Akiknek Ausztria az első

Az Osztrák Szabadságpárt 1955-ös megalakulása óta hullámhegyek és hullámvölgyek drámai sorozatát élte át, pedig közel hét évtizedes fennállása óta stabilan képviseli az osztrákok érdekeit. Programját röviden így lehet összefoglalni: Ausztria az első. Ez az a tételmondat, ami a napi politikai csatározások közepette 70 éve változatlan, és stabil kiindulópontot ad.

Magyarország példakép

A párt jelenlegi programját 2011-ben fogadták el Grazban. Eszerint az Osztrák Szabadságpárt szociális és hazafias párt, szó szerint ez áll a logójukon is: „FPÖ, die soziale Heimatspartei.” Legfontosabb alapelvei közé tartozik a szabadság, az 1848-as forradalom polgári értékeinek védelme, a fókuszban Ausztria nemzeti identitása, szuverenitása és a természetes életfeltételeinek őrzése áll.

A párt programjában leszögezik: a család egy férfi és egy nő, valamint gyermekeik közössége, a társadalom természetes magja és tartópillére, amely az egymást követő generációk egymás iránti szolidaritásával a jövőbeli életképesség garanciája. Ugyanitt az első pontok közt szerepel, hogy Ausztriának minden eszközzel meg kell védenie területét, meg kell őriznie semlegességét, védelmet és segítséget kell nyújtania polgárainak minden vészhelyzet esetén. Európa-politikájuk és nemzetközi kapcsolataik alapja a szabad népek és szuverén nemzetek szövetsége.

További alapelv a szociális piacgazdaság, a magántulajdon védelme és a javak igazságos elosztása. Az egészségügyben a társadalombiztosítás által finanszírozott nyilvános egészségügy hivatott a lehető legjobb megelőzést, ellátást és ápolást nyújtani. Leszögezik továbbá, hogy az átfogó oktatás és képzés, a szabad tudomány és a független művészet a társadalom fejlődésének alapfeltétele.

Ami a konkrét célokat illeti, az FPÖ honlapján szereplő cikkek közül válogatva kiderül, hogy számukra „Magyarország korlátozó bevándorláspolitikája a példakép”, „meg kell állítani a tömeges, illegális bevándorlást”, „az EU Magyarországra kirótt milliárdos bírsága botrányos beavatkozás és térdhajtás a tömeges illegális bevándorlás előtt”, „a migrációs paktum a migráció problémáját csak tovább súlyosbítja”, „Ausztriának helyre kell állítania szuverenitását a menekültjogi és migrációs politika tekintetében.”, „az újabb Oroszország elleni szankciócsomag veszélyezteti a jólétet, és be kell fejezni [a szankciók kivetését]”, „NATO-fegyverek bevetése orosz célpontok ellen felelőtlen eszkaláció”, „legyen vége a klímafanatizmusnak, ami csak még több bürokráciához és újabb EU-adósságokhoz vezet”.

Az ötvenes években Karintia tartományban alapított párt a nyolcvanas évek közepéig az ötszázalékos bejutási küszöb környékén mozgott, ám a kilencvenes évektől fokozatosan a vidék legerősebb pártja lett. Erre az időre már kialakult az Ausztriára jellemző hárompárti felállás, ami a mai napig meghatározó. E három nagy politikai erő, az SPÖ, az ÖVP és az FPÖ, azaz a szociáldemokraták, a néppárt és a magát harmadik erőként jellemző Osztrák Szabadságpárt koalíciói váltották egymást oly módon, hogy kettő közülük koalícióra lépett, a harmadik ellenzékbe került. Ehhez jött később a Zöld Párt, de alapvetően nem tudta átrajzolni a politikai struktúrát.

Az utóbbi évtizedekben az FPÖ természetes koalíciós partnere az Osztrák Néppárt lett, de ez nem volt mindig így. A Szabadságpárt először az SPÖ-vel kötött koalíciót 1983-ban, Vranitzky kancellár idején. Fennállása óta összesen ötször volt kormányon koalíciós partnerként (1983–1986, 1986–1987, 2000–2003, 2003–2005, illetve 2017–2019 között), de eddig még egyetlen alkalommal sem állhatott szabadságpárti kancellár Ausztria élén.

