– A magyar kormány nemzeti gazdaságpolitikát folytat annak érdekében, hogy az az érték, amit a magyarok megtermelnek, Magyarországon maradjon. E mondatot fűzte hozzá Orbán Viktor ahhoz a tusnádfürdői bejelentéshez, hogy a magyar állam határidő előtt visszafizeti az IMF felé még fennálló tartozását. Valójában a bejelentés előtti napokban Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter már meg is írta a kérelmet, amely szerint Magyarország augusztus 12-ig le kívánja zárni a végtörlesztést.

A szaktárca közleménye szerint a 2,2 milliárd eurós tranzakciót az teszi lehetővé, hogy a megnövekedett befektetői bizalom eredményeként hazánk az idei évben jelentős mennyiségű, olcsó betétállományt volt képes bevonni a nemzetközi tőkepiacokról, ami lehetővé teszi az IMF-hitel kiváltását.

A merészség diadala

A „jelentős mennyiség” és az „olcsó” üde muzsikát jelenthetnek az elmúlt évek szirénhangjaihoz képest, amikor folyamatosan azt hallhattuk: Magyarországot csak drágán, és még így sem biztos, hogy elegendő mennyiségben hajlandók tőkével ellátni a pénzpiacok. Ahogy a londoni Barlay Capitals elemzőcég még 2011 elején vélekedett: Magyarország esetében az IMF és az EU további szoros felügyeletére van szükség a befektetői bizalom megőrzéséhez (Demokrata, 2011/3).

Nem is beszélve 2011 végéről, amikor Magyarországot, épp az IMF-el való összetűzésünk miatt, sorra bóvli kategóriába húzták le a hitelminősítő intézetek. Emlékezetes: ezzel hazánkat gyakorlatilag száműzték a nemzetközi pénzpiacokról, hazánk mintegy két éven át, 2013 elejéig nem tudtunk jelentősebb kötvénykibocsátást megvalósítani. A külföldi intézmények mindent megtettek, hogy elhitessék: hazánkat csak az IMF által biztosított újabb készenléti hitel tudja biztonságos finanszírozási helyzetbe hozni.

Csakhogy Magyarország és a valutaalap konfliktusát épp az váltotta ki, hogy a magyar kormány a nem mutatott hajlandóságot az IMF által javasolt gazdaságpolitika elfogadására (vagyis hogy vállalati különadók helyett lakossági megszorító csomaggal egyensúlyozza ki a költségvetést).

S ugyanennek a megfélemlítő politikának a jegyében tartotta egy éven át az Európai Unió legmagasabb kamatszintjét a liberális Simor András vezette jegybank. Úgy gondolták, a piac csak ezen a 7 százalékos szinten hajlandó finanszírozni a minden oldalról támadott magyar államot.

Ám az elmúlt egy év bebizonyította: a kishitűség és a félelem rossz tanácsadók voltak. Ahogy a sorrendben immár tizenkettedik kamatcsökkentés után, immár 4 százalékra mérséklődött alapkamat nem tántorította el a befektetőket (ellenben megspórolt a magyar államnak 48 milliárd forint kamatkiadást), ugyanígy hazánk érdekeinek következetes képviselete sem kedvetlenítette el a pénzpiacokat. Amelyek 2012 őszétől – a hitelminősítői ajánlások ellenére – egyre aktívabbá váltak a magyar piacon.

Az első Prémium Euró Államkötvényeket 2012 novemberében bocsátotta ki Magyarország. Amelyek a várakozásokat több mint kétszeresen túlszárnyalva, csak abban az évben 400 millió helyett 1 milliárd euró bevételt hoztak az országnak. Ez tette lehetővé, hogy már 2013 januárjában törlesszük az egyébként csak februárban esedékessé váló, 600 millió eurós IMF-törlesztőrészletet. Februárban pedig a magyar kormány a tervezettnél négyszer nagyobb, 2,5 milliárd eurónyi dollárkötvényt tudott értékesíteni az amerikai piacon – ráadásul alig másfél héttel azután, hogy hosszas huzavona után eldőlt, mégsem kötünk újabb készenlétihitel-megállapodást az IMF-fel (Demokrata, 2013/8). S a magyar állampapírok iránti kereslet azóta is töretlen: a Prémium Euró Államkötvényekből az idei első félévben 1,35 milliárdot szedett be az Államadósság Kezelő Központ.

