Az Arany Hajnal igazi unikum az európai szélsőségesek politikai palettáján. Míg a legtöbb, szélsőjobbról induló európai párt (mint a francia Nemzeti Front vagy a Brit Nemzeti Párt) tagjai az idő előrehaladtával megnövesztették hajukat, a bomberdzsekit öltönyre cserélték és lassan kizárták soraikból a vállalhatatlan elemeket, addig az Arany Hajnal a kezdetekhez képest semmit nem változott. Noha az utcáról már a parlamentbe kerültek, a görög radikálisok külsőségeikben, retorikájukban és szimbolikájukban egyaránt megmaradtak annak a neonáci szervezetnek, amelynek egykor indultak. Rasszizmusukat büszkén vállalják, aktivistáik erőszakos utcai akciókkal hívják fel magukra a figyelmet, prominenseik pedig olykor karlendítéssel üdvözlik egymást.

Noha az Arany Hajnal már 1980-ban megalakult, több évtizedes álmából csak a 2008-as gazdasági válság ébresztette fel. A 2009-es európai parlamenti választásokon még csak fél százalékot kaptak. Egy évvel később az athéni helyhatósági választásokon már 5,3, majd a 2012-es parlamenti választásokon 6,92 százalékot értek el, amivel tizennyolc főt delegálhattak a háromszáz tagú parlamentbe.

Folyamatos botrányaik ellenére népszerűségük ezután is emelkedett. A legutóbbi felmérések szerint az Arany Hajnal a szavazók nyolc százalékát tudhatja maga mögött, és még ennél is erősebb a támogatottsága a szavazókort még nem elérő fiatalok körében.

Kegyetlen vesszőparipák

A növekvő népszerűség leginkább annak köszönhető, hogy az Arany Hajnal kendőzetlenül mutatott rá az olyan problémákra, mint a kormányzati és a gazdasági korrupció. Egyik, ha nem legfontosabb vesszőparipájuk azonban a bevándorlás.

Az albánok, majd a kaukázusiak beáramlása az 1990-es évek elején kezdődött, akiket az elmúlt évtizedben a harmadik világból érkező migránsok követtek. 2010-re már napi 350 illegális afrikai és ázsiai migráns érkezett, akiknek kezelésében az Európai Unió – különösen az északi rész – gyakorlatilag magára hagyta Görögországot. A helyzet különösen azóta nehéz, amióta Törökország a politikai nyitás jegyében vízummentessé tette a beutazást számos afrikai és ázsiai ország polgárának. Olcsó fapados repülőjegyekkel számos közel-keleti és észak-afrikai országból már 60 euróért el lehet jutni Isztambulba, ahonnan a görög határ már tényleg csak egy ugrás. Olcsóbb, gyorsabb és sokkal biztonságosabb, mint lélekvesztőkön nekivágni a Földközi-tengernek.

A görögök jelentős része egyre inkább a bevándorlók megjelenésével köti össze a tagadhatatlanul romló közbiztonságot. A pohár pedig lassan telítődött. A bomba pár éve, a „görög Olaszliszka” nyomán robbant, amikor egy afgán férfi társaival egy videókameráért megölt egy családapát, aki épp kiállt a garázsból, hogy szülni vigye a feleségét. Az idegenellenes retorika azóta nemcsak a szélső, de a mérsékelt jobboldalon is jelen van. A bevándorlók zöme nem rendelkezik állampolgársággal, így a politikai frakciók számára nem jelentenek értékes szavazóbázist. Nem véletlen, hogy egészen idáig nem született rasszizmusellenes törvény.

A 2012 márciusában választásra készülő Antonisz Szamarasz hangzatos kirohanásokat tett a bevándorlók ellen, azzal vádolván őket, hogy „megszállták városaikat”. Hasonlóképpen, az átlagos polgárok is kevésbé érzékenyek az illegális migránsok sérelmére elkövetett támadásokkal szemben.

Modern Robin Hoodok

Az Arany Hajnal népszerűsége részben tehát a bevándorlásnak köszönhető. A radikálisok támogatottsága a migránsok által sűrűn lakott athéni kerületekben elérte a 20 százalékot. A BBC 2012 májusában készült riportja szerint ezeken a szegényebb környékeken az Arany Hajnal aktivistái valóságos Robin Hoodokká nőtték ki magukat: a gazdasági válságtól sújtott etnikai görögöknek – és kizárólag nekik – szociális programokat indítottak, élelmet osztottak. Emellett forróvonalat üzemeltetnek, melyen az elsősorban bevándorlók által elkövetett bűncselekmények áldozatává vált athéniak kérhetnek segítséget. Ha intézményi szinten nem is, személyesen jó kapcsolatot ápolnak a hatóságokkal.