A Haider-korszak

Első kiemelkedő sikerét a párt Jörg Haider idején érte el, akinek neve egybeforrt az Osztrák Szabadságpárttal.

1989-ben Jörg Haidert az FPÖ és az ÖVP szavazataival Karintia tartomány kormányfőjévé választották. Haider kétéves karintiai regnálásának 1991-ben egy szerencsétlen mondat vetett véget: „A Harmadik Birodalomnak rendesebb foglalkoztatáspolitikája volt, mint a jelenlegi bécsi kormánynak.” E mondatnak súlyos következménye lett. A szociáldemokraták és a néppárt közösen bizalmatlansági indítványt nyújtott be ellene.

Nyolc évvel később, 1999. március 15-én került csak vissza a kormányzói székbe, miután az FPÖ Haider vezetésével megnyerte a karintiai tartományi választást. Ezúttal már elegendőek voltak a szabadságpárti szavazatok: Haider ismét Karintia miniszterelnöke lett.

A lendület kitartott a parlamenti választásig. Ugyanebben az évben az Osztrák Szabadságpárt az országgyűlési választáson holtversenyben az ÖVP-vel a második lett. Együtt megvolt a többségük a szociáldemokratákkal szemben. Megalakult az első néppárti–szabadságpárti kormánykoalíció Wolfgang Schüssel kancellár vezetésével. Ám ellenfelei, ahogy mondani szokás, ezt a felállást se lenyelni, se kiköpni nem tudták, az osztrák kormány folyamatos nemzetközi nyomás alatt állt. Ezt odáig fokozták, hogy a többi EU-tagállam szankciók alá helyezte és megszüntette a diplomáciai és politikai kapcsolatait Ausztriával.

Haider 2000 februárjában lemondott az FPÖ elnöki posztjáról, miután halálos fenyegetéseket kapott. Úgy döntött, hogy inkább Karintiában marad. 2004-ben az ottani tartományi választáson harmadszor is kormányzóvá választották.

Ugyanebben az évben az európai parlamenti választáson az Osztrák Szabadságpárt súlyos vereséget szenvedett. Ekkor párttársai felszólították Haidert, hogy vegye át ismét a pártelnöki feladatokat, de ő visszautasította. Testvére, Ursula Haubner lépett a párt élére. A mélyrepülés tovább folytatódott: 2005-ben az alsó-ausztriai önkormányzati választáson az FPÖ óriási vereséget szenvedett, mindössze 3,3 százalékot ért el. Haider javasolta a párt újjáalakítását és megfiatalítását, és jelezte, hogy végső esetben a vezetését is elvállalná, de nem kapott egyhangú támogatást a párton belül. Ugyanis komoly kihívója akadt Heinz-Christian Strache személyében, aki bejelentette, hogy elindul ellene. Haider bejelentette egy új párt, a BZÖ (Bündnis Zukunft Österreich, Szövetség Ausztria Jövőéért) megalakítását, és elhagyta az FPÖ-t. A BZÖ a legjobb eredményét 2008-ban érte el, amikor 10,7 százalékos eredménnyel megduplázta szavazói számát.

Kiválása ellenére Jörg Haidert méltán tekinthetik a mai FPÖ szellemi atyjának: már a kilencvenes évek végén pontosan ismerte és leírta a mai világban zajló folyamatokat. Megállapításai aktuálisabbak, mint valaha. Íme néhány idézet:

„A baloldal másik társadalmat akar, új népet, mert a sajátját nem szenvedheti. Multikulturális Európáról álmodik, bevándorlás által akar új többséget kikényszeríteni, történelemhamisítással bujtogatja az ifjúságot az iskolákban, szítja az ellentétet az egyházban a papok és a világiak között, hogy a néptől elvegye a hitét és az erkölcsi tájékozódás horgonyát. Megingatni, felbontani, elértékteleníteni és kirekeszteni, ez a jelszavuk.”

„Egyértelmű és őszinte visszatérésre van szükségünk azokhoz az értékekhez és erényekhez, amelyeket némileg elvesztettünk a múlt jóléti és növekedési lázában. Olyan értékekre gondolok, mint a kemény munka, a motiváció, a munkamorál, a fegyelem és a rend. Olyan erényekre, mint a szerénység, a közösségi szellem, a takarékosság és mindenekelőtt a tisztesség.”

