A szikár férfi Móczár István, valamikori válogatott öttusázó volt. Amikor a rendőrosztag odaért, még mindig a lovakat nézte, azért jött ide, hogy megnézze, hogyan bánnak a rendőrök a lovakkal. Mikor elérték, a földre rántották, karjait hátracsavarták és megbotozták. A futva érkező rendőrruhás alakok menet közben bele-belevágtak a földön fekvő Móczárba. A folytatást ő mondta el pár nap múlva a tévében, a szemén nagy fekete véraláfutással. Miután megkötözték és megrugdosták, egy szállító járműhöz vitték és arccal lefelé a jármű padlójára dobták. Majd amikor megérkeztek a „gyűjtőbe”, ugyanúgy arccal lefelé az aszfaltra dobták. Később el kellett engedniük, mert semmit sem követett el, csak éppen az utcán volt a forradalom 50. évfordulóján, Gyurcsány miniszterelnöksége idején. Pár év múlva a napi híradásokból tudtam meg, hogy Móczár István meghalt. Hogy súlyos betegsége kialakulásában volt-e szerepe annak a lelkén viselt sérülésnek, amelyet a súlyos megaláztatás okozott, azt nem tudjuk. Némi elégtételt jelenthetett volna, ha a sportolók társadalma nyilvánosan kiállt volna mellette, de ilyesmiről nem hallottam. Megvert, megkínzott, megalázott százak és önérzetükben megsértett emberek sokasága kaphatna elégtételt már azzal is, ha a vétkeseket ténylegesen elkövetett bűneikért vonnák felelősségre. Hét évvel a forradalom emlékének meggyalázása után még mindig csak a ferdítések, csúsztatások, félremagyarázások aktái gyűlnek egyre vastagabb rétegben, mint a guanó.

Soós Ferenc, Kercaszomor

Hírérték

Szeptember derekán a sajtótermékek kiemelten foglalkoztak Z. János szabadulásának tényével. Olyannyira sokszor, hogy nem lehetett nem odafigyelni. A felfokozott média figyelemnek bizonyára oka is van, ugyanis ő az egyetlen! Ő a fehér holló, aki ténylegesen börtönbe került azok közül – több ezren lehetnek –, akik az olajszőkítéstől kezdve a hatalmas állami vagyon elprivatizálásán át egészen a szekrényekből kihulló csontvázakig bezárólag „ügyeskedtek” kis hazánkban. Ő az egyetlen, aki megérdemelten (?), piti hetvenmillióért – amiből 50 millió megtérült – a hűvösre került. Kérdezem halkan, hogyan lehet ezt a 70 milliót közös nevezőre hozni például J. László művész úr kétmilliárdos szerződésével, ami során „alkotott” egy olyan tévésorozatot, ami rövid időn belül csúfosan megbukott, majd ezután még kistafírozták 85 milliós bánatpénzzel is. Ez az egész J. László-ügy bűzlött és most is bűzlik a manapság divatos mutyitól. Visszatérve Z. Jánoshoz, megállapíthatjuk, hogy ő egy peches, szórakozott ember. Az egész kálváriájának az az oka, hogy bekapcsolva felejtett egy bizonyos mikrofont. Ha az nincs, biztosra vehető, hogy ő sem ült volna. Így aztán a „haverok” nem tehettek mást, mint hogy kifizették a per tárgyát. A jópofiságáért meg az akasztófahumoráért pedig hat évvel fizetett – amit Jánosunk soha nem fog megtudni, hogy kinek tartozik érte köszönettel. Javaslom, hogy ugyanott kutakodjon, ahol K. Orbánnak és a többi mákvirágnak – az övénél nagyobb súlyú – ügyét, börtönbe vonultatását altatják, maszatolják.