A Pavlov Fyssas meggyilkolását követően elindult nyomozás során kiderült, hogy a párt radikális paramilitáris osztagának kiképzéséhez a honvédség soraiból is segédkeztek, az pedig már a 2012-es választásokat követően bebizonyosodott, hogy a rendőrök közel fele szavazott az Arany Hajnalra.

Elhaló remények

Egészen a Fyssas-gyilkosságig a jelenleg kormányzó jobbközép Új Demokrácia számos politikusa – köztük Vyron Polydoras igazságügy-miniszter – és elemzője sem tartott kizártnak egy Arany Hajnallal kötendő koalíciót, ha azok mérsékelnek retorikájukon. A rapzenész meggyilkolása és az azt követő rendőri akciók azonban megroppanthatják az Arany Hajnal felfelé ívelő pályáját. Jelenleg az sem kizárt, hogy az ügyészség betiltja a pártot. Ennek azonban súlyos társadalmi következményei lehetnének.

Egy föld alatt működő szélsőjobboldali csoport ugyanis súlyosan destabilizálhatná Görögországot. A gazdasági nehézségekkel küzdő ország kormányának társadalmi legitimitása így is ingatag bal- és jobboldalon egyaránt. Noha Görögországban a rasszista és bevándorlóellenes atrocitások a szélsőjobboldalhoz kötődnek, a politikai célú erőszaknak elsősorban baloldalon vannak hagyományai. Az elmúlt öt hónapban baloldali és anarchista csoportok bankfiókok, újságírók és a jobboldali Új Demokrácia több pártirodája ellen követtek el támadásokat. Idén januárban pedig egy athéni bevásárlóközpontban robbantottak házi készítésű pokolgépet fényes nappal.

A görög társadalom nem rekeszti ki magából az efféle agresszív szerveződéseket. Az önszerveződő és öntörvényű csoportok hagyománya és társadalmi legitimációja a sok évszázados oszmán hódoltság idejére nyúlik vissza, és Görögországban napjainkban is nagy kultúrája van az ellenállásnak. A görög oktatásban már általános iskolától kiemelt szerepet kapnak a szabadságharc, az 1919 és 1922 közt zajló törökellenes háború, valamint a 40-es évek partizánharcai. Az 1946 és 1949 közti polgárháború, valamint az 1967–74-es jobboldali junta és az ellene vívott gerillaháború következtében a görög társadalom máig erősen megosztott. Az évek óta tomboló gazdasági válság pedig csak ront a helyzeten.

Azok, akik közvetett vagy közvetlen módon nem haszonélvezői a bal- és jobboldali kormányok által felduzzasztott bürokráciának, egyre inkább elidegenednek a fősodratú politikától. A gazdasági válságnak egyelőre nem látszik a vége. Négy év megszorítás után a GDP-hez viszonyított államháztartási hiány 120-ról 175 százalékra növekedett, és a német választások után sem valószínű, hogy Angela Merkel német adófizetők pénzéből segítené ki a görögöket. A 35 éven aluli fiatalok körében már most 60 százalékos a munkanélküliség.

A kilátástalanság és kiábrándultság könnyen radikális lépésre sarkallhatja a bal- és most már a jobboldali csoportokat is, egymás, valamint az Európai Unió és a szerintük azt kiszolgáló görög kormány ellen.

Sayfo Omar

AZ ARANY HAJNAL TÖRTÉNETE

1980 Nikolaos Michaloliakos társaival és az 1967–74-es junta néhány tagjával megalapítja az rany Hajnalt.

1993 Az Arany Hajnal párttá alakul.

1994 Az Arany Hajnal több tagja Jugoszláviába utazik és csatlakozik a szerb fegyveresekhez. Egy évvel később többük részt vesz a srebrenicai mészárlásban.

2005 Anarchisták több Arany Hajnal-irodát felgyújtanak.

2012 A párt szóvivője, Ilias Kasidiaris egy televíziós vitán háromszor pofon vágja a kommunista párt képviselő asszonyát. Miután a szervezők rázárták a stúdiót, az ajtót kitörve távozik.

2013 A párt szimpatizánsai fizikailag bántalmazzák az Athénba akkreditált török konzult. Athén polgármesterének utasítására rohamrendőrök verik szét az Arany Hajnal kizárólagosan görögöknek szervezett ételosztását.

2013 szeptember A görög hatóságok letartóztatnak egy 45 éves Arany Hajnal-tagot, Pavlov Fyssas antirasszista zenész meggyilkolásának vádjával. A hatóságok rajtaütnek az Arany Hajnal több irodáján, valamint gyilkosság vádjával letartóztatják a párt több képviselőjét és annak vezetőjét, Nikolaos Michaloliakost.