2008. október 11-én máig vitatott körülmények között vesztette életét a karintiai Klagenfurt közelében. A hivatalos verzió szerint autóbalesetben hunyt el, de párttársai, családtagjai, barátai közül sokan ma is úgy vélik, a politikus merénylet áldozata lett. (Demokrata 2008. 10. 22.)

A Strache-korszak

Haider új pártja, a BZÖ és az FPÖ szétválása után HC Strache lett az FPÖ új elnöke, aki 2005–2019 között, 12 éven át töltötte be a pártelnöki tisztséget.

„Lehet, hogy Jörg Haider karizmatikusabb, intellektuálisabb és retorikailag csillogóbb, de Heinz-Christian Strache jobb politikus, mint korábbi mentora” – írta a Derstandard.at 2016-ban, amikor Strache csillaga már meredeken ívelt felfelé. Ebben az évben volt az az emlékezetes köztársaságielnök-választás, amikor csak a másnapi levélszavazatok összeszámlálása után derült ki, hogy a zöldpárti Van der Bellen lett a győztes 50,3 százalékkal, legyőzve a szabadságpárti Norbert Hofert, aki 49,7 százalékkal lett a második. A rendkívül szoros eredmény ellenére az Alkotmánybíróság nem adott helyt a benyújtott választási kifogásoknak, és Alexander Van der Bellen köztársasági elnök lett.

Az SPÖ–ÖVP nagykoalíció bő évtizedes állóvize, viszályai és politikai botrányai után a 2017-es őszi országgyűlési választást az ÖVP nyerte meg. Az SPÖ a második, az FPÖ a harmadik lett, a szociáldemokratákkal szinte holtversenyben. Az ÖVP-t akkor már a pártjában jelentős reformokat bevezető Sebastian Kurz vezette, és hallani sem akart a nagykoalíció folytatásáról. 2017-ben az Osztrák Néppárt és az Osztrák Szabadságpárt koalícióra lépett, Sebastian Kurz kancellár, „HC” Strache alkancellár, Herbert Kickl belügyminiszter lett. Felhőtlennek és stabilnak tűnő kormányzás vette kezdetét 2017. december elsején. Egy évvel később az FPÖ évértékelő rendezvényt tartott a bécsi vidámpark (Prater) Luftburg (Légvár) nevű rendezvénysátrában. Beszédes volt a helyszín neve, áthallásos a légvár… A Demokrata részt vett azon a rendezvényen, és bizton állíthatjuk, ott minden a sikerről szólt. Bővülő családtámogatási rendszer, nyugdíjemelés, javuló közbiztonság, a menedékjog szigorítása, a bécsi lovasezred felállítása, új határőrizeti egység, kitűnő hangulat, bizakodás. Ám mint később kiderült, HC Strache tudhatta, hogy az álomkormányzás nem tart már soká, és amire épít, az valójában csak egy légvár…

2019 májusában az EP-választás hajrájában robbant a politikai bomba: akkor hozták nyilvánosságra német balliberális lapok az Ibiza-videó utólag összevágott filmkockáit, amely felvétel azt volt hivatott bizonyítani, hogy Strache korrupciós botrányba keveredett, miután Ibizán egy orosz oligarcha unokahúgával arról tárgyalt, hogyan szerezhetné meg a Kronen Zeitungot az osztrák vízkészletért cserébe. Csakhogy Strache leszögezte: a vízkészlet privatizációja elképzelhetetlen. Mégis sikerült a felvételt úgy megvágni, hogy látszat ellene szóljon. A botrány kirobbanásakor HC Strache azonnal lemondott alkancellári és pártelnöki tisztségéről, hogy megmentse a koalíciót, de hiába. Később kiderült, hogy már januárban is az a hír járta, hogy Kurzék új választást akarnak. Ami a légvárat illeti, Strache tudott a felvételről. Ez azonban csak 2021-ben derült ki, amikor az Exxpress.at nyilvánosságra hozta a Strachét lejárató videó teljes, vágatlan hanganyagát.

A legmegdöbbentőbb, hogy Strache ott helyben, az ibizai villában rájött, hogy csapdába csalták, és 2017 óta abban a tudatban élt, hogy bármikor robbanhat a bomba (Demokrata, 2021. 03. 27.).