Ludwig Béla, Zalaegerszeg

Kontextus

Az egyik tévéadón a filozófia professzor asszonyával volt beszélgetés. Az apropóját az adta, hogy gyakran válaszolgat külföldi újságírók kérdéseire, hazánkról igen kedvezőtlen képet mutatva (mióta nemzeti kormányunk van). A műsorvezető szembesítette a nyilatkozataival, melyek nagy részét tagadta. Szerinte az újságírók kiragadnak egy-egy mondatot, és azt bizonyos kontextusba helyezik. Mivel ő soha nem olvassa el a nyilatkozatairól megjelent írásokat, így természetesen ártatlan abban, hogy negatív vélemény jelenik meg Magyarországról. Kíváncsi vagyok, ha történetesen azt írták volna le, hogy Bajnai egy felelőtlen, rossz miniszterelnök volt, azt sem vette volna észre? Nem kérte volna a helyesbítést? Ő ugyanis jó miniszterelnöknek tartotta. Nem tagadta viszont, hogy szerinte hazánkban antiszemitizmus van, de nem csak Magyarországon, a világon máshol is fellelhető ez a jelenség. Nem tagadta azon véleményét sem, hogy nálunk a sajtószabadságot korlátozzák. Ennél a témánál is lehetett volna, sőt kellett volna neki kérdést feltenni. Gondolom, olvas újságot, hallgat rádiót, néz televíziót. Bemutatják a kormányellenes véleményeket is, melyek meglehetősen goromba stílusúak. Ezért nevezik őket ellenséges ellenzékieknek. A professzor asszony dicséretére legyen mondva, hogy Orbán Viktort nem hasonlítja sem Kádárhoz, sem Sztálinhoz. Még szép!

Czető Lászlóné, Budapest

Kérdés

Döbbenettel láttam hétfőn este (2013. 10. 28.) Szörényi Leventét a Húzós című ATV-s műsorban, amint Rónai Egonnak azt magyarázgatta, hogy Alföldi Róbert volt az a „művész”, aki a legjobban értette és fogta meg az István, a király rockopera lényegét. Mi történt az egykori konzervatív magyar érzelmű rockzenésszel?

TO., Mikháza

Fejetlenség

Csoda, hogy egy diktatúra vezette ország agyonnyomorgatott népe ösztönei sugallatára szobordöntésre szánja el magát? Ráadásul közel sem követel annyi áldozatot, mint a történelem legnagyobb hóhéra, Sztálin. Pl. 2006-ban egy ereje teljében lévő, indulatoktól mentes szemkilövő elhivatott 50 éves korára még nem élvezheti a jól megérdemelt, látleletekkel bizonyított nyugdíjas éveit. Az intellektuális nyakazás szimbóluma + Dopeman harci rigmusai csupán a tanult szavazók rétegét próbálták megérinteni! Ennek bizonyítéka a libát libára halmozó, tájékozatlan szónok idő előtti távozása!

Pusztai Endre, e-mail

Bírói függetlenség?

Föl kell tennünk ezt a kérdést, hiszen sorra találkozunk az ordító műhibákkal, a józan erkölcs és igazságérzet alapján érthetetlen, a különböző szinteken egymásnak szögesen ellentmondó ítéletekkel. Mondhatnánk, hogy a törvényektől végképp nem lehet független, de ennek is ellentmond az a tény, hogy például 20 bíró az egyik törvény végrehajtásának ügyében fordult az alkotmánybírósághoz….. Kapkodjuk a fejünket, mikor arról hallunk, hogy gyilkosokat ítélethozatal nélkül kiengednek az előzetesből, lehetővé téve azok szökését, mikor nyilvánvalóan bűnöző erőszakoskodókat és tolvajokat értelmezési kérdések miatt nem ítélnek el, vagy amikor csupán a rendőrök szavára, bizonyítékok nélkül meszelnek el állampolgári jogaikkal élni merészelő tüntetőket! Sokszor kell föltennünk a kérdést, hogy vajon minek alapján és kinek a nevében ítélkeznek ezek a bírók. Tudjuk azt is, hogy a bírói kar javarésze, különösen az idősebb, s ezáltal vezetői székben ülő rész a kommunizmusban szocializálódott, s ugye tudjuk, hogy a jogi egyetem sem az ellenzék gyülekezőhelye volt az átkosban! Véleményem szerint ezek az anomáliák annak köszönhetőek, hogy a „rendszerváltás” az igazságszolgáltatás területén sem lett végrehajtva, hiszen aki egyszer is ítéletet hozott a diktatúra idején a „Népköztársaság nevében”, annak a demokráciában nem kellene a „köztársaság nevében” ugyanezt tennie. Ennek köszönhetjük a bírói kar sorozatos felmentő ítéleteit az előző rendszer prominensei ügyeiben akár a politikai, akár a gazdasági bűncselekmények esetében. Ha ténylegesen egy működő demokráciában szeretnénk élni, akkor elkerülhetetlen a totális elszámoltatás a gazdaság a politika és az igazságszolgáltatás területén, különben ezt a maffiát, ami előrehaladásunkat gátolja, nem lehet megfékezni, s ne is csodálkozzunk, hogy ha a legjobb kezdeményezések is hamvukba halnak a meghaladott rendszer embereinek az ellenállásán!

