Nem egyszerű feladat. Fügödhöz képest még az encsi cigánytelepek is úri negyedeknek számítanak. A falu két utcájában, a Dankó Pista és a Hársfa utcában közel 450 ember lakik. A munkanélküliség 100 százalékos. A felnőttek többsége analfabéta. A közösségen belüli hierarchia már rég felbomlott, a családok külön-külön próbálnak átevickélni a hétköznapokon.

A 4 gyerekes család ritkaságnak számít, megszokott a 8-10 gyerek a famíliában. A gyerekek kíváncsiak és elevenek, de szurtosak és tetvesek, noha a helyi óvoda és az iskola pedagógusai igyekeznek tisztán tartani őket. De iskola, óvoda után hazamennek, ahol tisztálkodási lehetőség nincsen. A vizet közkútról hordják a családok, árnyékszékeket a vöröskereszt épített a faluban. A házak többségében nincs villany, és a hideg ellenére csak néhány kéményből bodorodik füst. A családok többsége legfeljebb egy helyiséget tud fűteni, vagy egyet se. Attól függ, sikerül-e mocsári fát szerezni, azaz lopni – mint mondja Molnár József, aki a tekintélyesebb falubeliek közé tartozik.

Csak kenyér és tej

Molnár Józsefnek 1991 óta nincs munkája, akkor számolták fel azt a téeszt, ahol előtte dolgozott. Azt mondja, alkalmi munkát se kap, ha kiderül, hogy fügödi. Közmunkát pedig évente legfeljebb 2–3 hónapra adnak. Így hatodmagával összesen 86 ezer forint segélyből és családi pótlékból próbál megélni. A napi táplálék többnyire az a két vekni kenyér és két liter „tejecske”, amit a vöröskereszttől kapnak a heti ötszöri élelmiszerosztáskor. A húst legfeljebb far-hát formájában ismerik.

Molnár József nemcsak a nyomorúság miatt panaszkodik, kárhoztatja azokat, akik Boldogkőújfaluból települtek ide, s akik miatt nincs béke Fügödön.

– Lopnak, hangoskodnak, verekszenek – mondja.

Már naponta háromszor, négyszer jön a rendőrjárőr megelőzni a cirkuszt. De hát az is elakad a sárban: mert a két utcából csak egyet betonoztatott le az önkormányzat a tél beállta előtt.

– Ha legalább egy-két teherautó sódert küldenének, összefognának a cigányok, elrendeznék – mondja Molnár József – hogy legalább a sártól ne kelljen szenvednünk…

Glonczi Tünde igyekszik árnyalni a képet. Mint mondja, a közmunka-lehetőségek korlátozottak. A korábbi segélyprogramok a helyi önkormányzat erőfeszítései ellenére nem tudtak áttörést hozni Fügöd életébe, előbb-utóbb minden segélyakció véget ért. Most először új helyzet van. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat által nyolc kistérségben koordinált gyerekesélyprogram révén napi nyolc órában négy ember, családsegítő, szociális munkás, programszervező és ő maga szociál-pedagógusként dolgozik majd azért, hogy legalább a gyerekeknek legyen esélyük a kitörésre.

A programban való részvételre a kistérségi társulásoknak kellett pályázniuk – egyenként 600 millió forintra. Encs elsőként adta be a pályázatát és nyert.

Tükör a valóságról

Mint Kiss Dávid mentor és Halász Sebastian az encsi kistérségi koordinátor – mindketten a Máltai Szeretetszolgálat munkatársai – elmondták, a pályázatnak feltétele volt, hogy a helyi fejlesztési programot a Szeretetszolgálat szakemberei által készített kistérségi tükör alapján kellett összeállítani.

A start előtt felmérték a térség és a gettósodott szegregátumok, vagyis a cigánytelepek és -falvak gazdasági, társadalmi, szociológiai helyzetét, a feladatokat a tapasztalatok alapján határozták meg.

A fejlesztési program egészét is pontos menetrend szabályozza. A pályázaton nyert 600 millióból kell kialakítani és működtetni a kistérségben 7 közösségi szolgáltatóházat, több „biztos kezdet” gyerekházat, és az ezekhez kötődő további programokat. Ebből a pénzből kell beszerezni a szükséges eszközöket és fizetni a kistérségi munkatársak bérét két évig.

A program az Abaúj-Hegyköz kistérségben hatvan szakképzett és diplomás embernek ad munkát. Sokan közülük első vagy második generációs cigány értelmiségiek, mint Glonczi Tünde is. Mindannyian tudják: a cigány lakosságot nem lehet egyetlen tömbként kezelni, minden közösségnek más a szocializációs, kulturális és gazdasági háttere, más problémákkal küszködik.

A kiemelt kísérő programhoz egyébként tartozik még egy játszóbusz, amely játékokat visz a településekre legalább hetente. A soha nem látott játékszerek használatát ebben a kistérségben Baranya Nóra kistérségi animátor tanítja, és ő vezeti a kézműves foglalkozásokat is. Rajzolnak, formáznak, mesélnek, énekelnek. A semmiből is képesek játékot gyártani. Az üdítős kupakokból fabrikált nyomdákat különösen szeretik a gyerekek, bár nagy élményt ad egy labda is.

