A precíz németek nem elégedtek meg azzal, hogy lamentáljanak a tetoválási divatőrület terjedése miatt: laboratóriumban tesztelték a tattoo-szalonokban használt tetováló tintákat.

A vizsgálat végeredménye elgondolkodtató: kiderült, hogy minden harmadik festék tartalmaz valamilyen tiltott, rákkeltő összetevőt is. A tesztminták kétharmada pedig elsősorban az autóiparban vagy a nyomtatókhoz beszerezhető készítményként esetleg az írószergyártásban használatos.

A tesztelők elsősorban a carbon black nevű fekete festék alkalmazását ítélték aggályosnak. De a színes festékek kétharmada is tartalmazott olyan anyagokat, főként fémvegyületeket, amelyek nem illegálisak ugyan, de nem is arra készítették őket, hogy a bőr alá fecskendezze valaki.

A fiatalokat egyelőre nem nyomasztják a német tesztelők által nyilvánosságra hozott adatok. A testképekhez való vonzódásukat erősíti az egyik kereskedelmi tévécsatorna filmsorozata, amelyből bárki tájékozódhat az éppen aktuális tetkódivatról. Ráadásul gyakorlatilag minden üzletközpontban van legalább egy tattoo-szalon, ahol a fogászati fúróhoz hasonlatos eszköz segítségével bármilyen műalkotás felvihető a kiválasztott testrészre, ha elég szaporán öltöget a „művész”.

Az elszánt divatkövetőket a bőrgyógyászok intelmei sem riasztják el, noha ők gyakran felhívják rá a figyelmet: a bőr alá került tetováló tinták az arra hajlamosaknál allergiás reakciókat válthatnak ki, a tizenéveseknél pedig megalapozhatnak egy később kialakuló komoly allergiát. S akkor még nem is esett szó arról, hogy ha nem kellően sterilizált tűvel készül a testkép, akkor durva fertőzés is kapható a pénzünkért.

Ennek jele lehet a kezelés utáni napokban sem múló fájdalom, a művelet során és közvetlenül utána még természetesnek tekinthető duzzanat terjedése, növekedése, valamint a nem múló bőrpirosodás, láz. Ha a tetoválás elfertőződött, akár csúnya, zöldes-sárgás váladékozás is elkezdődhet a meggyötört bőrfelületen. E tünetek kezelésére már nem alkalmasak a normális esetben ajánlott bőrnyugtató, hűsítő krémek, csak bőrgyógyász által felírt szteroidos kenőcsök enyhíthetik a panaszokat.

Csak természetesen?

A szintetikus anyagok alkalmazása és a véglegesség érzete sokakat késztet arra, hogy inkább henna-festést válasszon. A henna a lawsonia inermis nevű növény levelének szárított, porként forgalmazott változata, olyan festékanyag, amely a bőrben, hajszálban és a körömben lévő keratinnal érintkezve vörös elszíneződést okoz. Népszerűségének egyik oka, hogy természetes formájában csak ritkán okoz allergiás reakciót.

Gondot a fekete henna okozhat, amely a vörös festékanyagon kívül PPD-t (p-phenylenediamine) is tartalmaz. A fekete hennát főleg haj- és szempillafestésre, valamint fekete tetoválásra alkalmazzák. Ha valaki érzékeny erre az összetevőre, annál két-három nap múltán jelentkezik allergiás reakció: kialakulhatnak viszkető, égő hólyagocskák a bőrön, felléphet arc- vagy szemhéjduzzanat, nehezített légzés, akár fulladás is bekövetkezhet.

Azzal is számolni kell, hogy hosszabb távon, gyakori alkalmazás esetén makacs allergiás ekcéma kialakulásához vezethet a divatkövetés. Az enyhébb tünetek esetén érdemes hűsítő krémekkel csökkenteni a kialakulóban lévő bőr-irritációt. Ám ha súlyosabb tünetek mutatkoznak, azonnal orvoshoz kell fordulni.

Ezek a bajok persze megelőzhetők. Tetoválás előtt mindenképpen érdemes bőrpróbát végezni a felkaron vagy a fül mögött, esetleg a nyakon.