Pinczés György, e-mail

Miért jó a gyenge állam?

Mert a nyomorgó, egymásra irigy és frusztrált polgárok nyugodtan gyilkolászhatják egymást és vidéki rokonaikat, miközben mi, a különleges anyagból faragottak és uralkodásra termettek – megbízóinknak tejelve ugyan – békésen gazdagodhatunk. Nem engedhetjük, hogy ezt a ragyogó perspektívát Orbán Viktor tönkretegye! Minden „hasznos idióta” azonnal rohanjon az utcára, mert tömeg nélkül demokráciában nem megy!

Dr. Kozma László, e-mail

Baloldal: Hatalom

Közel hat hónappal a választások előtt a baloldal még mindig azzal van elfoglalva, hogyan osszák meg egymás közt a hatalmat, ki legyen a miniszterelnök-jelölt – Mesterházy vagy Bajnai –, kik legyenek az egyéni képviselőjelöltek, melyik párt hány körzetet kapjon, hogyan fogják egymás közt elosztani a listás helyeket, a biztos bejutó pozíciókat. Ezeken a kardinális kérdéseken még pár hónapig elvitatkoznak, hisz Bajnai most azzal az ötlettel állt elő, hogy miniszterelnök-jelöltség kérdését döntsék el egy úgynevezett amerikai mintára megrendezett előválasztással. A szavazást előzze meg egy vagy két hónapos választási kampány tévévitákkal és rendezvényekkel, majd szavazzanak a baloldali érzelműek és a bizonytalanok. Mesterházy Attila ezt ultimátumnak nevezte, de ő azzal tetézte meg, hogy akkor már ha lúd, legyen kövér, és mind a 106 egyéni választókörzetben legyen előválasztás, kampányvitával, nagy csinnadrattával. Ha azt figyelmen kívül hagyjuk, hogy mi lesz az ellenzék kormányprogramja, hogyan és kik alkotják meg, még mindig kérdéses, hogy ezt a rengeteg előválasztást, kampányt, közvélemény-kutatást ki fogja finanszírozni? Milyen pénzekből akarják megrendezni? Kik fognak fizetni? A multik, a bankok, Soros György és elvbarátai? Mikor és milyen számlát kívánnak benyújtani egy esetleges baloldali győzelem esetén? Mit kérnek a támogatásáért cserében, mondván, valamit valamiért. A bankadó eltörlését, a multik megadóztatási tilalmát, az IMF befolyásának növelését, a nyugdíjak megadóztatását, az utazási kedvezmények megvonását, a nagycsaládosok adókedvezményének megvonását, az egykulcsos adó eltörlését, a magyar föld kiárusítását és még sorolhatnám. A baloldal él-hal a hatalomért, őket az ország és polgárok sorsa nem érdekli, ők egyet akarnak, saját egyéni hasznukat és megbízóik maradéktalan kiszolgálását. Ne hagyjuk, hogy hatalomra kerüljenek!

Veér Gyula, e-mail