Mint Nóra mondja, elsősorban fejlesztő foglalkozásokat tartanak, hogy az ingerszegény környezetben élő gyerekek előre jussanak a játék révén. Fő „célközönségük” a 0-5 év közöttiek, akiket így fel tudnak készíteni az óvodára, s minderre ráépülhet majd az iskolai előmenetelt szolgáló, a délutáni tanulást segítő tanoda. A részvétel feltétele csak annyi, hogy a mamáknak is ki kell venniük a részüket a játékból. Ez őket is formálja. Baranya Nóra szerint sikernek tekinthető, ha az animátorok azt elérik, hogy egy tizenöt éves cigánylány egy-két hónappal később esik teherbe, és legalább elemi ismeretei lesznek arról, mi történt vele, és hogyan kell gondoznia a babáját.

Lépésről lépésre

Itt nem lehet nagy célokat kitűzni, mondja Glonczi Tünde is. A picike célok eléréséhez is sokat kell dolgozni. A munka színtere az a közösségi és szolgáltatóház, amelyet a máltaiak választottak és vettek meg Fügöd rendezettebb felén. A porta egyik épületében kap majd helyet a fürdő és a mosókonyha. Tünde céljai között első helyen szerepel, hogy megtanítsa az asszonyoknak, hogyan kell használni a mosógépet, a zuhanyt. A tisztálkodó és mosószerek mellett be kell szerezni tetűirtó sprayt is, hogy végre eltűnjenek az élősködők.

Tünde bízik benne, hogy a közösségi házban is lesz élet. Ide bárki bejöhet, ha segítség kell ahhoz, hogy ügyes-bajos dolgait intézze. Tünde azonban elhatározta, hogy csak segíteni fog, nem végzi el a feladatot az emberek helyett: ha órákig tart kitölteni egy űrlapot, akkor addig fog tartani. A második alkalommal majd könnyebben megy. Reméli, hogy a gyerekek és a tizenévesek is ideszoknak idővel, különösen, ha egy csocsót is sikerül szerezni. A nagyobbacskák között vannak olyanok, akikben él a kitörési vágy. Még innen, Fügödről is 10-15 gyerek bejár az encsi szakiskolába, hogy szakmát szerezzen. Több kilométert gyalogolnak esőben, sárban, hogy eljussanak az iskolába – busz naponta kétszer jár, és amúgy sincs rá pénzük. Igaz, sok a hiányzás és a késés. Sokan az órákon sem tudnak figyelni, mert éhesek. De azért mennek naponta a siker reményében. A nagyobb célok eléréséhez azonban Tünde szerint is idő kell. E célok közé tartozik, hogy rendezettebb legyen az utcakép. Ne fújja a szél a szemetet. Később talán el lehet majd érni, hogy a hátsó kertek egy-egy darabkáját megműveljék… esetleg baromfit neveljenek. Csak hogy ne legyen olyan kínzó az éhezés.

Glonczi Tünde nem is bánja, hogy a közösségi és szolgáltatóház még nem készült el teljesen, hiszen csak január elsején indult a program, a pénzt ugyan elnyerték a pályázaton, de még nem érkezett meg. Úgy véli, így legalább van rá néhány hónap, hogy megismerjen mindenkit. Kiderüljön, kire számíthat, és hogy kiépítse a bizalom szálait. Mint mondja, ebben a munkában előny, ha valaki roma származású. Az emberek könnyebben elfogadják tőle a tanácsot, mintha – ahogyan itt mondják – egy paraszt akarna tőlük valamit.

Tünde, aki a közeli Forróról jár ki Fügödre, a huszonöt évesek elszántságával és erejével vág bele a munkába. A Debreceni Egyetem szociálpedagógiai szakán felvértezték a szükséges tudással. Nem lepődik meg semmin, nem kelt reményeket, csak olyasmit ígér, amit be is tud tartani. Pontosan tudja, meddig tart a kompetenciája. Maga mögött tudva a máltaiak segítségét és az encsi önkormányzat támogatását, biztos benne, hogy a csapat kétéves munkájának meglesz az eredménye, s a program folytatódhat. Mert munka van bőven, akár harminc évre is.

Nagy Ida

Az aprófalunak számító Fügödöt a hetvenes években csatolták a közeli Encs városhoz. Encs járási székhelyként, majd az Abaúj-Hegyköz kistérség központjaként is komoly fejlesztési lehetőségeket élvezett. Fügöd sorvadása azonban már a nyolcvanas években elkezdődött, eredeti lakóiból alig néhányan maradtak. A népesség kicserélődött. A helyi és a beköltöző cigány lakosságnak a környékbeli téeszek és az északi iparvidék üzemei kínáltak rosszul fizetett, de szakértelmet nem igénylő munkát.

A rendszerváltozás idején a térség eltartóképessége megváltozott. A helyi téeszek vagy megszűntek jogutód nélkül, vagy társasággá alakultak. A munkanélküliség az össznépességet tekintve is az egyik legnagyobb az országban. Képzetlen munkaerőre többé nincs szükség. Az elszegényedés olyan viharosan gyors volt, hogy a fügödieket szinte bezárta a lassan gettóvá alakuló faluba.

Az encsi önkormányzat komoly erőfeszítéseket tesz a falu óvodájának és iskolájának fenntartásáért, csak így látva esélyt rá, hogy a gyerekek elvégezzék legalább a nyolc osztályt. A közkutak kiépítése, a szemétgyűjtő konténer kihelyezése a legelemibb létszükségleteket szolgálja. A konténert azonban kevéssé használják. A kistérségi gyerekesélyprogram, a hozzá kötődő TÁMOP-pályázat új fejezetet nyithat Fügöd életében.