És robbant is. Az Osztrák Szabadságpárt népszerűsége zuhanni kezdett, a szeptemberi előre hozott országgyűlési választáson mindössze 16 százalékot ért el. Strachét és feleségét kizárták a pártból. Ekkor új formációt alapított DAÖ néven, de Haider BZÖ-jéhez hasonlóan ő sem volt képes elhódítani a Szabadságpárt szavazóit.

A Kickl-korszak

Innen nehéz felállni, de Herbert Kicklnek sikerült. A korábbi belügyminiszter 2021 júniusa óta az Osztrák Szabadságpárt elnöke. A koronavírus-járvány idején a maszkviselés és az oltás elleni küzdelem élharcosa, majd volt belügyminiszterként a bevándorlás teljes leállítását tűzte ki célul.

„Ha az FPÖ kormányra kerül, Ausztriában senki sem nyújthat be menedékkérelmet, a szomszéd országokat kivéve.” „Az afgánok, a szírek és a marokkóiak ügyében nem vagyunk illetékesek” – jelentette ki.

Kickl az 1951-es genfi egyezmény és az Európai Unió menekültügyi eljárásokról szóló irányelve alapján a magyar kormány álláspontjával megegyezően a menekültügyi eljárások lefolytatásánál a menekültek eredeti lakhelyéhez legközelebb eső biztonságos országot tekinti illetékesnek. Június 30-án Orbán Viktorral és Andrej Babišsal közösen bejelentették, hogy új pártcsaládot hoznak létre az európai parlamentben Patrióták Európáért néven. Az új frakció egy héten belül megalakult, eddig 12 tagállamból 84 képviselő csatlakozott hozzá. Kickl a kancellári szék elnyerését tűzte ki célul, és pártja jelenlegi népszerűsége láttán megvan rá az esélye.

Az FPÖ a legfrissebb, június 29-én nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatás szerint 27 százalékkal vezet. A második a Zöld Párttal koalícióban kormányzó Osztrák Néppárt (ÖVP), támogatottságát 24 százalékra mérik (az EP-választáson 24,7 százalékot szerzett Karl Nehammer kancellár pártja). A harmadik az SPÖ, 21 százalékkal, a Zöldek 11 százalékot szereznének, ha most vasárnap lennének a választások. Matematikailag nem jön össze a nagykoalíció, és a jelenleg kormányzó ÖVP–Zöldek-koalíció sem szerezné meg a többséget. Az első két helyezett viszont együtt kétharmados többséget szerezhet, amire a legutóbb Kurz kancellár kormányzása idején volt példa. De van egy óriási különbség a 2017–2019-es felálláshoz képest: az új szabadságpárti–néppárti kormány ezúttal az Osztrák Szabadságpárt vezetésével jöhet létre. A parlamenti választásig, amely szeptember 29-én esedékes, már csak két és fél hónap van hátra. Ha Kickl kancellár lesz, az Európai Tanács, az Európai Unió állam-, illetve kormányfőit tömörítő testülete is egy újabb patrióta miniszterelnökkel gazdagodhat.

A vízió már nem utópia

Az FPÖ-nek megvan az a képessége, hogy a legmélyebb szakadékból is az élre törjön.

Jörg Haider idején Ausztria valódi jóléti állam volt, nem fenyegette sem külső, sem belső ellenség. A haideri vízió sokak szemében utópikusnak tűnt. Két párhuzamos világ futott egymás mellett: a jólét, a gazdagság, a jól szervezett állam, a békében élő Európa, amelyet nem fenyeget semmi veszély és a Haider által már felismert, de még testet nem öltött globális fenyegetések. Strache idején már megindult a tömeges bevándorlás, Ausztriát ellepték a migránsok, és ez a két párhuzamos vízió egyre közelebb került egymáshoz.

Kickl pártelnöksége idején jött a járvány, a migráció soha nem látott méretűre duzzadt, és kitört az orosz–ukrán háború, ami eszkalációval fenyeget, és Ausztria katonai semlegességét is veszélyezteti. A párhuzamosok találkoztak: a vízió már nem utópia többé, mert szembejött a valóság.