Fotó: ShutterStock
Hirdetés

Megválasztása után nem sokkal igazi ajándékként értékelhette Emmanuel Macron, hogy Párizs 1900 és 1924 után harmadszor is megrendezheti a nyári olimpiai játékokat. Ezzel ugyanis olyan kivételes lehetőség pottyant az ölébe, amely a beruházásokkal, a versenyekre látogató mintegy 15 millió turistával nemcsak a gazdaságot húzza, de az ország imázsát is emeli. A soft powernek olyan kiváló eszköze az olimpia, amely tökéletesen beleillik a magát általában a helyzeténél egy polccal mindig magasabbra helyező, egykor szebb napokat látott európai hatalom politikájába. A kezdettől ambiciózus Macron tehát igyekezett kihasználni ezt a lehetőséget, amely a szándékai szerint bearanyozta volna az elnökségét.

Úgy gondolta, a 2024-es olimpia sikeres megrendezésével megkoronázza második ciklusát, amelynek végére visszahozza Franciaország régi dicsőségét, így beírja a nevét a történelembe. Az elnök nem bízott semmit a véletlenre, nem sokkal 2017-es megválasztása után személyesen jelent meg a svájci Lausanne-ban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság rendezvényén, hogy lobbizásával is segítse Párizst a játékok rendezési jogának megszerzésében. Végül a francia főváros sikerrel járt, Macron és kormánya pedig nagy lendülettel vetette be magát az előkészületekbe. Egy 2018-ban előterjesztett speciális törvénytervezettel csökkentették az olimpiai létesítmények építésének bürokratikus terheit, így az idei év elejére rohamos gyorsasággal készültek el az olimpiai falu épületei. Az Élysée-palotában több, az olimpiával kapcsolatos találkozón is személyesen elnökölt Macron, és szorgalmasan avatgatta az olimpiai helyszíneket is. Ezzel is azt hirdetve, hogy a játékok megrendezése a francia büszkeség nagy pillanata.

Ám a rendezés dátumának közeledtével a nagy lehetőség egyre inkább rémálommá vált. Kezdődött a koronavírus-járvánnyal, amely a sportolók, a sportszeretők és a rendezők számára egyaránt tönkretette a tokiói játékokat. Közben a világrend átalakulásának felgyorsulásával egyre feszültebbé vált a nemzetközi helyzet is, 2022 februárjában kitört az orosz–ukrán háború. Ez aztán nemcsak az európai biztonságot gyengítette, de a kibontakozó gazdasági háborúval, a szankciók sokszor öngyilkos hatásaival a kontinens országainak versenyképességét is.

Korábban írtuk

S ha ez még nem lett volna elég, az olimpiai játékok kezdete előtti hetekben a Nemzetgyűlés feloszlatásával és idő előtti választások kiírásával Emmanuel Macron kockázatos politikai játszmába kezdett, amelynek eredményeképpen Franciaország politikai káoszba süllyedt, lényegében kormányozhatatlanná vált. „Megfulladunk a groteszkben” – írta le a helyzetet Philippe Labro író és politikai kommentátor. Franciaország finoman szólva is elakadt, méghozzá a legrosszabbkor. A választások egyetlen „sikere”, hogy Marine Le Pen radikális jobboldali Nemzeti Tömörülése mégsem törte át az üvegplafont, a fősodor pártjai összefogtak, és „megvédték” az ötödik köztársaságot. Ennek azonban az lett az ára, hogy a politikai mező háromosztatúvá vált, mindegyik erő messze van a többségtől, egymással pedig képtelenek megegyezni. Senki nem tudja, ki fog így kormányt alakítani. A győztes baloldal eddig képtelen volt rá, így az olimpia belpolitikai viszály és bizonytalanság közepette kezdődik. Az ügyvezető kormányt a Nemzetgyűlés feloszlatása miatt sértett Gabriel Attal irányítja. A baloldali pártszövetség, az Új Népfront azt hiszi, hogy nyert, a Nemzeti Tömörülés az első forduló alapján ugyanezt állítja, a Macron pártja fémjelezte centrum megfogyatkozott, át akarja hidalni a megosztottságot, de erre való jelentkezése senkit nem érdekel. A jobboldali radikálisok után most a baloldali radikálisokkal harcoló Macront meggyengítette az egyre mélyülő válság, apró sikere, hogy újraválasztották a Nemzetgyűlés elnökének a táborához tartozó Yaël Braun-Pivet-t, miután az államfő centrista pártszövetsége megállapodást kötött a hagyományos jobboldallal, a negyedik helyén végző, jobbközép Köztársaságiakkal, akik a Köztársasági Jobboldal nevet vették fel az újjáalakult parlamentben.

Fotó: ShutterStock
A terrorveszély miatt a játékok biztonságára a rendőrség, a csendőrség és a hadsereg mellett 2000 külföldi fegyveres is vigyáz majd

Franciaország tehát politikai zsákutcába került, épp a 2024-es olimpia előtt. Emmanuel Macron most a rendezvénnyel időt akar nyerni, hátha ez alatt a három hét alatt kitalál valamit. Közben abban bízik, hogy a játékok sikeres megrendezésével visszaszerez valamit az elvesztett politikai lendületből. Jelenleg legfeljebb ebben reménykedhet, pedig eredetileg az volt a célja az olimpiával, hogy visszaadja a franciáknak az optimizmust, egységbe kovácsolja a nemzetet egy olyan időszakban, amikor a világban erősödnek a széttartó folyamatok, országok sora süllyed egyre mélyebb politikai és gazdasági válságba. Ezek után egyre nagyobb kérdés, hogy a 2022-ben újraválasztott Macronnak milyen lesz az öröksége. Az elnök mindenképpen reméli, hogy része lesz egy sikeres olimpia. Erősíti az ország imázsát, így segít abban, hogy Franciaország korlátozott erőforrásai és nemzetközi befolyása ellenére ismét eljátssza a nagyhatalom szerepét a világ színpadán.

