Előbb-utóbb magyarrá válhatnak

Magyarország segít az igazi menekülteknek. A háború elől hozzánk érkezők lakhatásra, munkavállalási engedélyre, egészségügyi ellátásra, rendszeres támogatásra és gyermekeik iskoláztatására jogosultak. Miután beléptek Magyarország területére, az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság (OIF) kezeli a menedékesstátus iránti kérelmeket. Ezeket már az ukrán határ melletti települések gyűjtőpontjain is benyújthatják, vagy később, az OIF valamelyik ügyfélszolgálatán. A rászorulóknak a katasztrófavédelem ad átmeneti szálláshelyet: munkásszálláson, régi kollégiumban, szociális otthonban, önkormányzati vagy egyházi ingatlanokban, illetve hotelekben, amelyeket nem használnak általános vendégfogadásra.

Amikor a menekültek ellátása célzott szolgáltatást igényel, akkor kerülnek a képbe az olyan civil szervezetek, mint a Katolikus Karitász vagy a Menedék Egyesület. A harmincfős szakembergárdával – pedagógusok, mentálhigiénés segítő szakemberek, szociális munkások, jogászok – és körülbelül ötven önkéntessel működő Menedék évente 1800-2000 javarészt ukrajnai menekülttel dolgozik együtt. Az egyesület komoly tapasztalatot szerzett a szomszédos országokból érkező háborús menekültek ellátásában, a 90-es évek elején Boszniából, később Horvátországból, Szerbiából, majd Koszovóból érkező civilekkel foglalkoztak, illetve vajdasági és szlavóniai magyarokkal. Információt nyújtanak, szociális munkával segítik a rászorulókat. A Katolikus Karitász már az ukrajnai háború kitörését követő napokban létrehozta első segítőpontját Barabáson, ahol átmeneti szállást adtak, ételt, ruhát osztottak a Nyugatra továbbutazóknak. Mindezzel párhuzamosan 2022 nyarán megnyitották integrációs központjukat is. Itt megélhetési, illetve albérlet-támogatással, lakhatási lehetőséggel, integrációs támogatással várták azokat, akik Magyarországon adták be kérelmüket.

– A szűrővizsgálatokhoz és orvosi ellátáshoz való hozzáférést is megszerveztük, az orvosmissziónkban részt vevő egészségügyi szakemberek közben el is látták a rászorulókat – mondja József Imre, a Katolikus Karitász szociális ágazati vezetője.

A katolikus szervezet több évtizede jár Kárpátalja magyarlakta településeire, a háború kitörése óta a nehéz helyzetbe jutott ukrajnaiaknak nyújtanak segítséget. Önkéntes munkájuk jelentősége most főként abban áll, hogy az amúgy is túlterhelt magyar egészségügyi rendszert mentesítik.

A szervezetek a Magyarországon menedékesstátust szerző külföldiek társadalmi beilleszkedését is segítik. Kováts Andrásnak, a Menedék Egyesület igazgatójának kedvező tapasztalatai vannak, optimista a munkájuk eredményességét illetően. A 45 ezer ukrajnai menekültnek megközelítőleg csak a fele részesül anyagi támogatásban, a többség ugyanis gyorsan önfenntartó lesz.

– Azon dolgozunk, hogy minél hamarabb stabilizálják magyarországi életüket, ne egy átmeneti szálláson tengődjenek, hanem képesek legyenek lakást bérelni, ne segélyből éljenek, hanem munkát találjanak – fejti ki Kováts András.

A többség csak eleinte szorul segítségre, ismerősök, nyelvtudás és tartalékok híján nehéz a kezdet az idegen környezetben. Jellemzően egy fővárosi szállóról indulnak, munkát vállalnak, közben magyartanfolyamra járnak. A nyelvtanulás különösen fontos, hiszen a beilleszkedés alapja, hogy meg tudják értetni magukat a többséggel. A Katolikus Karitász is kínál nyelvtanulási lehetőséget.

– Képzett nyelvtanáraink vannak, olyan módszertant alkalmaznak, amely gyorsítja a tanulást. Mindegyikük dolgozott már háborús menekültekkel, így kicsit ők maguk is szociális segítőként működnek – mondja József Imre.