Mindennek következtében egyébként Magyarország államadóssága az idei első félév végére 82 százalékra, rekordszint közelébe emelkedett. Borbély László András, az Államadósság Kezelő Központ vezérigazgató-helyettese azonban már akkor hangsúlyozta: mindez csak ideiglenes, a tervezett előtörlesztéshez szükséges forrásgyűjtés következménye volt.

Származékos előnyök

Magyarország 2008–2009-ben 7,3 milliárd euró értékű hitelt hívott le az IMF által biztosított keretből. Emellett további 5,5 milliárd eurót kaptunk az Európai Uniótól – utóbbi szerződést nem érinti a kormány előtörlesztési akciója. Az IMF-től felvett 7,5 milliárd euróból eddig 5,1 milliárdot fizettünk vissza – 2012 első negyedévétől minden egyes negyedévben nagyjából 900 millió eurót. Az eredeti menetrend szerint mindez a következő időszakban sem változna: szeptember végéig 913, december végéig további 913 millió eurót kellene Magyarországnak törlesztenie, majd 2014 elején már csak 313 millió eurót. Az unió felé esedékes 3,5 milliárd euróból ugyanakkor még jövő év végén fizetnünk kell egy 2 milliárd, 2016 tavaszán pedig egy 1,5 milliárd eurós csomagot.

Az elmúlt napokban némi vitát szült: megéri-e korábban törleszteni az IMF-hitelt, a szervezet kölcsönének szabad piaci forrásra cserélésre nem jelent-e többletköltséget? Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter úgy számol: az idő előtti visszafizetéssel 5 milliárd forintnyi kamatkiadást spórol meg a költségvetés. A tárcavezető azonban elismeri: számítását azt feltételezve végezte, hogy a kiváltáshoz szükséges tartalékok már az állam rendelkezésére állnak. Valójában azonban – ahogy néhány mondattal ezelőtt írtuk – a tartalékok egy részét már kifejezetten azért halmozta fel az állam, mert számítottak az előtörlesztésre.

Ebben az esetben tehát a tartalékok megszerzésének a költségét is szembe kell állítani az előtörlesztés nyereségével. Ennek kiszámítása azonban nem egyszerű, az IMF ugyanis az országok számára biztosított kvótákat és a futamidőt is figyelembe veszi a hitelek kiszámításánál. Magyarország alapesetben 2,7 százalékos kamatra kapta meg a hitel egy részét, az ország hitelkerete fölötti részre, valamint a három évnél hosszabb futamidejű részekre azonban már 3,7, illetve 4,7 százalékos kamatot is felszámítottak. Ezzel szemben az idei év februárjában jegyzett dollárkötvényekért 4-5 százalékos, a legújabb Prémium Euró Államkötvényekért pedig 3,95 százalékos kamatot kénytelen fizetni a magyar állam. Mindennek tükrében talán minimális veszteséget jelent a hitelkiváltás – Bajnai Gordon pártjának számítása szerint mintegy 14 milliárd forint értékben. Amit ha korrigálunk a Varga Mihály által vallott 5 milliárdos előtörlesztési nyereséggel, a végeredmény 9 milliárdos mínuszt mutat. E tétel azonban eltörpül például a hibásan magasan tartott kamatszint miatt elszenvedett közel 50 milliárdos többletkiadás mellett.

Nem beszélve az előtörlesztés egyéb előnyeiről. Varga Mihály úgy véli: az IMF-hitel visszafizetése hozzájárulhat a gazdaság stabilitásához. Hiszen a külföld felé újabb bizonyítékát nyújtja Magyarország megerősödésének. Arról nem is beszélve, hogy az akció után 80 százalék alá csökken hazánk államadóssága, amit komolyan figyelnek a befektetési tanácsadók. S javul az államadósság szerkezete is, hisz egy komoly devizatartozás kerül ki a lajstromból.

A statisztikákat vizsgálva feltűnő: míg a 2008–2009-es IMF-hitelcsomag előtt Magyarország államadósságának kétharmadát forintban jegyezték, a hitelfelvétel negatív következményeként 2010–2011-re ez az arány fele-felére romlott. Pedig nyilvánvaló: a forintban történő eladósodással lényegesen kevésbé lenne érzékeny az ország a nemzetközi befektetők hangulatingadozására. Épp emiatt élénkítette az Államadósság Kezelő 2012 elejétől a hazai állampapír-kibocsátásokat. Ám egyelőre a hazai valutában jegyzett részt még csak 58 százalékig sikerült feltolni.

A kormány döntésével párhuzamosan egyébként a Nemzeti Bank is úgy döntött: szintén előtörleszti a valutaalaptól 2008-ban felvett kölcsöneit. Ez a kormányzatinál kisebb összeget, 730 millió eurót jelent, amit az eredeti elképzelés szerint a jegybank biztonsági tartalékként vett fel.

