A darab Németh László nagy írónkat állítja szembe néhány drámája szereplőivel, akik szemrehányást tesznek neki, mert szerintük az író másképp kellett volna ábrázolja őket. Az író végig őrlődik a darab folyamán, végül felajánlja szereplőinek, hogy átírja a darabokat, de ekkor bekövetkezik a katarzis, a drámák szereplői egyöntetűleg és kórusban tiltakoznak az átírás ellen. Kitűnő darab, kitűnő rendezés, remek színészi teljesítmény, a közönség hosszan tartó vastapssal fejezi ki elragadtatását. És most lássuk ugyanezt a darabot Alföldi Róbert átrendezésében. Az én fikcióm alapja az a néhány – mazochista periódusomban – látott darab, amelyek feljogosítanak e kissé karikírozott feltételezésre. Lássuk a Kocsis dráma szereplőit Alföldi átírásában: Németh László: Kikeresztelkedett írócska, aki hipertóniáját csak zsidó orvosokkal kezelteti. Bolyai János: Orosz szakos tanárból átvedlett vidéki kisváros matematika tanára. VII. Gergely pápa: Pedofil katolikus plébános, aki éppen egyik pere felperesét próbálja lefizetni. Széchenyi István: Egy idegroncs, aki Kossuthot nyíltan sikkasztással vádolja. Crescence (Széchenyi felesége): A dublini ideggyógyintézetből menesztett ápolónő, volt szakmáját Széchenyi mellett gyakorolja. Galileo Galilei: Egy földöntúli marslakó reinkarnációja, aki a máglyán való elégetés fenyegetettsége ellenére is kiáll amellett, hogy a Föld négyszögű. II. József: A dák kontinuitás elmélet előfutára, akinek mégis lelkiismeret furdalást okoz, hogy segítette a Horia Closca és Krisán vezette parasztfelkelést, de azért mindennel meg van elégedve. Matild grófnő, aki a Gergely pápa iránt érzett plátói szerelmét a svájci gárda tagjaival folytatott viszonyával kompenzálja. A darab cselekménye arról szól, hogy a magyar Szentkorona tan tagadói és a Négymancs állatvédő egyesület, a libák tömését ellenző tagjai vehemensen küzdenek a melegházasság és a könnyű drogok legitimizálásáért.

Vida Zoltán, Vácegres

A tanárokról

Egy alkalommal feleségem általános iskola nyolcadik osztályát végző unokahúgát teszteltem történelemből. Az alapműveltséghez tartozó évszámokat kérdeztem tőle, mint honfoglalás, államalapítás, tatárjárás, mohácsi vész, stb. Az iskolában minden évben megünnepelt 1848-as forradalmat kapizsgálta, de nem tudta. Munkahelyemen érettségizett diákok végzik gyakorlati tanulmányaikat. Ezen tapasztalaton felbuzdulva, a frissen érettségizett diákokat is elkezdtem tesztelni. Az eredmény ugyanaz volt, mint nejem unokahúgánál. Aztán próbálkoztam az irodalommal. Nem tudták ki írta a Toldit, ki Arany János, Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály. Amikor a Himnusz írójára kérdeztem, Erkel Ferencet nevezte meg. Legalább a zeneszerzőt tudta, még ha a vers írójának is gondolta. Nem ragozom tovább, mert azzal tálán mindent elmondok: Amikor megkérdeztem, ki volt Kossuth Lajos, azt a választ kaptam: „Valamilyen író.„ Talán ennyit a mai oktatás színvonaláról. Nem állítom, hogy minden iskolában ez a színvonal, de ha csak egy ilyen van, az is sok. De sajnos, ezek a diákok, különböző „gimnáziumokban” kaptak érettségi bizonyítványt. Milyen munkát végeznek ezekben az iskolákban a tanerők? Mire kapják a fizetésüket? Egyáltalán, hogyan taníthatnak még az iskolában? A lányom iskolájában érettségi előtt másfél hónappal derült ki, hogy magyar irodalomban a 11. osztály félévénél tart a tanerő. Nem kell tantervet, tanmenetet készíteni a tanerőnek? Egy tanár ismerősöm, arról számolt be egy alkalommal, hogy a 12. osztályos tanulók nem tudták, kik a székelyek. Hogyan lesz ezekből a fiatalokból elkötelezett, magyarságára büszke állampolgár. Mert, mire is legyenek büszkék? Hisz semmit sem tudnak hazájuk történelméből, sem irodalmából. Nem ismerik nagyjainkat. Nincs példaképük.

