A szegények bankja kifejezés a Kiútprogram szinonimájává vált. A Felcsuti Péter, Ujlaki András és Polgár András alapította Kiútprogram Közhasznú Nonprofit Zrt. tevékenységének az alapötletét a bangladesi mélyszegénységben élőknek juttatott, ott egyébként sikeres mikrohitel-konstrukció adta: a három üzletember a Grameen-modellből indult ki, így akarta megteremteni az öngondoskodóvá válás feltételeit a leszakadt térségekben, ám valami miatt tevékenységük végül csak Borsod és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egyes településeire és a főváros VIII. kerületére korlátozódott.

A bangladesi példa követésének ötlete 2009-ben pattant ki az urak fejéből, ám már a program előkészületei során kiderült, hogy nálunk az ázsiaitól teljesen eltérő jogi környezet oly mértékben nehezíti a programba vonhatók körét, hogy az már az egész rendszer működését veszélyezteti.

Míg a Grameen Bank mikrohiteleinek törlesztési garanciája épp a közvetlen környezet morális kényszerítő erejében rejlik, addig a magyarországi romák esetében – ahogy ezt a Nobel-békedíjas Muhammad Yunus, a bangladesi szegények bankjának alapítója elmésen megállapította – azért nem működőképes, mert a hitelt a helyi romák segélyként kezelik és elköltik. Emellett számos olyan feltétel hiánya is megkérdőjelezi a program sikerét, mint a szükséges iskolai végzettség: egyéni vállalkozó csak az lehet, akinek ehhez megvan az iskolai végzettsége, OKJ-s vizsgát pedig Magyarországon csak az tehet, akinek megvan legalább a nyolc általánosa…

A hazai program tervezett keretösszege ötszázmillió forint volt, amelyet az Európai Bizottság regionális politikáért felelős főigazgatóság által kiírt pályázaton elnyert 1,425 millió eurós összegű uniós támogatás mellett a kormány nyújtott hazai forrásból. A projekt csoportalapú, fedezet nélküli mikrohitelt adott az önfoglalkoztatás, egyéni vállalkozóvá válás elősegítésének reményében.

Az Orbán-kormány megalakulását követően aggályainak hangot adva, Balog Zoltán, akkori társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkár óvatosan nyilatkozott: a kormány megvizsgálja, érdemes-e beállni a kezdeményezés mögé, azt is hozzátéve, hogy beszélni fog a Nobel-békedíjas bangladesi közgazdásszal, aki már korábban sem volt meggyőződve programja európai sikeréről.

Bár a baloldali sajtó a Kiútprogramnak nagy reklámot csapott, hamarosan beigazolódott, hogy az ázsiai modell nem ültethető át a hazai viszonyok közé. A kudarc láttán az ellenzéki sajtó prominensei, köztük a hvg.hu a tőle megszokott vehemenciával kezdte támadni az Orbán-kormányt, amely „hatalomra kerülése óta egy fillérrel sem támogatja a szegények bankjának is nevezett Kiútprogramot, pedig Brüsszelben hatalmas sikert aratott és követendő példaként beszélnek róla” – írta a hvg.hu 2012 nyarán. Az index.hu viszont ekkor már megírta, hogy „nem nagyon megy a szegények bankja”, mert az eredeti tervben szereplő 400 helyett csak 141 hitelt tud kihelyezni a kísérleti program. A Kiútprogram keretében tavaly júliusig összesen 71,5 millió forintnyi szociális mikrohitelt helyeztek ki.

Fedezet nélkül

A Kiútprogram keretében a vállalkozások beindításához 200 ezer forinttól egymillió forintig lehetett igényelni mikrohitelt, ötfős csoportoknak. A kölcsönnyújtás feltétele az volt, hogy a vállalkozói csoportnak legyen üzleti tervük, amelynek elkészítéséhez mentorok nyújtottak segítséget. A hitelt abból a haszonból kellett volna visszafizetni, amit a vállalkozás kitermel. A kamat húsz százalék, a futamidő másfél év volt.

