Később, amikor komolyra fordultak a szokatlan jelenségek és időjárási szélsőségek végigpusztították a tengerek és a szárazföldek jó részét, kezdték beismerni, hogy ez már lényegesen nagyobb változás, mint amit szokásosnak lehetne mondani. Azt is kénytelenek voltak beismerni, hogy az emberiség telhetetlensége, a környezet pusztítása és szennyezése révén csak rontottak az amúgy is kritikus helyzeten.

Azon lehetne vitatkozni, hogy melyik országnak mennyi része van bolygónk tönkretételében, de egy biztos: a természettől elszakadt, úgymond fejlett civilizációval rendelkező országok biztosan több kárt tettek és tesznek, mint a fejletlen országok.

A technika adta luxus bűvöletében élő lakosság el sem tudja képzelni az életét tömérdek mennyiségű víz, energia, élelmiszer és állandó autózás nélkül. Olyannyira függővé váltak kényelmes életvitelüktől, hogy hallani sem akarnak spórolásról, lemondásról, egészséges életmódról. A Föld mélyét fölhasogatják fosszilis energia után kutatva, az ivóvizet vegyi gyáraik szennyezik, ivóvízzel locsolnak, WC-t öblítenek, utakat mosnak, takarítanak, míg az éghajlati szélsőségek hatására gyorsan elsivatagosodó területeken élő emberek szomjan halnak, állataik elpusztulnak, növényeik kiszáradnak, így az éhínség is szedi áldozatait. Következményei: járványok kialakulása, népvándorlások elindulása, ami a kultúrák keveredése révén komoly feszültségeket okoz.

A globális felmelegedés mára önállósította magát, így néhány kutató szerint akkor is folytatódna, ha megszűnne az ipari környezetszennyezés. Szerintük a folyamat saját lendületéből 2400-ig is eltarthat. A számításokat az Amerikai Nemzeti Légkörkutató Központ munkatársai végezték. Az egyre gyakoribb természeti katasztrófák arra figyelmeztetnek, hogy hatásos fegyver nélkül nem sokat remélhetünk az emberiség és a klímaváltozás közötti harc kimenetelétől. Igazán még azt sem tudták eldönteni, hogy megsülünk vagy megfagyunk. A globális fölmelegedés olyan folyamatokat indít el, amelyek visszájára fordíthatják az egész folyamatot. Az éghajlatot alakító tényezők olyan soktényezős összetett rendszerek, amelyeket szinte modellezni sem lehet.

Az ókorban és a középkorban is voltak nagyobb területeket érintő klímaváltozások, de mára valahogy túl távolinak tűnnek a sokszor megdöbbentő, gondolkodásra serkentő események, jelenségek. Néhány példa: Kr. e. 3000–2200 között a Szaharának nedvesebb éghajlata volt, olyannyira, hogy nomád pásztorok lakták. Ezután elkezdett kiszáradni, majd fokozatosan elsivatagosodott. Ma még tart ez a folyamat, mi több, egyre gyorsul. Mezopotámiában Kr. e. 900–800 között Szemirámisz öntözőcsatornákat építtetett a Tigris és az Eufrátesz között (és magának egy világhíres függőkertet). A XV–XIV., illetve a XVII–XIX. századi Nyugat-Európában és a világ jelentős részén beköszöntött a „kis jégkorszak”, erős lehűlést okozva. Nem árt fölidézni, hogy nem véletlenül éppen ebben az időszakban alakult ki a társadalom fejlődésének stagnálása; szemét, egészségtelen környezet, járványok, folyamatos háborúk, később a világ újrafelosztására irányuló véres kísérletek jellemezték ezt az időszakot.

A felmelegedés egyik látványos következménye a sarki jégtakaró olvadása. Napjainkban olyan méreteket öltött, hogy hatalmas jégtömbök és leszakadt jégtáblák úsznak az északi-sarki óceánon; az előrejelzések szerint ötven év múlva ez az óceán nyáron jégmentes lesz. Egy amerikai tanulmány szerint Grönland jege is elolvad. Valaha ez a földrész volt már Zöld föld, a nevét is arról kapta. A gleccserek is visszahúzódnak, ami az édesvízkészletet fenyegeti. A Himalája őrzi a Föld harmadik legnagyobb fagyott vízkészletét: ott ered az Indus, a Gangesz, a Mekong, a Jangce és a Sárga folyó. Így Ázsia vízkészlete kerülhet veszélybe. Az olvadás következtében a hegyekből lezúduló víz először felduzzasztja a folyókat, ami áradásokat, de akár szökőárakat is elindíthat. A víz idővel a tengerbe jut, az elmúlt száz évben emiatt a tengerek szintje 20-30 centimétert emelkedett.