A henna-festés tagadhatatlan előnye viszont, hogy nem életre szóló az alkotás. A testre rajzolt minta száradás után a bőrbe ivódik, de a kép csak néhány hétig őrzi meg a színét, folyamatosan veszít élénkségéből, majd lekopik. Henna-tetoválás esetén pedig, miután festék természetes összetevőket tartalmaz, nem jut méreganyag a szervezetbe. Ráadásul a henna-tetoválás is felszívódik idővel.

Csókálló rúzs helyett

A testképeknél gyakoribbak, s talán kevésbé veszélyesek a sminktetoválások, amelyek az idősebb korosztály körében is népszerűek. Előnyük, hogy viselőjük tetemes mennyiségű pénzt és időt takaríthat meg e megoldással. Nem kell naponta többször időt szánni rúzsozásra, szempilla- vagy szemöldökfestésre, s meg lehet takarítani a dekor-kozmetikumokra szánt pénzt is.

Ám bizonyos ellenjavallatokkal a sminktetoválás esetében is számolni kell. Bőrérzékenység, herpeszre való hajlam, allergia esetén kerülni kell a szépítkezésnek ezt a formáját, és várandós nőknek sem ajánlott e módszer.

A sminktetoválásnak a következményei sem annyira riasztóak, mint a testképeké: a beavatkozás csak a bőr legfelső rétegét érinti, és a bevitt steril festékanyagok rendszerint természetes ásványi anyagokból készülnek.

Egy dologra azonban ügyelni kell, mielőtt tű alá fekszik valaki: csak allergológiailag tesztelt, kiváló minőségű anyagot érdemes használni. Olyat, amely igazoltan nem tartalmaz tartósítószereket és nehézfémeket. Ellenkező esetben a következmények ugyanolyan súlyosak lehetnek, mintha valaki a Feszty-körképet hímeztetné a testére egy autó-fényezővel.

Nagy Ida

Metszve, nyúzva, égetve

A tetoválási divat egyik meghökkentő, de szerencsére ma még ritka változata a hegtetoválás. Az Óceániából Amerikán át a ’80-as években Európába került divat komoly szenvedést okoz, amíg elkészül a minta. A technológia egyszerű: a rendelt motívumnak megfelelően bemetszik a bőrt, majd a vágásoktól sebzett részt lenyúzzák. A gyógyulás során kidudorodó heg azután egy életre megmarad. Hasonlóan fájdalmas eljárás az égetés, amelynek során felhevített acéllemezzel érik el a kívánt eredményt, amely csak első látásra rémítő. A gyógyulás során fokozatosan válik láthatóvá a választott mintázat. A hegtetoválás esetében legkomolyabb veszélyt a seb elfertőződése jelentheti.

Semmi sem örök

A tetoválás idővel kellemetlen is lehet: a minta kimegy a divatból, esetleg viselője megbánja, hogy ilyesmire adta a fejét. Az is megeshet, hogy a karcsú combra, izmos hátra tetovált motívumok szétesnek, elfolynak a halmozódó súlyfelesleg, az egyre terjedelmesebb zsírpárnák miatt. Ám ilyenkor sincs veszve minden. Lézerrel ma már gyakorlatilag nyom nélkül eltüntethetők a nem kívánt testképek. Színük és méretük egyáltalán nem befolyásolja az eljárás eredményességét. Igaz: a kontár munkának köszönhető, nem egyenletesen bőr alá vitt festék eltávolítása rizikósabb: a profi munkától könnyebb megszabadulni. A lézer apró darabokra bontja a festékrészecskéket, amelyeket végül a fehérvérsejtek távolítanak el a szervezetből. Heg sem marad a megunt testhímzés után. Ma már van kémiai módszer is a szabadulásra. Ennek lényege, hogy a tetovált bőr alá fecskendeznek egy olyan anyagot, amely kilöki a pigmenteket. A minta bevarasodik, majd leválik a bőrről. Ez az eljárás precíz utókezelést igényel, különben rendkívül csúf lesz a végeredmény.