Ezeket az érdekes sorokat a csillagenergia nukleáris eredetének felismerője, Fritz Hontermans vetette papírra, miután lépten-nyomon a magyar nyelvet ismerő, azon jól beszélő tudósokba botlott.

Érdekes megfigyeléseit nem árt komolyan venni. Az egyik, hogy Magyarország az akkori világ számára olyan távolinak tűnt, mint egy másik bolygó. A másik, amit napjainkban a hazáját rágalmazó, lenéző, hazudozó, az országnak kárt tevő társaság különösen megszívlelhetne: a világ nagy fizikusai – Teller Ede, Szilárd Leó, Wigner Jenő, Neumann János – már karrierjük csúcsán, az Egyesült Államokban, a számukra menekülésre okot adó hazai változások ellenére is magyarnak vallották magukat.

Miért olyan fontos a kiemelkedő gondolkodók kapcsán a magyar nyelvről beszélni? A tudományok magasabb régióiban az emberi gondolkodás elér egy olyan szintet, ahol már nem válik okvetlenül szét, hogy az eredményt éppen melyik szakterületen hozzák az erre a szintre eljutott kutatók. Az a logika, absztrakció, az összefüggések és különbségek fölismerése, a társadalom- és természettudományok szerves kapcsolata és bármely kiemelkedő teljesítményhez egyaránt szükséges.

A tudomány magas szintű műveléséhez kell egy olyan eszköz, amivel a fentiek végiggondolhatóak, kifejezhetőek – ez pedig nem más, mint a nyelv. A nyelv szerkezete, logikája, gazdagsága mind-mind hatással vannak az emberi gondolkodásra.

A beszéd olyan mozgástípus, amelyet elsősorban az időbeli tényezők lezajlásának gyorsasága, a hangképzés határtalan variabilitása különböztet meg a többi mozgástól. Csontleletek vizsgálata alapján máig nem állapítható meg, hogy tudott-e beszélni a lelet gazdája. A XX. század elején kezdtek foglalkozni az emberszabású majmokkal, amikor kiderült, hogy a tagolt beszédnek a nyomai sem lelhetőek fel náluk. A beszédhez szükséges hangképző szervek csak az embernél alakultak ki. Ez már a Teremtő irányított belenyúlása az evolúcióba. A nyelvi gazdagság, aminek a magyar nincs szűkében, hatással van az azt használó etnikum gondolkodására, agyi fejlettségére. Régóta ismert biológiai szabály, hogy amelyik szervet sokat használják, az fejlődik. Nem is tudunk róla, de mások sem, hogy ha magyarul beszélünk, akkor csiszolódik a gondolkodásunk. Ez olyan nagy kincs, hogy óvni, tisztán megtartani, állandóan használni, kötelessége minden magyarnak.

Az első telitalálat a magyar nyelv szerkezetének megfejtéséhez Czuczor Gergely és Fogarasi János munkája volt, akik 1862 és 1874 között hat kötetben megírták a Magyar Nyelv Szótárát. A művet az Athenaeum adta ki. Olyan mennyiségű anyagot gyűjtöttek össze, hogy már csak statisztikai alapon is kiderült a magyar nyelv természete. A szerzők kivételes pontossággal leírták a magyar nyelv sajátos szerkezetét és működését. Valószínűleg azok is fölfigyeltek erre a nyelvcsodára, akik azt az elméletet vallották, amely éppen a CzF szerkesztése idején robbant be a tudományba: a finnugor őstörténet kitalációja és gyors szárba szökkenése.

A Habsburg-párti politikusok és a magukat Európa urainak képzelő országok politikai elitje mindent elkövettek, hogy eltussolják a magyarság kivételes ősiségét, írástudását, magas kultúráját, nehogy valódi értékének ismeretében identitása is erősödjön.

Paul Hunzdorfer (Hunfalvy Pál), az Akadémia könyvtárosa rövid idő alatt olyan hatalomra tett szert, hogy lesöpört minden kutatót a pályáról, aki nem ismerte el a finnugor származtatást.

Érdekes módon 150 év alatt mit sem változott az alkalmazott módszer: ami nem azonos a hivatalos ideológiával, az tudománytalan vagy áltudományos. Még nem sikerült eljutni a nagy alapító örökségének vállalásáig, hogy a Magyar Tudós Társaságot a magyar nyelv védelmére – és nem eredetének meghamisítására – hozta létre gróf Széchenyi István, birtokainak egyévi jövedelmét ajánlva fel a működés költségeire.

Hosszú lenne fölsorolni azokat a kutatókat, akik minden önös érdek nélkül arra a következtetésre jutottak, hogy a magyar nyelv ősi, egyedi és egyszeri képződmény, logikája, szerkezete nem hasonlítható más nyelvekhez. A tények egyre inkább arra mutatnak, hogy valószínűleg a magyar volt az ősnyelv, pontosabban, a magyar az ősnyelv meglepően épen megmaradt részét képezi.

Hankó Idikó