Csak a nevében kereszténydemokrata, a valóságban háborúpárti
Isten őrizz a CDU-tól
Békepárti jobboldali győzelmet hozott az EP-választás, írja több lap, „óriási jobboldali előretörésről” számolva be például Németországban. Ám ez óriási tévedés. Németországban ugyanis a háború- vagy békepártiság nem a jobb- vagy baloldal mentén válik ketté. A konzekvensen a jobboldalhoz sorolt CDU–CSU politikája már jó ideje nem konzervatív, nem is jobboldali, és a legkevésbé sem háborúellenes.
A Néppártnak, amelyből most a Fidesz után minden bizonnyal a KDNP is kilép, legnagyobb bázisát a német CDU–CSU pártszövetség adja. Az a pártszövetség, amely köztudottan nem bevándorlásellenes, de kevésbé köztudottan nem is békepárti. Ha valakinek ebben mégsem lenne biztos, keresse fel a párt honlapját, ahol a két éve tartó háborúval kapcsolatban az alábbi felhívás olvasható: „A CDU–CSU követeli a Taurus cirkálórakéták Ukrajnába küldését.”
Amit egyébként hónapokig tartó vita után a szociáldemokrata kancellár, Olaf Scholz akadályozott meg, határozottan nemet mondva nemcsak a nagy hatótávolságú Taurus rakéták, hanem német katonák Ukrajnába küldésére is. Scholz nem akarta vállalni azt, hogy Németország esetleg háborús féllé váljon, mert hogy a Taurus rakétákkal oroszországi célpontok is könnyen elérhetők lennének. Scholz a CDU–CSU kifejezett nyomása, illetve koalíciós feszültség ( Zöldek, élükön Annalena Baerbock külügyminiszterrel) ellenére is kitartott a kategorikus elutasítás mellett.
Ki is akkor a háborúpárti? A jobboldal? A baloldal? A válasz nem ilyen egyszerű. Scholz kancellár is többször hangsúlyozta, hogy Németország Ukrajna legnagyobb pénzügyi támogatója az Egyesült Államok után. De nem akarja átlépni a vörös vonalat, nem engedi, hogy országa háborús féllé és ezáltal háborús célponttá váljon. Scholzot kormányzati felelőssége tudatában az óvatosság jellemzi, döntése mellett kiáll még a népszerűségvesztés árán is. Ami most be is következett.
A CDU ellenzéki szerepből is óriási és egyre növekvő nyomást helyez rá. A pártszövetség honlapján az alábbi felhívás olvasható: „Több mint két év háború után egyre csökken Ukrajna esélye a győzelemre Oroszország ellen. Nincsenek fegyverei, lőszerei és katonái ahhoz, hogy érvényt szerezzen az agresszorral szemben. Ebben a helyzetben a CDU–CSU parlamenti képviselőcsoport a szövetségi kormányhoz fordul, hogy biztosítsa Ukrajnának a védekezéshez szükséges összes fegyvert, beleértve a Taurus cirkálórakétákat is. […] Vlagyimir Putyin, Oroszország uralkodója csak az elszántság nyelvét érti.” Egy másik idézetben a CDU „all in” támogatást követel Ukrajnának, beleértve minden fegyvernemet és a nagy hatótávolságú rakétákat is.
Ezzel szemben Olaf Scholz a szövetségi kormány (bundesregierung.de) oldalán világossá teszi, hogy „A NATO nem lesz háborús fél,” és „Németország nem fog Bundeswehr-katonákat küldeni Ukrajnába”.
A CDU–CSU az EP-választások sikerére hivatkozva most tovább fokozza a nyomást a kormányon, és előrehozott választásokat követel. A CDU–CSU 30 százalékot ért el, míg az SPD csak 14 százalékot kapott, ami valóban nagyon gyenge teljesítmény. A következő Bundestag-választásig már amúgy sincs sok idő hátra, 2025-ben esedékes.
Ugyanakkor a békepártiságot két párt is képviseli Németországban: jobbról az AfD, balról a BSW-t. Mindkettő békepárti és bevándorlásellenes. Az Alternatíva Németországnak 15,9 százalékot ért el, megelőzve az SPD-t. A BSW, azaz a Sahra Wagenknecht Szövetsége 6,2 százalékot szerzett, ami 6 képviselői helyet ér. A két szélsőségesnek kikiáltott párt ugyanakkor tűz és víz. Előbbit a szélsőjobbhoz, utóbbit a szélsőbalhoz sorolják. Eltérő ideológiai alapon állnak, ám politikai céljaik mégis közelebb állnak egymáshoz, mint a magyar sajtóban konzekvensen a jobboldalhoz sorolt CDU–CSU-hoz.
A régi rossz beidegződések helyett ideje lenne ebben a kérdésben tiszta vizet önteni a pohárba, világosan fogalmazni és nem nevezni többé jobboldalinak, konzervatívnak, illetve a neve után kereszténydemokratának a nyíltan háborúpárti CDU–CSU-t.
