Deutsch Tamás tíz ellenzéki politikussal küzdött, akik nem beszéltek a háborúról

Mráz Ágoston Sámuel szerint volt néhány fegyelmezetlenség és kikacsintás a játékszabályok alól, sokan „elmondták a szokásos mantrájukat”, de betartotta mind a 11 szereplő a vita előírásait. Azok, akik „robbantani akartak és ellenállni”, esetleg a saját szavazótáboruk támogatásában reménykedve felborítani a vitát, nem jártak sikerrel.

Pócza István úgy vélte, hogy hasznos és informatív volt a vita, hiszen rengeteg információ hangzott el. Fontosnak tartotta, hogy a résztvevők betartották a szabályokat, mert ez a hozzáállásukról is árulkodott. Mráz Ágoston Sámuel úgy látta, hogy a háború és a korrupció volt a két ügy, ami elő-előkerült a megszólalásokban.

Közölte: a kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy a háború most egy fontosabb téma, mint a korrupció. A Nézőpont Intézet vezetője szerint mulasztás volt a megszólalók részéről, hogy az igazán fontos kérdésről, az ukrajnai háború folytatásáról, amiről egyébként a nyugat-európai politikusok is beszélnek, nem mondták el az álláspontjukat.

Pócza István elmondta, hogy a háború kérdésében látszott a kormánypártoknak egyfajta dominanciája, hiszen Deutsch Tamás is kijelentette többször, hogy a vele szemben álló erők, főleg a baloldali erők háborúpártiak. Mint mondta, Donáth Anna, Dobrev Klára, Márki Zay Péter és Magyar Péter próbáltak reagálni erre és azt mondani, hogy ők valójában békepártiak. „De valóban nem tudtunk meg túlságosan sok mindent arról, hogy ezt a békét hogyan képzelik el” – jegyezte meg Batthyány Lajos Alapítvány szakmai programvezetője.

Pócza István szerint a vitában volt egyfajta egymásra licitálás a szereplők között. „Én azt láttam, hogy Dobrev Klára, Donáth Anna, Magyar Péter és meglepő módon Márki Zay Péter meg Tóth Imre volt, akik leginkább a kormányt támadták és egymásra licitáltak. Gyakorlatilag arról volt szó, hogy megpróbálják azt elérni, hogy minél több szavazójuk legyen” – fogalmazott.

Mráz Ágoston Sámuel rámutatott arra: Deutsch Tamás tíz ellenzéki listavezetővel küzdött, és pont a háború és béke kérdésében azt hangsúlyozta, hogy azért sem beszélnek nyilvánvalóan az ukrajnai háború kérdéséről, mert ők külföldről fizetett politikusok, akik majd úgy fognak szavazni, ahogy a finanszírozóik elvárják. Ez a Fidesz régóta felépített üzenete, amit itt több esetben is elismételt – tette hozzá.

Mint mondta, az ellenzékiek körében egy „Orbán-gyűlöletversenyt” látott, és ebben nem meglepő módon Dobrev Klára volt az egyik csúcsszereplő, aki minden megszólalása elején megkérdőjelezte a vitát. „Magyar Péter viszont, aki az elmúlt hónapokban úgy tűnt, hogy az egyedüli kihívója a teljes magyar politikai osztálynak és különösen is a kormánypártoknak, már csak az egyike lett a kihívóknak”, számára ez a helyzet nem volt szerencsés – jegyezte meg.

Pócza István érdekesnek tartotta, hogy a kisebb pártok nagyon határozottan próbálták a saját programjukat bemutatni, „meg egyfajta arcélt bemutatni”, ami valamilyen szinten egyébként érthető volt, hiszen őket meglehetősen kevéssé ismerik a választók. Hozzátette: három-négy párt van, amely egymással próbál meg versengeni és a tét nem kicsi, mert az Európai Parlamentbe való bekerülés a kérdés. Ötszázalékos küszöböt el kell érni ezen a választáson, és ez attól is függ, hogyan tudják a pártok a szavazótáborukat megmozgatni.

Látható volt, hogy a Deutsch Tamás és Dobrev Klára tudták a saját témájukhoz tartani magunkat, a legtöbb reakció Deutsch Tamás részéről érkezett, tehát hogy ő volt az, aki leginkább vissza-visszaszúrt, ő volt az, aki a „leginkább próbálta ezt a vitaszituációt élni”.

Mráz Ágoston Sámuel azt várta volna, hogy a pártok egymással versengenek és nem az Orbán-gyűlöletben licitálnak egymásra. Ez elmaradt, „ezt nem merték megtenni. Valószínűleg félnek attól, hogy ezzel erodálják a szavazótábort” – jegyezte meg. Hozzátette: Dobrev Klárának és Gyurcsány Ferencnek nagyon nagy a vesztenivalója, miközben szerinte a Tisza Párt egy kicsit elszürkült.