De ki gondolta komolyan, hogy a mélyszegénységben élő, pénzügyi-vállalkozói analfabétának tekinthető romákból egyszeriben sikeres vállalkozó lesz? Hogy a cigányok vállalkozóvá válásához az egyhetes képzés elegendő? Hogy mások fogják helyettük elvégezni a papírmunkát, mert fogalmuk sincs arról, hogy mi mire való? Könyvelés, adóbevallás, üzleti terv… Valóban ez kell a felzárkóztatáshoz?

A Kiútprogram – egy foglalkoztatási és szociális mikrohitelezési pilot program tanulságai című 45 oldalas, az interneten is megtalálható tanulmányból mindenesetre kiderül, hogy a hitelfelvételt egyhetes (!) tanfolyam előzi meg, amely az egész eljárás megismerését célozza, és informális, interaktív szóbeli vizsgán – vagyis egy beszélgetésen – kell igazolni, hogy az érintett érti a folyamatot, a feltételeket és vállalja a betartásukat. A programba csak a legszegényebbek kerülhetnek, előre rögzített felső vagyoni, jövedelmi határt szabtak ugyanis annak megakadályozására, hogy a kevésbé szegények kiszorítsák a programból a legszegényebbeket.

A tanulmány részletesen bemutatja a hitelnyújtás folyamatát. Induláskor a csoport két tagja kap hitelt. A törlesztés már az első héten megkezdődik, a terepmunkás minden héten felkeresi a csoportok tagjait. Ha az első két hitelfelvevő rendben törleszt, hat hét múlva kaphat hitelt a következő tag, majd újabb hat hét után a csoportvezető. Ha valamelyik tag az első hat hét során nem törleszt, kiesik a csoportból és a többieknek keresniük kell a helyére valakit. Amíg ez nem történik meg, nem kapnak hitelt.

A rendszer kulcsszereplője a terepmunkás, aki olyan, mint egy szociális munkás és egy hitelügynök keveréke. Megkeresi és azonosítja a hitelfelvevőket, segít a csoportok létrehozásában, segíti az üzleti ötletek elemzését, felel azért, hogy valamennyi hitelt rendszeresen és időben törlesszenek, az adott településen hetente gyűlést tart.

Elolvadt a pénz

A tanulmány megállapítja, hogy a Kiútprogram működése 2011 elejére számos válságjelet mutatott. Mind nagyobb arányúvá váltak a hitelfizetési elmaradások, lelassult az új csoportok létrehozása és a hitelek kihelyezése, megromlott a viszony a vezetés és a terepmunkások között és végül nézeteltérés támadt a bankkal is. Súlyos problémát jelentett a vállalkozói és a pénzügyi ismeretek hiánya is.

Számos ígéretes vállalkozáshoz a szakmai ismereteken túl iskolai végzettség is szükséges, ám a program szűkös időkerete a képzést nem tette lehetővé. Az egyetlen bemutatott sikertörténetben hárman uborkatermesztésre, egy fő baromfitenyésztésre vállalkozott. Egy fő cukrászdát nyitott, a hatodik pedig egy kisboltot.

De vajon valóban dél-ázsiai modellekre, költséges és hangzatos nevű programokra, mentorokra, terepmunkásokra, és üzleti tervre van szükség ahhoz, hogy valaki uborkát termesszen, vagy csirkét neveljen? A kisbolt vagy a cukrászda már némileg összetettebb: az ilyen vállalkozás indításához elengedhetetlen a szakirányú iskolai végzettség megléte. Szánalmas, hogy a bangladesi szegénynegyed programja kell ahhoz, hogy valaki Magyarországon kereskedelmi vagy vendéglátó-ipari tevékenységbe kezdjen.

Egy forintot hat forintért

A legnagyobb problémát a tanulmány készítői sem csupán az egyre növekvő mértékű hitelezési veszteségben látták, ez ugyanis a költségeknek csak a kisebbik részét tette ki.