Világbanki elemzés szerint, ha csak egy méterrel emelkedne meg a tengerek vízszintje, sok szigetország és Ázsia sűrűn lakott folyóvölgyeinek lakosságát ki kellene telepíteni. Az általános tengerszint-emelkedés a legtöbb partmenti ország nagyvárosait is fenyegeti. A Golf-áramlat gyengülésére mutató tünetek azt is jelezhetik, hogy éppen egy újabb eljegesedés kezdete előtt áll a világ, ami a változásokat fölgyorsítja. A felmelegedés, az óriási napkitörések, az El Nino év mostanra előtérbe kerülő hatása okozhat olyan együttállást a jelen és az elkövetkezendő években, hogy az egyébként is bajban lévő világgazdaságot megrendíti.

Az idei év bizonyos természeti jelenségek egybeesése okán még szélsőségesebb lehet, mint eddig volt. Ebbe beleértendők a viharok, a rövid időszakra koncentrálódó trópusi esők, áradások, sárlavinák, ugyanakkor aszályos hetek, esetleg hónapok és ezek következményei. Melyek azok a tényezők, amelyek a globális fölmelegedés mellett még fokozzák az időjárás szélsőségességét?

Elsőként a váratlanul érkező, nem várt kiugrásokat okozó El Nino-jelenséget kell megemlíteni. Hatása már 2011-ben is megmutatkozott. A jelenség okát nem teljesen ismerik, de mindig hatalmas légtömegeket mozgat, ciklikus tengeráramlatokat indít el.

Miként hat az időjárásra az El Nino? Szokásos körülmények között a passzát szelek nyugatról keletre fújnak. A trópusi meleg a tengerfelszínt felmelegíti, így hat-nyolc Celsius-fokkal magasabb lesz a hőmérséklete nyugaton, mint keleten. A passzátszél a vizet megemeli, és mintegy 50 centiméterrel magasabb lesz nyugaton, mint keleten. Hogy az egyenlőtlenség megszűnjön, a mélyből hideg víz tör a felszínre; utóbbi nagyon fontos a dél-amerikai halászat szempontjából, mert akkor sok a hal.

Az el ninós években minden megváltozik: a gyenge szelek miatt a meleg víz elfoglalja a Csendes-óceán teljes trópusi területét, ez pedig korlátozza a hideg víz áramlását. Csökken a halállomány és a növényvilág gazdagsága, a perui szardellazsákmányról a világgazdaságnak le kell mondania. A légkört instabillá teszi a jelenség, ami az egész Föld időjárásába beleszól. Az El Nino – magyarul Kisded – nevét onnan kapta, hogy általában karácsonykor jelentkezik a dél-amerikai tengerekben.

Leánytestvére, a La Nina, az előbbi jelenség után következik, rövidebb ideig tart, és nem okoz nagy változást az óceánok hőmérsékletében és áramlásában. A kutatások szerint például 2008-ban La Nina-év volt, óriási hőhullámokkal, a 2011-es évtől már El Nino-év van, gondoljunk az idei tavaszos január elejére, ami enyheségével megzavarta a növények és állatok életritmusát.

A másik beavatkozó az időjárásba a 11,2 évenként jelentkező napaktivitás. A ciklus végére az északi és déli mágneses pólusok fölcserélődnek, a hatalmas napkitörésekből származó töltött részecskék elérik a légkört és zavarokat okozhatnak. A 2013. évi napvihar biztosan bekövetkezik, talán májusban várható a csúcspont. A sérülékenyebb, fejlett technikai civilizációk igyekeznek fölkészülni a védelemre.

Hogy szépet is lássunk, a napkitörések gyönyörű sarki fényt idéznek elő, hazánkban kétszáz év alatt tizenhat esetben volt látható, a legutolsó 1938-ban.

A harmadik veszély a trópusi viharok sűrűsödése, azokból is a több tényező egybeeséséből létrejövő szuperviharok. Néhányat már átéltünk, őrjöngő pusztításaikat sajnos sokan megismerték.

Ha hazánk nem készül föl a természeti csapásokra, a zsenge, éppen meginduló hazai gazdaság hatalmas károkat szenvedhet. A gátak megerősítése, a települések árokrendszerének kitisztítása és kiépítése, a patakok medrének mélyítése, kotrása, az elektromos berendezések védelmének megszervezése, ellátása, a mentési útvonalak előkészítése (emberek és álltatok számára), egy viharjelző rendszer kiépítése a fővárosban, jól látható magassági pontokra téve (János-hegy, Halászbástya, Citadella). Sajnos sok egyéb tényező eltereli a figyelmet a várható rendkívüli helyzetekről, így abban reménykedhetünk, hogy a meteorológusok megteszik amit lehet, az előrejelzés elég jó, csak észre kell venni és főleg gondosan fölkészülni.

Hankó Ildikó