– Miért a méheket választotta témájának?

– Ez a film egy társadalomkritika. Ma már az élet nagyon kevés területén működik ősi technológia: a méhészet és a méz kivétel. Egy ilyen modern és felborult világban a méhek jól mutatják a változásokat. Lakmuszpapírjai a fogyasztói társadalomnak.

– Azt nyilatkozta, el akarja hitetni a nézőkkel, hogy a méhek kihalása megtörténhet: ön szerint megtörténhet?

– Én optimista természetű vagyok. Az emberek érzékelik a veszélyt, és ezért tenni fognak ellene: hiszen a probléma része, hogy mi magunk is kihalhatunk. A filmben mindez valósággá válik, a főhős méhei elpusztulnak, ezért ő fegyveres úton próbál harcolni a világ megmentéséért: különböző módokon lázad fel a társadalom és önmaga ellen. Végül Afrikában találja meg a helyét, ahol még vannak méhek.

– Mi Afrika jelentősége?

– Afrika rávilágít a fogyasztói társadalom értelmetlenségére. Itt nemcsak az állítások, de még a kérdések is megkérdőjeleződnek, mert itt az emberek a létezés egész más dimenzióiban élnek. Míg Európában olyan gondjaink vannak, hogy hová rakjuk a többtonnányi használt iPhone-t, ott az a napi kérdés, hogy hol van iható víz. Egy dolog a fogyasztói társadalmat kritizálni Budapesten, és egészen más egy afrikai bokor mellett üldögélve. Emellett Afrika valóságosan is jó helyszín: az ottani méhek a legerősebbek.

– Esetleg egy konkrét személy ihlette meg a figura megalkotásában?

– Nem, ez egy olyan társadalmi parabola, amire a valóságban nincs példa: nincs olyan ember, aki fellázadna a rendszer ellen. A fogyasztói társadalom lényege ugyanis, hogy az ellene irányuló törekvéseket is képes magába olvasztani. Ebből nincs kiút, nincsenek alternatívák.

– A környezetvédelem, a környezetvédők sem jelentenek kiutat?

– Őket is beszippantotta a fogyasztói társadalom. Tele van ez a kérdés ellentmondásokkal, képtelenség, hogy egy autó környezetbarát legyen. Ez a film a környezetvédelem csődjéről is szól. Az ellenségkép-kereső gondolkodásmód értelmét is megkérdőjelezi, hogy a gazdagok, a politikusok és a tőkések lennének a világ megrontói: mi vagyunk azok, a fogyasztók. A mindennapi létezésünkben, minden mozdulatunkban benne van az, ami a méhek kihalását okozza. Mondhatjuk úgy is, hogy a létezésünk értelmetlen.

– Akkor mi a megoldás?

– Az én dolgom nem az, hogy állítsak: az a cél, hogy a nézőkben kérdések fogalmazódjanak meg.

– De optimista, bízik a változásban.

– A változásban nem. De az nem igaz, hogy ha a méhek kihalnak, négy év múlva az emberiség is követni fogja őket: lehet méhek nélkül élni. Lehet bálnák és jegesmedvék nélkül is élni, lehet tiszta levegő vagy a természet nélkül élni, ez a világ éppen arról szól, hogy könnyedén átsiklunk az ilyen következmények felett. Elsőre ijesztőnek tűnik, de aztán az élet megy tovább. Kínában van már rá példa, hogy emberi munkával poroznak be növényeket. Nem fog összeomlani a világ vagy az ökoszisztéma: ez a brutális környezetszennyezés régóta tart, és látjuk, hogy nem érdekli az embereket. Az emberiség nyugodtan meg fogja ölni a méheket.