Melegh Szabolcs Álmos, Bp.

Tisztelet és bosszúság

Minden évben megnézem a tanítványaimmal a Szabadság, szerelem című filmet. És minden alkalommal rettenetesen felmegy a vérnyomásom, amikor látom a filmben az undorító és velejéig aljas ÁVH-s tiszt (Haumann Péter játssza) hogyan bánik az emberekkel. Annak tudatától meg egyenesen rosszul vagyok, hogy egyetlen ÁVH-s pribéknek semmilyen bántódása sem esett, egyetlen pofon se csattant az arcukon a rendszerváltásnak hazudott 90-es években. A főmocsok Péter Gábort és a vérbírókat sem köpte le senki, de tartok tőle, hogy Biszku Béla is meg fogja úszni a felelősségre vonást. Havas tanár bácsi (kollégám!?) megjegyzése is minősíti az ellenzéki sajtót, mert ő meg azt találta mondani: miért bántják pont most szegény Biszkut. Az MDF vezetőségének bizony ez örök szégyene lesz, amiért akkor nem tartottak egy nagy elszámoltatást. A Demokratán keresztül is fejet hajtok családommal együtt az 1956-os mártírok és hősök előtt. Örökké hálásak lehetünk bátorságukért, egész életükért.

Paksa Tibor, Lenti

Amerikai demokrácia

Az elmúlt napokban került nyilvánosságra, hogy az amerikai titkosszolgálatok Budapesten is fenntartottak egy lehallgató-átjátszó állomást. A magyar külügyminisztérium – nagyon helyesen – éles hangon kért magyarázatot. De ez nem elég! Sürgősen vizsgálatot kell indítani, és választ várunk az alábbi kérdésekre. Mikor telepítették a berendezéseket? Rendszerváltozás előtt vagy után? Kik voltak a telepítéskor kormányon, ki volt hazánkban a miniszterelnök, a belügyminiszter és titokminiszter? Kiket hallgattak le, és milyen célból? Kik kaptak adatokat, és mire használták az így nyert információt? Mindenre sürgős választ vár a magyar társadalom. Az ügy nem maradhat következmények nélkül. Még frissen él emlékezetünkben, hogy Hillary Clinton külügyminiszterként igaztalan támadást indított Orbán Viktor kormánya ellen, féltve a magyar demokráciát.

Veér Gyula, e-mail

Új hungarikum

Magyarország a vizek országa, amit a külföld hazánk iránti megkülönböztetett érdeklődése bizonyít. Fogalmuk sincs, hogy a vízbőség mellett milyen gazdag ez az állam víziókban. Igaz, ezek tőzsdei értéke nem emeli reputációnkat. Néhány szál a csokorból: A Duna alatt futó, rakpartkímélő országút megtetőzve ingyenes BKV-val, alanyi jogon járó havi 85.000 Ft, a német életszínvonal egy éven belüli elérése (a 12. havi nyugdíj meghagyásával), súlyos szankciók a jobb és baloldali orvosok pártpolitika által diktált diagnózisaira s e mellé pártja nevében munkát és kenyeret vizionáló miniszterelnök aspiráns. (Csoda, hogy nem arccal a vasút felé!) Mielőtt szegény, kétségbeesett, gázórát figyelő pápai polgártársnő egyetlen hőforrását (gázsütő) ülő alkalmatossággá alakítanák, próbáljuk e lázálmokat ingyenes, természetes gyógymóddal kezelni! Hidegzuhany! Vizet nem sajnálva, belefér a rezsicsökkentésbe!

