Csehov Jóbarátokra hangolva

A Három nővér a drámairodalmat megújító Anton Pavlovics Csehov egyik legnépszerűbb műve. Ősbemutatóját 1901-ben tartották a moszkvai Művész Színházban, és ha már Moszkva: a darab főszereplői, a Prozorov lányok – a legidősebb, a huszonnyolc éves Olga, a húga, Mása és a legfiatalabb, a húszesztendős Irina –, valamint öccsük, Andrej e városba vágynak vissza, merthogy apjukkal, az azóta elhunyt Prozorov tábornokkal elköltöztek onnan. Moszkva tehát nem csupán gyermekkoruk helyszíne, de a korszerűséget, az izgalmat, a jó ízlést és a kultúrát, vagyis az eszményi életet jelenti számukra.

Csehovot az úgynevezett drámaiatlan dráma megteremtőjeként szokták emlegetni, így a Három nővér cselekményének összefoglalásához sem kell több néhány sornál. Külső eseményei a Prozorov-házban zajló, meglehetősen unalmas, színtelen társasági élet különféle mozzanatai. A belső történésekből ugyanakkor egyfajta feszültség árad: a szereplők alapvetően passzív, megrekedt figurák, akik nem igazán figyelnek arra, mit mond a másik, mert a saját gondjaikkal vannak elfoglalva. Így értelmes párbeszéd helyett hosszú, párhuzamos monológokat vagy sehová sem vezető vitákat folytatnak, miközben eliramlik mellettük az élet.

A Három nővért egyes leírások a kárba veszett szépség, mások a tartalmas élet utáni hiábavaló vágyakozás drámájaként említik. De a boldogtalanság drámájaként is lehet jellemezni, hiszen egyetlen fontosabb szereplője sem boldog – talán az egyik mellékszereplő, a dadus kivételével –, és egyik karakterben sincs annyi tetterő, hogy tegyen e helyzet megváltoztatásáért.

Ezek után nem nehéz arra gondolni, hogy a darab műfaja tragédia, esetleg tragikomédia… Ám Csehov az ősbemutató előtt összetűzött a Művész Színház vezetésével, amely tragikus-szentimentális stílusban szerette volna színre vinni a művet, ő viszont a mű ironikus-komikus jellegét tartotta hangsúlyozásra érdemesnek.

E szerzői koncepcióhoz tért vissza Szente Vajk, amikor a kecskeméti Katona József Nemzeti Színház Kelemen László Stúdiószínpadán megrendezte a darab legújabb verzióját. Megközelítésében a Három nővér alapvetően komédia, ráadásul olyan komédia, amely nem az 1900-as évek elején, hanem az 1990-es évek közepén játszódik, és a cselekmény helyszíne nem feltétlenül Oroszország: bárhol játszódhat, ahol a tömegkultúrának szerep jutott a hétköznapok formálásában.

A darab ugyanis – már a plakátjával is – a kilencvenes évek egyik népszerű amerikai szituációs komédiáját, a Jóbarátok című tévésorozatot idézi, amelyet 1994 és 2004 között forgattak az Egyesült Államokban, és volt idő, amikor hazánkban is különösen népszerű volt.

A kecskeméti Három nővér kulisszái tehát élénk színekben pompáznak, a szereplők a kilencvenes évek divatját idéző jelmezeket viselnek. Versinyin első látásra inkább rockernek vagy egy motorosbanda tagjának tűnik, semmint katonatisztnek, Mása pedig napjainkra hangolt szóviccekkel szórakoztatja magát és a közönséget – nagyjából ilyenekkel: „Mi szűrődik ki a konditeremből? Fitnesz.” „Mivel gyilkolták meg a kameramant? Operatőrrel.”

E változatban a mű csendessége, visszafogottsága úgyszólván teljesen eltűnik. Helyét harsány közvetlenség és vaskos egyértelműség veszi át – különös tekintettel például Mása és Versinyin kapcsolatának bemutatására, amelyet egyes korábbi rendezések plátói szerelemként tálaltak, és a tökéletlen, ám minden fogyatékosságuk dacára méltósággal rendelkező karakterek ügyetlenül, helyenként idegesítően ügyetlenül csetlő-botló, jellegtelen figurákká válnak. Ebből a szempontból a legbeszédesebb jelenet alighanem az farsangi szcéna, amelyben Versinyin maszkos-köpenyes szuperhősként, Mása Miki egér párjaként, Minnie-ként jelenik meg, és fokozott tempójú tánca a gyorsítva nézett rajzfilmek figuráinak esetlen mozgását idézi.

De a szórakoztatóiparra tett utalások, a tömegmédia mindenütt jelenvalóságára emlékeztető rendezői megoldások sorának ezzel nincs vége: a darabot a díszletben elhelyezett képernyőkön látható, a valóságshow-k stílusában rögzített bejátszások szakítják meg, és többször felhangzik egy-egy könnyűzenei alkotás.

Az előadás nyitódala az Emberek együttes Száz út című, 1995-ös száma, míg a központi üzeneteket két, korábban készült dal hordozza: az Apostol együttes Okosabban kéne élni című slágere (1974), valamint Cserháti Zsuzsa Boldogság, gyere haza! című dala (1978). Ez utóbbi a rádióból szól, a szereplők az előadóval együtt éneklik. És hogy felnőtt emberek összegyűljenek egy szobában, és ahelyett, hogy tartalmas párbeszédet folytatnának vagy értelmes cselekvésbe kezdenének, ne tegyenek egyebet, mint fájdalomtól eltelve eldalolják valaki más gondolatait – nos, ebben nemcsak a cselekvésképtelenségüket nyilvánvalóvá tevő komikum van jelen, de valami lehangoló is.

Ez a Három nővér tehát egyértelművé teszi: a határozatlanság és az akaratgyengeség ma is éppen úgy jelen van a mindennapjainkban, mint eleinkéiben volt, ahogy az érzések tisztázatlansága, a konfliktusok kibeszéletlensége is. Épp csak annyi változott, hogy az állandósult médiazajban jóval kevesebb figyelem jut minderre, és az érdemi dialógus esélyei úgyszólván megszűntek.

Mondhatjuk úgy is: Szente Vajk új, Csehov által meg nem jelenített főszereplőket mutat be a nézőknek: a negyedik és ötödik nővér a szórakoztatóipar és ikertestvére, a tömegmédia.

De hogy a hús-vér közreműködőkről is essék szó: Zsigmond Emőke remekül alakítja Mását, a nővérei által butának tartott, ám hármójuk közül talán leginkább életrevaló lánytestvért; Kovács Gyopár emlékezetes másodperceket szerez az éles hangulat- és hangnemváltásokkal dolgozó, korlátolt és kártékony Natasa szerepében; Kovács Lehel pedig minden erőlködés nélkül hozza a sarkára állni nem tudó és nővéreivel szemben súlyos pénzügyi inkorrektséget elkövető fiútestvért, Andrejt.

Aki tehát a kevésbé direkt megoldásokkal dolgozó, pasztellszínekre hangolt, csendes-borongós Csehov-bemutatókat kedveli, bizonyára kissé rikítónak, harsánynak, közvetlennek találja majd ezt az előadást – aki viszont úgy érkezik a színházba, hogy előtte hosszabb időt töltött a szituációs komédiák világában, és elsősorban kacagni szeretne, annak semmiképpen sem okoz majd csalódást a kecskeméti Három nővér. n