Bizonyítani szeretnék
Már az ezredforduló környékén, amikor Pécsről a Ferencvárosba került, látható volt kivételes technikai tudása és játékintelligenciája. A Fradinál sztár volt a szurkolók körében, angol klubjainál is közönségkedvenc lett. Gera Zoltánnal beszélgettünk.Már az ezredforduló környékén, amikor Pécsről a Ferencvárosba került, látható volt kivételes technikai tudása és játékintelligenciája. A Fradinál, ahol kétszer is bajnok és kupagyőztes lett, sztár volt a szurkolók körében, később két angol klubjánál is közönségkedvenccé vált. Tavaly nyáron hazatért az FTC-hez, s túl nyolcvan válogatottságon, megannyi sikeren és több súlyos sérülésen, azt mondja, újra bizonyítani szeretne. Az április 22-én 36. születésnapját ünneplő Gera Zoltánnal beszélgettünk.
– Tavaly nyár óta, egy évtizedes angliai légióskodás után, újra a Ferencvárosban játszik, s ennyi idő elteltével már van összehasonlítási alapja: hogyan változott a magyar bajnokság színvonala azóta, hogy annak idején West Bromwichhoz igazolt?
– Ami biztos, hogy a létesítményhelyzet, az infrastruktúra, például nálunk, a Fradinál is, folyamatosan javul, mi nyár óta gyönyörű, minden igényt kielégítő arénában játszhatunk. Az ember természetesen mindig a lehető legjobb teljesítményre törekszik, de ilyen környezetben azért mégiscsak más pályára lépni. A változások között azt is említhetném, hogy manapság már több az olyan külföldi futballista a magyar élvonalban, aki korábban erős bajnokságban is bizonyított már, netán hazája válogatottjában is szóhoz jutott – ezek mindenképpen pozitívumok. Ám hogy a meccsek színvonala általában jobb lett-e, azt nem tudom megítélni. Egyrészt azért, mert a távozásom és a hazatérésem között eltelt tíz esztendő, másrészt az én játékom, szerepköröm is más, mint annak idején volt.
- Az 1979. április 22-én, Pécsett született futballista alig 18 esztendős volt, amikor leigazolta az akkor másodosztályú PMFC.
- 2000 tavaszán a pécsi klub színeiben mutatkozhatott be az élvonalban is. Teljesítményére a Ferencváros is felfigyelt, a fővárosi zöld-fehérek 2000 nyarán szerződtették le. Négy évet töltött itt, a két bajnoki és kupagyőzelem mellett ebben az időszakban.
- 2002-ben debütált a válogatottban is, amelyben mostanáig 81 mérkőzésen 24 gólt szerzett, jó néhányszor csapatkapitányként vezethette ki a pályára a nemzeti együttest.
- 2004-ben Angliába, a West Bromwich Albionhoz igazolt, ahol azonnal népszerű lett, első szezonja végén például a soccernet.com szaklap beválasztotta a Premier League álomcsapatába, a sajtóban pedig gyakran Magical Magyarként, vagyis Mágikus Magyarként emlegették. A 80-szoros angol válogatott Gary Lineker például azt mondta róla: „Gera egyike a Premier League legfigyelemreméltóbb újoncainak. Amikor nála van a labda, mindig történik valami a pályán.”
- 2008-ban, négy év után a Fulhamhez igazolt, amellyel az Európa Liga döntőjébe is bejutott, a menetelésnek Gera is kulcsszereplője volt.
- 2011-ben visszatért a West Bromhoz, második itteni időszakát azonban többször is sérülések nehezítették. Szerződése lejárta után úgy döntött, hazatér magyarországi sikerei helyszínére, így tavaly nyáron ismét a Ferencvároshoz igazolt.
– Tényleg más a mostani Gera Zoltán – amikor ismert játékos lett, egyebek mellett a látványos cselekkel és a gólok utáni szaltókkal hívta fel magára a figyelmet, mostanában viszont mintha kevesebb lenne a trükk.
– Valóban, a profiként eltöltött másfél évtizednek köszönhetően, illetve az angliai légióskodás alatt letisztult a játékom, ma már nem a cselek lehetőségét keresem, inkább egy-két érintővel szeretek játszani, azt figyelem, kinek passzolhatom tovább a labdát. Nyilván a nézők szempontjából látványosabb a trükközés, de nem vagyok benne biztos, hogy ha ugyanolyan lenne a játékom, mint amikor megismertek, akkor 35-36 évesen futballozhatnék-e még ilyen szinten. Mindenesetre élvezem ezt a hátrébb vont, több védekező feladattal járó szerepkört, az edzőim a Fradinál és a válogatottnál is számolnak velem, s örülök, ha segíthetek a klubomnak és a nemzeti együttesnek.