A működési költségek olyan magasra rúgtak, hogy 1000 eurónyi hitel kihelyezése 6000 eurónyi összegbe került! Más szóval minden egyes forint kihelyezésnek hat forint volt a költsége! Ezt a tanulmány a terepmunkások bérével és dologi kiadásaival, a központi szervezet kiépítésének költségeivel magyarázza. Ám még a hitelkihelyezéssel megegyező nagyságrendű intézményi költség is magasnak tekinthető, ráadásul a hatszoros működési költség még nem tartalmazza az egyéb formában nyújtott támogatások összegét. Ilyenek a munkaügyi központok vállalkozóvá válást elősegítő támogatásai (a hathavi minimálbér, vagy a hárommillió forintos tőkejuttatás). Márpedig ezek nélkül a vállalkozások többsége nem életképes – állapították meg a tanulmány szerzői.

Arra tehát, hogy az 500 millió forintos keretből 500 roma egy-egy millió forintnyi mikrohitelt kaphasson, semmi esély nem volt. Az 500 millió forint a magas költségek miatt csak körülbelül 80-83 roma mikrohitelére lehetett volna elegendő. De még ennyire sem futotta: számításainkat igazolja a tanulmányban szereplő táblázat, amelyből az is kiderül, hogy a 150. napon a 80-ból már csak 63-an maradtak a rendszerben, 24 százalékos fizetési hátralékkal…

A terepmunkások képzésére nagy hangsúlyt fordítottak a program keretében. Ám a 37 eredményesen végzett terepmunkás közül 2012-ben már csak 12-en végeztek munkát a program keretében. Az általános sikertelenség kapcsán a program megvalósítói nem tértek ki arra, hogy a megkezdett tevékenységek mennyire illeszkedtek a helyi környezethez: volt-e igény arra, amire vállalkoztak, és volt-e az előállított termékre fizetőképes kereslet… Ha ugyanis mindenki uborkát termel, előbb-utóbb túlkínálat lesz uborkából, ha mindenki kosarat fon, ki fogja megvenni a portékáját? Nem tudni, mint ahogy azt sem, hogy a hitelt felvevők közül mennyien folytatták vállalkozásukat a hitelfelvételt követő évben. A pénzt viszont elköltötték. Adtak a szegény cigányoknak is néhány százezer forintot, de minden egyes forint hatszorosát nyelte el maga a rendszer. A terepmunkások azután szétszéledtek, mindenki összeveszett mindenkivel, a vezetés a bankkal, a bank a mentorokkal, a mentorok a cigányokkal.

A Kiútból feneketlen kút lett, ami elnyelte a pénzt. De még ennél is nagyobb az a kár, amit a rosszul előkészített és még rosszabbul kivitelezett program a helyi közösségekben morális értelemben okozott. A hivatkozott tanulmány egyetlen pozitív példát mutat be, de 45 oldalon keresztül magyarázza a bizonyítványát, a bukás okait a gazdasági válságban, a kedvezőtlen szabályozási változásokban, egy szóval a saját működésén kívül keresve.

A Kiútprogramnak egyetlen tanulsága van: a cigányok felzárkóztatása nem kizárólag pénzkérdés. Képzetlen, tanulatlan, tapasztalatlan, évtizedek óta munkanélküli, nyomorban élő emberből nem lesz egyszeriben sikeres vállalkozó pusztán attól, hogy kap félmillió forintot.

A Kiútprogramnál lényegesen nagyobb segítséget nyújt a közmunkaprogram, mert megtanítja a munkától elszakadtakat dolgozni, beosztani a pénzt, tapasztalatokat szerezni. Emellett minden bizonnyal létrejön az ilyen térségekben is néhány sikeres vállalkozás, amihez hitelre is szükség lehet, de felülről erőltetni az ilyesmit nem lehet, különösen nem egy olyan válság kellős közepén, amikor évek óta működő, tőkeerős, profi vállalkozásokat is megingat a megrendelések drámai csökkenése.

A kormány is minden bizonnyal ugyanerre a következtetésre jutott, amikor leállította a Kiútprogram támogatását. A feltárt hiányosságok rámutattak arra, hogy a program folytatásáról, illetve célzott támogatásáról nem lehet felelős kormányzati döntést hozni.

Hernádi Zsuzsa