A jogállamiság ideális koncepcióját taglaló beszédében Stumpf István kiemelte: az elmúlt évtizedben a jogállamiságról folytatott megbeszélések a politika mindennapos részévé váltak, a politikai spektrum mindkét oldala rendszeresen vádolja egymást a jogállamiság tiszteletben tartásának hiányával.

Hirdetés

Európában a jogállamiságról szóló viták a bírói függetlenség, a civil társadalom és a médiaszabadság körül forogtak, különösképpen Magyarországon és Lengyelországban, ahol a megválasztott konzervatív kormányok Európáról alkotott jövőképe merőben eltér a brüsszeli mainstreamtől – mutatott rá.

Európa identitásért küzd, az elmúlt évtizedek során elveszítette példamutató és újító szerepét – hangsúlyozta Stumpf István. Elmondása szerint az uniós bürokrácia elhatalmasodása és a nemzeti érdekek háttérbe szorulása során egy olyan háttérhatalmi rendszer alakult ki, amely nélkülöz bármilyen demokratikus felhatalmazást, és szinte kizárólag a tagországok feletti szövetségi struktúra kialakításában érdekelt.

Amit ma tapasztalunk, az valójában nem egy alkotmányossági válság, hanem az identitás válsága, a jogállamiságról szóló viták valójában különböző értékrendekről szóló viták. Ez egy olyan háború, amelyet a szuverén nemzetállamok és az államiság, a szuverenitás és a demokrácia nemzetek fölötti elképzelései alapján vívnak – mutatott rá.

Korábban írtuk

Meglátása szerint a jogállamiság meghatározásával és lényegével kapcsolatos konszenzus hiánya fegyverként is használható a nemzetek ellen. Az európai uniós tagállamok elleni vádaskodás valójában az értékbeli nézeteltérések jogi álcája, amely meggátolja, hogy a mainstreamtől eltérő értékeket és eszméket az európai jövőkép alternatívájaként mutassák be.

A jogállamiságról szóló viták nem választhatók el a nemzeti identitásról és szuverenitásról szóló vitáktól, így a jogállamiság ideális felfogását szuverén szemszögből kell megközelíteni – hangsúlyozta Stumpf István. Meglátása szerint a jogállamiság fogalmának vissza kell térnie eredeti meghatározásához, megszüntetve a fogalommal való visszaéléseket. Szuverén nézőpontból olyan felfogást sürgetett, amely az alkotmányos identitást védi, és nem engedi, hogy a belügyek irányítása átkerüljön a nemzetek feletti szervezetekhez és a nemzetközi bürokráciákhoz.

A globalista elitekben egy közös vonást találhatunk: a nemzeti szuverenitás és a nemzeti identitás iránti idegenkedést – mutatott rá. Minél gyengébb az állami intézményrendszer, annál inkább függünk a nemzetek feletti szervezetektől és globális struktúráktól, ezért is szükséges megvédenünk intézményeinket a globalisták ellenük irányuló erőfeszítéseitől – tette hozzá.

Reinhard Merkel német jogászprofesszor emlékeztetett arra: az alkotmányos törvények nem ez emberi jogok forrását képezik, hanem azok következményeit. Minden jog viszonyítási pontja a szabad állampolgár, az egyén.

A jogállamiság elleni támadásokra az Egyesült Államok elleni 2011-es terrortámadást példaként felhozva kifejtette: a támadó célja ilyen esetekben nem a közvetlen áldozatok magas száma, hanem annak demonstrálása, hogy az állam szuverenitása és polgárainak védelme bármely pillanatban önkényesen, tetszés szerint megsemmisíthető. Minden egyes terv szerint végrehajtott terrorcselekmény után az állam hiteltelenné, a terrorral szemben védtelenné válik, így nem képes betölteni elsődleges feladatát, veszélybe sodorva az országban megalkotott törvényes jogrendet – tette hozzá.A jogállamiság ideális koncepcióját taglaló beszédében Stumpf István kiemelte: az elmúlt évtizedben a jogállamiságról folytatott megbeszélések a politika mindennapos részévé váltak, a politikai spektrum mindkét oldala rendszeresen vádolja egymást a jogállamiság tiszteletben tartásának hiányával.

„Európában a jogállamiságról szóló viták a bírói függetlenség, a civil társadalom és a médiaszabadság körül forogtak, különösképpen Magyarországon és Lengyelországban, ahol a megválasztott konzervatív kormányok Európáról alkotott jövőképe merőben eltér a brüsszeli mainstreamtől”

– mutatott rá.

Európa identitásért küzd, az elmúlt évtizedek során elveszítette példamutató és újító szerepét – hangsúlyozta Stumpf István. Elmondása szerint az uniós bürokrácia elhatalmasodása és a nemzeti érdekek háttérbe szorulása során egy olyan háttérhatalmi rendszer alakult ki, amely nélkülöz bármilyen demokratikus felhatalmazást, és szinte kizárólag a tagországok feletti szövetségi struktúra kialakításában érdekelt.

Amit ma tapasztalunk, az valójában nem egy alkotmányossági válság, hanem az identitás válsága, a jogállamiságról szóló viták valójában különböző értékrendekről szóló viták. Ez egy olyan háború, amelyet a szuverén nemzetállamok és az államiság, a szuverenitás és a demokrácia nemzetek fölötti elképzelései alapján vívnak – mutatott rá.

Meglátása szerint a jogállamiság meghatározásával és lényegével kapcsolatos konszenzus hiánya fegyverként is használható a nemzetek ellen. Az európai uniós tagállamok elleni vádaskodás valójában az értékbeli nézeteltérések jogi álcája, amely meggátolja, hogy a mainstreamtől eltérő értékeket és eszméket az európai jövőkép alternatívájaként mutassák be.

A jogállamiságról szóló viták nem választhatók el a nemzeti identitásról és szuverenitásról szóló vitáktól, így a jogállamiság ideális felfogását szuverén szemszögből kell megközelíteni – hangsúlyozta Stumpf István. Meglátása szerint a jogállamiság fogalmának vissza kell térnie eredeti meghatározásához, megszüntetve a fogalommal való visszaéléseket. Szuverén nézőpontból olyan felfogást sürgetett, amely az alkotmányos identitást védi, és nem engedi, hogy a belügyek irányítása átkerüljön a nemzetek feletti szervezetekhez és a nemzetközi bürokráciákhoz.

A globalista elitekben egy közös vonást találhatunk: a nemzeti szuverenitás és a nemzeti identitás iránti idegenkedést – mutatott rá. Minél gyengébb az állami intézményrendszer, annál inkább függünk a nemzetek feletti szervezetektől és globális struktúráktól, ezért is szükséges megvédenünk intézményeinket a globalisták ellenük irányuló erőfeszítéseitől – tette hozzá.

Reinhard Merkel német jogászprofesszor emlékeztetett arra: az alkotmányos törvények nem ez emberi jogok forrását képezik, hanem azok következményeit. Minden jog viszonyítási pontja a szabad állampolgár, az egyén.

A jogállamiság elleni támadásokra az Egyesült Államok elleni 2011-es terrortámadást példaként felhozva kifejtette: a támadó célja ilyen esetekben nem a közvetlen áldozatok magas száma, hanem annak demonstrálása, hogy az állam szuverenitása és polgárainak védelme bármely pillanatban önkényesen, tetszés szerint megsemmisíthető. Minden egyes terv szerint végrehajtott terrorcselekmény után az állam hiteltelenné, a terrorral szemben védtelenné válik, így nem képes betölteni elsődleges feladatát, veszélybe sodorva az országban megalkotott törvényes jogrendet – tette hozzá.