Az örökség, különösen, ha műtárgyról van szó, annál becsesebb, minél régebbi. A Földön ma élő mintegy hétmilliárd embernek létezik egy olyan öröksége, amelyik több mint 4,5 milliárd éves, tehát értéke felbecsülhetetlen. Ez maga a Föld bolygó, amelyik Naprendszerünk egyik különös égiteste: a teremtő intelligencia úgy tűnik, ezt az egy égitestet jelölte ki arra, hogy felszíne aszerint formálódjon, hogy az élővilág legfejlettebb tagja – az ember – otthonra találjon rajta, sokasodjon, jól érezze magát és környezetére úgy vigyázzon, hogy még számtalan generáció számára élhető maradjon.

Tavasszal, április 22-én emlékezik meg a világ a Föld napjáról. Azt hihetnénk, hogy az év minden napjára jutó megemlékezési listán lakóhelyünk az elsők között szerepel. Pedig koránt sincs így. Alig hihető, hogy mindössze mintegy néhány évtizede jutott eszébe egy amerikai egyetemistának, hogy a természetet óvni kell, mert már látható jelei vannak az ember okozta pusztításnak.

Az Egyesült Államokban 1970. április 22-én tartották az első Föld napját, amikor 25 millió lakos emelte föl szavát a védelme mellett. Denis Hayek neve egy csapásra ismertté vált, példáját követték az ország határain túl is. Szigorú törvények születtek a levegő, a vizek védelmére és lassan egyre több ember kezdett áttérni az ökológiailag érzékenyebb életmódra.

Húsz évvel később Denis Hayek és követői az újonnan alakult környezetvédő szervezetek közös felelősségére hívták föl a figyelmet, látva a bioszféra pusztulását, az ipari szennyezést, az őserdők irtását, a sivatagok terjeszkedését, az ózonlyukak kialakulását, a savas esőket, a veszélyes hulladékokat, a vizek szennyezését, a járványokat, az éhínséget és a túlnépesedését.

Ezért 1989-ben Kaliforniában megalapították a Föld Napja Nemzetközi Hírközpontot és hírleveleket küldtek szét szerte a világba fontos teendők soráról. Céljuk a fenntartható fejlődés és társadalom elérése volt anélkül, hogy Gaia megsínylené az emberek létét a felszínén. Magyarországon 1990-ben hozták létre a Föld Napja Alapítványt és hírközpontot.

A világméretű Föld napja mozgalom 2010-ben volt 20 éves. Azóta rohamosan romlott Földanyánk állapota, haragját a természeti katasztrófák gyakoribbá válásával mutatja meg.

Elgondolkodtató, hogy az univerzumban a többi naprendszeri bolygóhoz hasonlóan létrejött az életre kijelölt Föld felszíne lényegében három fontos részből áll: felületének nagy része víz (sós és édes), a többi szárazföld. Emellett egy olyan burok veszi körül, amely feltétele a földi élet fejlődésének és fenntartásának, ez az oxigénben és nitrogénben gazdag légkör.

Nem kerülhető ki az a felismerés, hogy ez a csekély számú környezeti tényező nem lehetett „önjáró”, csak valami hatalmas szellemi erő indíthatta útjára az élővilág kialakulását. Mivel a Föld felszínén több mint 1 milliárd köbméternyi víztömeg van, ráadásul ez a „fehér arany” mindig megújul, nevezhetjük vízbolygónak is lakóhelyünket. Ezért nem véletlen, hogy az űrkutatás célzottan azokat az égitesteket keresi a világűrben, amelyeken volt vagy van vízjég.

A természet kihasználásának mértéke sajátos módon a társadalmak fejlettségétől függ. Minél nagyobb jólétre tartanak igényt egyes gazdag országok, annál több energiára, nyersanyagra, földterületre, utakra van szükségük és annál több hulladékot termelnek, amivel már nem nagyon tudnak mit kezdeni. A szegényebb, harmadik világbeli országok lakóinak egy része, elsősorban a kis településeken élők sokkal jobb viszonyban vannak a természettel, mint a zsúfolt városok lakói.

Az ok: sokszor szembesültek életük során azzal a ténnyel, hogy ha nincs ivóvíz, vagy szennyezett, arat a halál és az éhínség, mivel állataik is elpusztulnak. Sajnos lelkiismeretlen jóléti társadalmak szemetüket, ipari mérgező hulladékaikat a harmadik világ rovására helyezik el. De nem kímélik a tengereket és a világűrt sem, nem szólva a légköri szennyezésről.