Nemzeti gazdaságpolitika

Szinte egy időben azzal, hogy Magyarország kezdeményezte az IMF-hitel végtörlesztését, Románia bejelentette: kétéves elővigyázatossági hitelről szóló megállapodást ír alá az IMF-fel és az Európai Bizottsággal.

Románia utoljára 2010 tavaszán kötött hitelszerződést a valutaalappal, ami idén fut ki. A megállapodással az ország azt szeretné elérni, hogy egyetlen hónapra se maradjon pénzügyi védőháló nélkül. Ennek értelmében, fele-fele arányban megosztva újabb négymilliárd eurót bocsát rendelkezésére a két szervezet. Cserébe azonban elvárják, hogy a román kormány teljesítse ki korábban vállalt, mintegy negyven pontból álló reformtervét. Ebben többek között olyan pontok szerepeltek, mint a hatósági árszabályozás megszüntetése, a nyugdíjak és állami bérek 15, illetve 25 százalékos csökkentése, a nyugdíjkorhatár emelése, az adók és illetékek euróárfolyamhoz kötése. Ennek eredményeként egyébként idén 2,3 százalékra kellene mérséklődnie az államháztartási hiánynak. Érdekesség: a nemzetközi szervezet még 2010-ben elutasította, hogy a román kormány emelje a rendkívül alacsony minimálbért, és csökkentse a társadalombiztosítási járulékot, noha nem vitatta, hogy a lépések hozzájárulnának a feketegazdaság visszaszorításához. Ebből is látszik: tipikus IMF-programról van szó, amely csupán a pénzügyi egyensúlyra figyel, s nem veszi figyelembe az intézkedések társadalmi-jóléti hatásait.

Magyarország számára egyébként az IMF az elővigyázatossági hitel lehetőségét fel sem ajánlotta, hazánknak csak a szigorúbb feltételekkel járó készenléti hitelből ajánlott pénzt a nemzetközi szervezet. A magyar kormány azonban más utat választott, és a tények azt mutatják: a nemzetközi pénzpiacok két év hezitálás után egyre inkább járhatónak ítélik ezt az utat.

Hazánk sikerei egyértelműek: nyolc év után Brüsszel kénytelen volt megszüntetni a hazánkkal szemben alkalmazott túlzott deficit-eljárást, államháztartási hiányunk tavaly, idén és a prognózisok szerint a következő években is a megkövetelt 3 százalékos szint alatt lesz. Ráadásul úgy, hogy mindezt népnyúzó megszorítások helyett „reformmódszerekkel” érte el a kormány.

A tények tehát meggyőzőbbek, mint a nemzetközi szervezetek vagy a hitelminősítők pánikszólamai – utóbbiaknál egyébként Magyarország Portugáliával azonos szinten, még mindig a befektetésre nem ajánlott kategóriában van, szerintük az egész unióban csupán Görögországban és Cipruson veszíthetik el még biztosabban pénzüket a tőketulajdonosok…

A befektetőket elgondolkodtathatta az is, hogy az IMF által preferált válságkezelési gyakorlatok, például Görögországban, Cipruson vagy akár Portugáliában, Spanyolországban, korántsem voltak sikeresek. Ezen országok újra és újra visszaszédülnek a szakadék szélére, és több esetben a befektetők tényleges veszteséget szenvedtek el.

Nyilvánvaló: a magyar kormány mostani döntése, az IMF-hitel idő előtti visszafizetése inkább jelképes gesztus. Hisz ténylegesen csupán a decemberi lejárat fizetését hozzuk előre bő három hónappal, valamint a jövő évről 300 millió eurót – ami nem nagy tétel egy ország költségvetésében. Ám mindez azt üzeni a pénzpiacoknak: Magyarország ragaszkodik függetlenségéhez, és továbbra is képes saját útját járni.

Mindezt látványosan kifejezi az IMF budapesti irodájának augusztus végi bezárása is, amire szintén a hitel idő előtti visszafizetése ad lehetőséget.

– Az elmúlt három év megtanított, hogy az uniós intézmények alkalmatlanok arra, hogy az Európa előtt álló kihívásokra válaszokat fogalmazzanak meg. Ilyen válaszok kizárólag nemzeti alapon születhetnek meg – magyarázta tusnádfürdői beszédében Orbán Viktor. Ezt fejezi ki az IMF-hitel idő előtti törlesztése is.

Kárász Andor