A menekültek örömmel mennek nyelvórára, tanulás közben segítséget, tanácsot kapnak, megosztják egymással is problémáikat. A gyors beilleszkedést segíti, hogy nagyon sok ukrajnai vendégmunkás dolgozott már Magyarországon a harcok kitörése előtt is. Velük együtt az ukrán közösség létszáma már százezer felett van. Az építőiparban és a különféle gyárakban is előszeretettel alkalmazzák őket. Védelemre azok is jogosultak, akiknek sikerült elhelyezkedniük, és saját lábra álltak. Bármikor adódhat ugyanis olyan nehéz élethelyzet, amit a megszokott szociális háló híján, rokonok vagy közeli barátok nélkül nem tudnak kezelni.

– Előfordul, hogy minden rendben indul, az illetőnek vannak tartalékai, bérel egy lakást, munkát is talál, aztán valahogy mégsem alakulnak jól a dolgok. Már két éve itt van Magyarországon, mire hozzánk fordul segítségért – mondja Kováts András.

A menekültek egy kisebb része tartósan szociálisan rászoruló marad. Elsősorban azokra jellemző ez a fajta stagnálás, akik már Ukrajnában is a társadalom peremén éltek. Olyan is van, hogy valaki a háborús traumák miatt képtelen lábra állni. Szétbombázták a házát, férje, gyermeke vagy más közeli családtagja mai napig a fronton harcol, vagy már el is esett. Sokan menekülnek idős hozzátartozókkal. József Imre tapasztalatai szerint viszont a Magyarországon számontartott ukrán háztartások háromnegyede egyszülős, egy édesanya alkotja több gyerekkel. Liza is kisfiával menekült át Magyarországra két és fél évvel ezelőtt.

– Az első hónapokban nagyon nehéz volt, egyetlen szót sem tudtunk magyarul. Nagy szerencse, hogy a magyarok segítőkészek, sosem kerültünk szembe megoldhatatlan problémával, jóindulattal mindig találunk megoldást – meséli.

Tatyjana férjével és három gyermekével 2022 áprilisában érkezett, bár a háború számukra már 2014-ban elkezdődött, mivel a család egyenesen Luhanszk megyéből jött. A családfőnek szerencséje volt, akkoriban még a három és annál több gyermeket nevelő férfiakat kiengedték az országból.

– Magyarországon könnyebb volt segítséget kapni. Németországban vannak ismerőseinek, ott sokkal szigorúbbak a feltételek – mondja Tatyjana.

Férje egy hét alatt munkába állhatott. Hazánkban hamar kiléphetnek a menekültstátusból, és elkezdhetik a jövőt tervezni. Elmondása szerint könnyű elhelyezkedni, legfeljebb az frusztrál némelyeket, hogy a képesítésüknél alacsonyabb presztízsű munkát találnak.

A számtalan dicséret mellett a bürokráciára és a papírügyek nehézkességére panaszkodnak a legtöbben. A Katolikus Karitász és más segítésre szakosodott civil szervezetek, illetve a legtöbb esetben az állami intézmények munkatársai is segítenek legyűrni a nyelvi akadályokat. A Karitász szociális téren is tapasztalatokat szerzett tolmácsokkal segíti a hozzájuk fordulókat. De a bürokratikus akadályok legyűrése mellett nagyon sok általános életvezetési kérdés megoldásában is közreműködnek.

A menekültellátás egyik legfontosabb célja, hogy megoldást találjanak a gyermekek óvodai, iskolai elhelyezésére. Könnyebb így a szülőknek is a munkakeresés, a hivatali ügyintézés. A gyermekek érdeke is, hogy amíg Magyarországon vannak, iskolába járjanak. Van esélyük megtanulni a nyelvet, nem maradnak le a tanulmányaikkal, jó esetben közösségbe járnak és barátokat szereznek.