A Föld a harmadik évezredre olyan állapotba jutott, hogy szakemberek szerint már jó néhány visszafordíthatatlan folyamat bontotta meg a valaha kiegyensúlyozott ökoszisztémát. Köztük is a legveszélyesebb a klímaváltozás. A globális fölmelegedés léte már nem kérdés és ez jelenti a legnagyobb kockázatot. A huszadik században a földi átlaghőmérséklet 0,7 Celsius-fokkal növekedett és ez modellek alapján 2100-ra elérheti akár a 6-11 Celsius-fokot is. Szakemberek szerint a dinoszauruszok kihalása óta a legnagyobb földtörténeti válság fenyegeti a növény- és állatvilágot. Napjainkra bolygónk erdeinek 45, a tengerek ökoszisztémája szempontjából kulcsfontosságú koralloknak pedig 10 százaléka eltűnt, a megmaradt rész is veszélyben forog. Az erdők kiirtásával olyan szűk területre szorítják vissza a nagyemlősöket, hogy az egyes populációk keveredése ellehetetlenül, ami csökkenti a vitalitásukat. Egy-egy faj a földtörténet korábbi időszakaiban 1-10 millió évig élt a kihalásig, esetleg új fajjá alakulásig.

A fajkihalás ezen természetes sebessége ma évente 1-10 faj kihalása lenne, ha 10 millió fajjal számolunk.

Az élővilág a környezet drasztikus megváltozására kétféle módon reagál: vagy elpusztul vagy megpróbál alkalmazkodni. Jól látható ez napjainkban, amikor olyan állatok jelennek meg az ember környezetében, amelyek korábban kerülték az embert. Legszembetűnőbb a hazai feketerigók telelése, amelyek régebben költöző madarak voltak. A varjak azelőtt télen a szántóföldön éltek, ma tele van a város velük, elsősorban dolmányos varjakkal. Kukáznak és a szemétdombokat lepik el. De elfogyasztják a kisebb madarakat is, sőt, tojásaikat is elrabolják. A szarka is házhoz szokott, komoly fészekrabló. A világon ismert mintegy tízezer madárfajból minden nyolcadik veszélyeztetett. Érdekes a gólyák viselkedése: néhány már itthon telel, emberi segítséggel, mások közelebbi déli területeken húzzák ki a telet, visszaérkezésük időpontja is változott.

Érdekes volt az idei év, amikor még itt voltak a nálunk telelő szárnyasok közül jó néhányan és már megjöttek a hazai költöző fajok. A két csoport fedése táplálék szempontjából nem volt előnyös. Egyre gyakoribb a madarak mérgezés okozta elhullása is. Somogyszentpál közelében három mérgezett rétisast találtak nemrég. Először 2005-ben leltek mérgezett parlagi sas tetemére a természetvédők. De emellett is kevesebb sas telel nálunk, mint korábban. Az idén elkészítették a tizedik sasleltárt, eszerint januárban 591 rétisast, 182 parlagi sast, 5 szirti sast és 4 fekete sast láttak.

Az emlősök közül sikertörténet a hódok visszatelepítése. A vadon élő farkasok száma világszerte alig néhány ezer. A vaddisznók elszaporodtak, házhoz szoktak, különösen a Budai-hegyvidéki kertes házak között okoznak riadalmat megváltozott életmódjukkal. Erdélyben túlszaporodtak a medvék, bejárnak a házak közé kukázni; jelenleg ez a legnagyobb medvepopuláció Európában. A Székelyföldön már meg sem lepődnek, ha a Nagy-Homoród menti falvakban úton járó medvével találkoznak. Hazánkba is be-betéved egy-egy barnamedve vagy farkas. Újdonság az aranysakál, amely már a Széchenyi-hegyen is megjelent.

Ahogy a felmelegedéssel egyre északabbra húzódik a mérsékelt klíma, úgy követik azt az élőlények is. Új szúnyogfajok, pókok, kullancsok és egyéb rovarok jelennek meg.

Nincs ez másképp a növényekkel sem. Azok is követik az éghajlat változását. Komoly aggodalmat okoz a genetikailag módosított kultúrnövények erőszakos terjesztése, bár hazánk még állítólag GMO-mentes. Utóbbi lehetne a védjegyünk, a nemzeti fehérjestratégia fényében.

És akkor még nem említettük az élettelen természetben az emberi felelőtlenségből eredő környezetszennyezést. Ma már tudjuk, hogy nemcsak Csernobil kapcsán, de a japán Fukusima-katasztrófa idején is hazudtak a szakemberek. Fukusimában ma is szivárog a radioaktív hűtővíz, a tengert és élővilágát pedig elszennyezték.

A mai ember ökológiai lábnyoma sajnos elborzasztóan nagy. Kérdés, hogy meddig viseli ezt el a földünk, mikor gondol egyet és ráz le bennünket a hátáról. Mi magyarok büszkék lehetünk arra, hogy már igen korán ünnep volt hazánkban a madarak és fák napja. A trianoni veszteség után is ápoltuk, óvtuk azt az élő természetet, amely otthont adott, amely gondoskodott talpra állásunkról. Ezen a napon a tudatos természetvédelemre nevelt iskolások, felnőttek fát ültettek, madarakkal ismerkedtek, takarították az erdőket, réteket. Mezőgazdasági törvényünk 1894. XII. 57. paragrafusa értelmében büntették a hasznos madarak bántalmazását.

Hankó Ildikó