Hirdetés

Magyar Péter elképesztő putnoki viselkedésével bebizonyította, hogy önelégült feltűnési viszketegségében és elvakult gyűlöletében mindenre képes. Ketyegő bombaként járja az országot, és az ötvenes évek stílusát idézve bizonyítja teljes alkalmatlanságát bármilyen politikai pozícióra.

Az ötvenes évek elején egy dunántúli kisváros főutcáján siettünk édesanyámmal a boltba, amikor a mindenkitől utált és rettegett „sztálinfazék” megszólalt, és alpári stílusban üvöltötte nem először a kifigurázott nevünket, majd ecsetelte, hogy generációkon keresztül milyen sors vár ránk. Tízéves lehettem, behúzott nyakkal, lehorgasztott fejjel szégyelltem magamat valamiért, amiről nem tehettem, és ma már tudom, hogy az öneláldozóan hazáját szerető családom sem tehetett. Ezt az emléket évtizedek óta hordozom magamban.

Ilyen emberre a tyúkólamat sem bíznám, hiszen hamarosan még a kakast is elvinné a róka. Isten ments, hogy a hazám dolgaiba beleszólása legyen! Nem is olyan rég még egy Budapest környéki templomban láthattuk a családjával, most meg a hívőket és az általa kipécézett embereket ócsárolja! Csodálkozom, hogy az őt imádattal hallgató rajongók vajon hova teszik az eszüket, amikor ezt a családját és barátait eláruló, gerinctelen, agresszív Alinsky-fiókát bámulja.

Korábban írtuk