Egy tudós ember hite és akarata a világszínvonalig repítette a tihanyi levendulát
Múltra épített jövő
Bár a kolostorkertek szerzetesei már a középkorban is foglalkoztak a termesztésével, a levendula hazai karrierje csak 1926-ban kezdődött el Tihanyban. De vajon hogyan alakult a sorsa ennek a sokoldalú gyógynövénynek az elmúlt alig száz évben, és ki volt Bittera Gyula, akinek örökségét ma egy házaspár, Hollán Éva és Nyárádi Zsolt viszi tovább? Az éppen most zajló Tihanyi Levendula Fesztivál apropóján ennek jártunk utána.Az 1920-as években járunk, amikor is Bittera Gyula kémikus, a kor neves gyógynövénykutatója egyenesen Provence-ba utazott, hogy ott a nagy múltú Vilmorin & Cie kereskedőcégtől levendulamagokat vásároljon. Persze adódott a kérdés, hogy a Budakalászon előnevelt Lavandula angustifolia, azaz francia- vagy közönséges levendulatöveket hol ültesse el Magyarországon? Bittera annak érdekében, hogy megtalálja számukra a legjobb helyet, éghajlat- és talajtani felméréseket végeztetett. A vizsgálatok alapján egyértelműen Tihany lett a befutó, hiszen ott nemcsak, hogy ásványi anyagokban dús, vulkanikus a talaj, hanem magas a napsütéses órák száma is, ami elengedhetetlen a párás, mediterrán klímát kedvelő növény számára. Szerencsére a tihanyi apátságnak volt is bérbe adható, megfelelő nagyságú területe, mégpedig a Csúcs-hegy déli lejtőjén, ahol 1926-ban Bittera Gyula megkezdte az első, kísérleti jellegű levendula-telepítését.
A tihanyi levendula olyannyira sikertörténet lett, hogy a belőle előállított olaj minősége megelőzte a franciáét, így ekkoriban az olajat külföldre is exportálták, a tőzsdén jegyezték, sőt az egyik legnagyobb luxus kozmetikumokat gyártó cég, a Coty is vásárolt belőle.
Azon, hogy Bittera Gyula öröksége visszatérjen Tihanyba, élettörténetét és munkásságát mindenki megismerhesse, a levendula pedig újra reneszánszát élje, egy házaspár, Hollán Éva és Nyárádi Zsolt hosszú éveken keresztül dolgozott.
A teljes cikket az e heti Demokratában olvashatják el.