– Senki nem tudja, hogy meddig tart a háború és mikor térhetnek haza a menekültek. A jugoszláv konfliktus idején azt tapasztaltuk, hogy akár tíz év is eltelik, mire lehetővé válik a hazatelepülés. Egy általános iskolás gyerek életében ez egy örökkévalóság – mondja Kováts András.

Az ukrán állam azonban azért lobbizik egész Európában, hogy a befogadó államok tegyék lehetővé, hogy az ukrán gyerekek online tanulhassanak az ukrán közoktatásban. Ukrajna érdeke ugyanis az, hogy a háború után a menekültek hazatérjenek, népesítsék be újra az országot, a gyerekek ragaszkodjanak hazájukhoz. Attól tartanak, hogy milliók maradnak majd a konfliktus lezárása után is a befogadó országokban, különösen ha a gyermekek már beilleszkedtek az új környezetbe.

Bár a fővárosban sok olyan kerület van, ahol jelentős számú külföldi él, a közoktatási intézményekbe pedig sok ázsiai, nyugat-európai vagy közel-keleti diák jár, a magyarországi iskolák számára mégis jelentős kihívás a nagyszámú ukrajnai diák befogadása. Az oktatási intézmények azonban kiegészítő normatív támogatást kapnak, hogy a speciális felzárkóztató programokkal segítsék a gyerekeket. A jóakaratú törekvések ellenére is előfordul, hogy az ukrán gyerekeket kiközösítik az osztályban, csúfolódások célpontjává válnak. Kováts András szerint az ilyen helyzeteken sokat segít, ha a magyar szülők elmagyarázzák a gyermekeiknek, hogyan kerültek ide a menekültek, erősítve bennük az empátiát. A háború és a menekültlét eleve meggyötörte ezeket a gyerekeket, nem nehéz belátni, hogy a traumáikat csak tovább súlyosbítja, ha mindezek tetejébe mérgező légkörben kell hogy töltsék a napjuk felét.

Liza kisfia zökkenőmentesen beilleszkedett, ma már negyedikes, szeret iskolába járni, befogadta az osztályközösség. Három hete nyári napközibe jár. A Katolikus Karitász tavaly nyár óta szervez napközis és ottalvós táborokat az ukrán családok gyermekeinek, nagyban megkönnyítve a szülők dolgát. Közben a gyerekek nemcsak Magyarországgal ismerkednek meg, hanem az anyanyelvükön is beszélnek egymással. Liza kisfia egyébként már jobban ír és olvas magyarul, mint ukránul.

A gyermekeknek van lehetőségük sorstársaikkal is megismerkedni, kapcsolatot tartani velük. A Magyarországon élő ukránoknak több önsegítő csoportja és különböző közösségeik vannak. Emellett az ortodox és görögkatolikus egyházi szervezetekre is számíthatnak, ezek sok esetben egy darabka otthont jelentenek számukra az idegenben. A katolikusok mellett a magyar evangélikus, református egyház segélyszervezetei is működtetnek ukrán menekültekkel foglalkozó programokat, ahogy a nagy világszervezetek munkatársai is jelen vannak. József Imre szerint a magyarok szolidaritása példaértékű, utoljára a vörösiszap-katasztrófa alatt mozdultak meg ilyen sokan, ekkora lendülettel. Magyarországon kormánybiztost neveztek ki a krízis kezelésére. A nyugati társadalmak aktivitása eközben már jócskán alábbhagyott a háború kitörése utáni hónapokhoz képest. Persze ez természetes, hiszen ahogy csillapodni kezdett a menekülthullám, megkezdődött az integráció. Aggodalomra ad okot azonban, hogy a segítő szervezetek programjainak támogatása is csökkent Európa-szerte. Mostanra kialakult a szervezetek körül egy közösség, amely számít rájuk, miközben félő, hogy elfogy a pénz a szolgáltatásokra.

– Mi is több helyre pályázunk, mert ránk is sokan számítanak – mondja József Imre.

Pedig ha valahol, hát itt megéri a befektetés. Az ukrán állam joggal tart attól, hogy polgárai idővel németekké, lengyelekké vagy magyarokká válnak. Mondjuk ki: ezekért az emberekért harc folyik, és aki megszerzi őket, annak az országa sokat nyer.