Pusztai Endre, e-mail

Rezsicsökkentés

A minap hallottam, hogy Magyarországon cirka 300 000 ember él tanyákon, ahol nincs villany, de szélkerék-akkumulátorral, vagy netán benzinmotoros áramfejlesztővel próbálnak áramot csiholni ezek a földművelésből élő szorgalmas emberek. Ennek költsége cirka 150 Ft/kWh, nos ha jön az áram – mert már ez a program is elindult végre –, akkor csak 47 Ft/kWh a költség, és egész nap mehet a hűtőgép stb. Az E.ON amelynek a szocik eladták az elektromos áram szállítási és díjbeszedési jogát, ebből a 47 Ft-ból nettó 37 Ft-ot kap (a többi 27% áfa). Nos a németek kitalálták, hogy ki kell lépni az „atomerőművekből” – a zöldek nyomására – és most sok állami pénzzel építenek óriási szélerőműveket az északi tengeren + rengeteg szolárparkot létesítenek. Nos, ha nem fúj a szél, vagy nem süt a nap, akkor nincs áram, így kénytelenek a franciáktól (náluk még mindig 60%-a az áramtermelésnek atomerőművekből származik, ára 3,9 cent – eurocent) vásárolni áramot, amit most Angela Merkelék 5,8 centről 6,3 centre akarnak felemelni. Hogy az átlagos emberek ezekben az országokban mennyit keresnek, azt mindenki tudja, de a hitetlenkedőknek leírom, hogy Németországban a minimálbér 1000 euró felett van! Nos kedves rezsicsökkentés-kritizálók, így tapsoljatok ballib haverjaitoknak!

Walter György, e-mail

Woodoo

Nem az egyetlen tevékenység kis hazánkban a közvélemény-kutatás, amit nem úgy csinálnak, mint a világ többi részén azt szokásos. Nem politikai előrejelzéssel foglalkoznak, hanem bizonyos rétegek vágyait vetik papírra, persze pártállástól áthatva, mintegy ráolvasásszerűen, kvázi önbeteljesítő hatalmat vindikálva maguknak. Mondanunk sem kell, hogy eleve érthetetlen és felesleges, ha egy politikai elemzőnek munkája során „pártállása” van, hiszen ez annyira lehetetlenné teszi a munkáját, mintha egy szakácsnak nem lennének ízlelőbimbók a nyelvén. Persze érthetővé válik ez a tagozódás, ha figyelembe vesszük, hogy Magyarországon igazából még mindig nem zajlott le a rendszerváltás és ezeknek az „előrejelzőknek” az igazi feladata az, hogy a tendenciózus álfelméréseikkel megpróbálják a gazdaszervezetre rábeszélni a bizonytalan szavazókat, abból kiindulva, hogy jó dolog a győzteshez tartozni. Mindezekkel csak annyi a probléma, hogy miután a pártokat is mi adófizetők tartjuk el, ők meg ezen cégeket dotálják, ezért lenne fontos, hogy az általános takarékosság jegyében megszabaduljunk tőlük és az adóforintjainkat az éppen hatalmon lévő pártok ne woodoo-cégekre költsék, hanem a nép életszínvonalának emelésére!

Pinczés György, e-mail

Tisztes távolság

Valamikor arra voltunk büszkék, hogy nyelvünk fő erőssége a logika, ami meghatározza a gondolkodásmódunkat is. A Demokrata már többször szóvá tette pl. hogy a katasztrófát nem védjük hanem elhárítjuk, de mindhiába. Régóta bosszant az is, hogy a „tudható be” németes szószerkezet már teljesen kiszorította a régi jó magyar „tulajdonítható”, netán bizonyos esetekben a „köszönhető” szavunkat. Netán ezek a kifejezések már elavultak lennének? Nálunk meg azt olvasom egy hivatali ablaknál, hogy „kérjük, tartsák be a bizalmassági távolságot”. De hisz akivel én bizalmas viszonyban vagyok, ahhoz inkább közelebb szeretnék kerülni, holott itt épp az ellenkezőjét akarták mondani (csak nem sikerült). Megkérdeztem egy egyszerű (vagy éppen nagyszerű) falusi asszonyt, hogy ezt szerinte hogyan kellene helyesen kiírni. Egyből rávágta, hogy „tartsák be a tisztes távolságot” Mert a tisztességesen viselkedő ember nem mászik rá az előtte lévő hátára. S mindez nemcsak a nyelvi, hanem egyéb, társadalmi szempontokból is fontos.

V. Gy., Szováta