek, állandóan koncertkörutakon jártak. Azután, derült égből villámcsapásként, 2015-ben feminista szervezetek célpontjává váltak, az állítások szerint az együttes Banjo Odyssey száma a nők elleni nemi erőszakra bátorított – egyúttal az együttes tagjait is ezzel vádolták.
Második albumuk, az Illusion & Doubt bluegrass megszólalását az afroamerikai hangzásvilágához közelítette, a kritikusok azonban lejárató módon a blackgrass nevet ragasztották stílusukra. Ezt a fricskát tette semmissé a 2018-ban kapott Juno Award díj. Mivel a korábbi zaklatások miatt Danny Kenyon átmenetileg kilépett a zenekarból, visszatértét a Doors együttes People Are Strange című dalának nagyszerű és hiteles videóátdolgozásával jelezték.
2024-es Chain & Stakes lemezük ismét nagy dobás volt!
Sokakkal ellentétben nem kísérleteznek újszerűségekkel, nem esküdöznek égre-földre, hogy új irányba indulnak. A koncerteken csak teszik a dolgukat, válogatnak eddig megjelent lemezeik anyagából, és olyan egyedi hangulatot teremtenek, amelyre csak ők képesek. Dalaikat sajátosan egyszerű, kulturált kéz- és testmozgással kísérik, előfordul, hogy csak a bőgős és a bendzsós játszik, mégis teljes összhatást nyújtva.
A koncertek ráadását éppen azzal a Banjo Odyssey szerzeményükkel zárják, amelynek szövegéért évekig hallgatták a támadásokat. Bár ezek igaztalannak tartják, a békesség kedvéért elnézést kértek hallgatóiktól. Korhatár nélkül várnak bárkit koncertjükre, aki hamisítatlan bluegrasszene hallgatásával szeretné eltölteni a szabadidejét.