– Aki valamennyire is ismerte, az tudta, hogy nem levezetni tér haza. Ugyanakkor az is igaz, hogy április 22-én tölti be a 36. életévét, a Fradival kétszeres magyar bajnok, kétszeres kupagyőztes, az angol Fulhammel bejutott az Európa Liga döntőjébe, több mint nyolcvanszor volt válogatott – mi motiválja még?
– A válasz egyszerű: szeretek futballozni. Emellett úgy érzem, talán nem hangzik nagyképűen, hogy a szurkolók körében pozitív kép alakult ki rólam, kár lenne lerombolni azt, amit jó tizenöt év alatt felépítettem. Általában is úgy vagyok az életben, hogy ha csinálok valamit, azt teljes erőbedobással teszem, másképp szerintem nincs értelme. Ha terhet jelentenének a meccsek és az edzések, vissza is vonulhatnék, engem viszont motivál, hogy megmutassam, ebben a korban is képes vagyok jól futballozni, hasznos tagja lenni a csapatnak. Élvezem a játékot, sőt a tréningeket is.
– A hullámzóbb kezdés után formába lendült a Fradi: már ősz végén is egyre hatékonyabb és eredményesebb lett a játékuk, 2015-ben pedig még nem találtak legyőzőre, olyan rangadókat is megnyertek, mint az MTK vagy a Győr elleni meccs, illetve az Újpest elleni derbi. Mi a mai Ferencváros erőssége?
– Erős keretünk van, ahol jól kiegészítik egymást a fiatalabbak és a rutinosabb játékosok, s egészséges a magyarok és külföldiek aránya is. Emellett lényeges, mivel hozzám hasonlóan többen is érkeztek a klubhoz nyáron, hogy az elmúlt hónapokban a pályán és azon kívül is összecsiszolódtunk, s a télen igazolt Hajnal Tomi, Varga Roland és Cristian Ramírez is zökkenőmentesen illeszkedtek be. Ez oda-vissza hat: minél inkább csapatként tudunk működni, annál eredményesebbek vagyunk, s minél több a közösen elért siker, annál inkább összekovácsolódunk. Összességében azt mondhatom, hogy minden adott a jó szerepléshez, hiszen a korszerű stadion mellett a népligeti edzőközpont is magas színvonalat képvisel, kiváló a szakmai munka, Thomas Doll és a játékosok között is megvan az összhang. Ettől persze még jöhetnek hullámvölgyek, ugyanakkor, főleg tavasszal, szerintem kiderült, erre a keretre hosszabb távon is lehet építeni.
– Mire Dárdai Pál lett a szövetségi kapitány, a Fradinál játékba lendült az Angliában szerzett sérülés és kihagyás után, s azonnal alapember lett a válogatottban. Nem furcsa, hogy olyan szakember irányítja a gárdát, akivel hosszú éveken át egymás mellett játszottak?
– Ez nem okoz gondot, hiszen Pali ide is hozta magával azt a profizmust és mentalitást, amit jó másfél évtized alatt Berlinben magába szívott. Szerintem nagyon jól felmérte a lehetőségeket, ehhez igazítja a taktikát, senkitől nem vár el olyat, amire nem képes, vagy ami tőle idegen. Időközben ugye a Herthánál is megbízták a csapat irányításával, s ugyanazt próbálja ott is – sikerrel – megvalósítani, amit a nemzeti csapatnál. Az az első számú szempont, hogy szervezetten védekezzünk, nehéz legyen megtörni minket, lehetőleg ne kapjunk gólt, s ha ez sikerül, igyekezzünk egy-két gyors támadásból betalálni az ellenfél kapujába. A jelek szerint ez működik. Természetesen mindig, bármilyen időszakban megtiszteltetés, ha az ember magára húzhatja a címeres mezt, ugyanakkor nem tagadom: mostanában, hogy a fontos meccseken rendre pontot, pontokat szerzünk, különösen nagy öröm a válogatottban szerepet kapni.
– Az angliai évek alatt többgyermekes édesapa lett. A gyerekek mennyire érzékelik, hogy ön az egyik legnépszerűbb labdarúgó Magyarországon?
– A hétéves Hanna az, aki leginkább felfogja, hogy szinte bármerre megyünk, sokan megismernek, s őszintén szólva annyira nem örül ennek. Amikor megállítanak az utcán, autogramot, közös fotót kérnek, beszélgetnek velem, úgy érzi, kicsit ellopják tőle apát. A feleségemmel azon vagyunk, ez ne viselje meg, beszélgetünk vele, hogy ne élje meg rosszul az ismertségemet. Aztán remélem, ha a gyerekek nagyobbak lesznek, már örömmel nézik majd vissza a meccseimet.
Bándy Péter