Kérdezhetnénk, hogy miért? A felelet benne van a magyarság karakterében. Mint afféle keletről jött nép, végtelenül türelmes, nem kapzsi, szeret békében élni, szívesen befogadja az idegeneket, különösen a bajban lévőket.

Mondják, hogy a magyar indulatos, ami igaz, de sokszor bizonyult szalmalángnak hirtelen jött dühe. Kivéve, ha magyarságában, ősei vitézségében, tisztességében, hitében sértik vagy alázzák meg.

A fentieket összegezve az a tévhit terjedt el, hogy a magyaroknak könnyű elvenni büszkeségét, múlttudatát, hagyományait, nyelvét, egyszóval kultúráját, ami nélkül a nemzet eltűnhet Európa szívéből.

A német Herder 1791-ben így írt: „A mások közé ékelt kisszámú magyaroknak századok múltán talán majd a nyelvét sem lehet felfedezni.” A jóslat tévesnek bizonyult. A magyarság több mint ezerszáz esztendővel ezelőtt vette birtokába a Kárpát-medencét, ahol már jóval előtte rokon népek éltek. Hunok, szkíták, avarok, szarmaták és mások.

Nem cél nélkül jöttek eleink, ahogy sokan próbálják elhitetni: jussukat, az utolsó eurázsiai sztyepét jöttek visszafoglalni, tekintve, hogy nagyállattartó, lovas, részben letelepedett földművelők voltak. A hatalmas füves pusztán a hír majdnem olyan sebességgel terjedt, mint egy lassúbb interneten.

Tudták hova mennek, tudták, hogy kik laknak ott, szervezetten, rendben vonultak, ok nélkül nem támadtak más népekre. Már a hun törzsszövetség tagjaiként is írással rendelkeztek, amiről a kínai évkönyvek pontosan tudósítanak.

A Kárpát-hazába való letelepedés békésen, minden harc nélkül történt, a különböző törzsek szépen megosztoztak a területen. Az itt élők szívesen fogadták őket, látva békés szándékukat.

Abban az időben mintegy félmilliónyian beszélték a magyar nyelvet Eurázsiában, amely nem rokona a latinnak, a germánnak és a szlávnak sem.

A csoda később teljesedett ki: nem létezik másik olyan nyelv Európában, amelyik a kezdetektől fogva alig változott. A korai magyar dokumentumok ma is elolvashatók és megérthetők, mint a Tihanyi alapítólevél, a Halotti beszéd, vagy az Ómagyar Mária siralom.

A magyar nyelv nem tartozik a finnugor nyelvek családjába, magyar-turk néven nevezhetjük. Ez azért érinti érzékenyen kutatóink egy részét, mert a ránk erőltetett, kultúránkat, gyönyörű nyelvünket jelentéktelenné tenni igyekvő politikai elit érdekeit megrengette a mára egzakt tényekkel bizonyított eredmény: a magyarságnak genetikailag semmi köze nincs a finnugor népekhez.

A magyarok ősei feltehetően a régen „Folyóköznek” nevezett területen éltek, ami megegyezik az antik világban használt Transoxiana jelentésével. Északi határa a Szir-darja volt. Később, a VII. századtól egyre inkább Turánnak nevezték. A „Tur földje” az idők folyamán a „Türkök földje” értelmezést nyert. Turán népe nagy termetű, szép izomzatú, melegvérű lovakat tenyésztett, amelyek leginkább az Akhal Tekke fajtára hasonlít. A honfoglalás kori magyar vezérsírokból ilyen maradványok kerültek elő. A perzsa Királyok könyve az Amu-darján túli területet jelölte „Tur földjeként” és Turánt mindegy százötven esetben említi.

Hogy mennyire tartottak a magyarságot Európából kiűzni igyekvő népek politikai vezetői a turán névtől, mutatja, hogy kiejteni sem volt szabad. Pedig ahová származását tekintve tartozik a magyarság, az a turáni népek nagy családja.

Érdekes adalék, hogy a Németországban élő Cemaletti Özdemir török kutató előadást tartott hazánkban „A Turáni ősnépek egymásra találása a XXI. században” címmel. Saját pénzén múzeumot létesített Nürnbergben, ahol a turáni népek viseletét gyűjtötte össze.

2011 októberében a német városban megrendezték a turáni népek napját. A soha nem látott színpompás kavalkád mindenkit elkápráztatott. Jellemző, hogy először Németországban, egy török történész munkája nyomán állították Európa elé a hatalmas néptömeget számláló, belső-ázsiai és közép-ázsiai népcsoportokat. Bemutatkoztak az anatóliai törökök, a gagaúzok, a kunok, a tatárok, az özbegek, a kazakok, a türkmének, a székelyek, a magyarok, a kirgizek, a kozákok és mások.

Nemrég a magyar parlament 314 igen szavazattal megszavazta a finnugor népek emléknapját. Akár a tamil népek emléknapját is megszavazhatják. A tényeken ez mit sem változtat.

Hankó Ildikó