És még ott van az ukrajnai háború is. Az „olimpiai fegyverszünet” langyos kísérletével kudarcot vallott. A következő lépés egy, az olimpiai megnyitóünnepség előestéjén a sportra és a fenntartható fejlődésre összpontosító csúcstalálkozó lesz. Aztán jöhet a kültéri megnyitóünnepség százezer nézővel a Szajna partján, ami eleve minden rendőr és biztonsági ember rémálma. Az orosz és belarusz sportolók azonban nem vehetnek részt a megnyitón sem. Ők csak semlegesként, nemzeti zászlók és himnuszok nélkül indulhatnak az idei párizsi olimpián. További ellenőrzési eljárások biztosítják, hogy a sportolók ne támogassák aktívan Oroszország ukrajnai invázióját, és ne legyenek kapcsolatban országuk hadseregével. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) honlapja szerint csak 16 orosz és 17 belarusz versenyző fogadta el a meghívást, hogy semleges zászló alatt induljon a közelgő nyári játékokon. Ehhez képest a 2020-as tokiói olimpián 330 orosz és 104 belarusz sportoló indult. Sportolóinak szinte teljes távolmaradására hivatkozva egyébként az orosz televízió a Los Angeles-i bojkott óta először nem közvetíti az olimpiát.

Az olimpia ellen a szakszervezetek is tüntettek

A szervezők azt állítják, a kormány nagyjából elvégzett mindent, amit vállalt. Prioritás volt a fenntarthatóság, így a már meglévő infrastruktúrának a hasznosítása, ami a beruházások 95 százaléka esetében teljesült is. Rendbe hozták a nagy múltú stadiont, a Stade de France-t, a kerékpárversenyek színhelyét (Vélodrome National de Saint-Quentin-en-Yvelines) és a Georges Vallerey uszodát is, amely 1924-ben épült az akkori olimpiára, és most a versenyzők felkészülését szolgálja majd, később pedig uszoda lesz mindenki örömére. Ami az új építésű olimpiai létesítményeket illeti, a francia főváros gazdagodott egy nyolcezer férőhelyes stadionnal és az olimpiai faluval, utóbbi az egyik külvárosban, Seine-Saint-Denis-ben. Előző koncertaréna lesz és a helyi kosárcsapat bázisa, utóbbi pedig értelemszerűen lakónegyeddé válik. Az amúgy is zsúfolt tömegközlekedés nem tudta volna befogadni a turistaszezon kellős közepén kifejezetten az olimpiára érkező több millió külföldit, úgyhogy ezzel mindenképpen kezdenie kellett valamit a kormánynak és a városvezetésnek. De még így is nagyon sok párizsi már július elején elhagyta a várost, hogy ne érje még csak az előszele sem annak, ami a hónap végén betör majd Párizsba. Az azonban nekik is jó hír, hogy az olimpia miatt meghosszabbítottak két metró- és egy HÉV-vonalat. Arról nem is beszélve, milyen nagy könnyebbség lesz turistáknák, helyieknek egyaránt, hogy mostantól közvetlen metró visz Párizs egyik forgalmas repteréről, az Orlyról egészen a városközpontig.

A játékokra készülve a hatóságok illegális migránsok ezreit gyűjtötték össze Párizs belvárosában

Ami pedig a Szajnát illeti, Anne Hidalgo polgármester látványosan megfürdött a folyóban, ám nem mindenki bízik a vízminőség rendbehozatalában. A szervezők mindenesetre állítják, hogy a júniusi özönvíz után a hátralévő időben ismét formába hozzák a folyót, egyébként meg van B terv. A terrorelhárítás pedig szinte minden sarkon ott van. Elsősorban a közvélemény megnyugtatására, de jókora létszámban masíroznak Párizs környékén a hatóság képviselői. A franciák főként az Iszlám Állam támadásaitól tartanak, ezért húszezer katona vesz részt a játékok biztosításában, mintegy 40 ezer rendőr és csendőr mellett. A házigazdák rendkívül nagy erőket vonultatnak fel a biztonságos lebonyolítás érdekében. A hazai csendőrök, rendőrök, katonák és más biztonsági emberek mellett külföldről is, 43 országból érkeznek különböző biztonsági egységek, csapatok Franciaországba. A játékok előtt már három és fél ezer potenciálisan veszélyt jelentő személyt zártak ki az olimpiáról. Mint Gérald Darmanin belügyminiszter ennek kapcsán elmondta, azokat a személyeket, akik veszélyt jelenthetnek a játékok biztonságára, mintegy 770 ezer ellenőrzés eredményeként tiltottak ki. Az elutasítottak között „több tucat iszlamista, szélsőbal- és szélsőjobboldali körhöz közel álló radikális személy” is volt. A biztonsági lépések részeként április elején az olimpiai és paralimpiai játékokon közreműködni kívánók közül 800 önkéntes jelentkezőt utasítottak el, és ezer magánügynök alkalmazásától is eltekintettek. Kérdés persze, hogy a rendszer miként tudja majd kivédeni a magányos merénylők esetleges támadásait…

Miután a migránsokat elszállították, nagytakarítás következett

De akadnak egyéb kihívások is. Így szinte a sportolók maradnak az egyedüliek, akik nem akarnak sztrájkba lépni a párizsi olimpia előtt. Legutóbb az előadó-művészek szakszervezete (SFA) jelentette be, hogy sztrájkot helyez kilátásba a megnyitóünnepségre, valamint a paralimpiához kapcsolódó próbákra. A ceremóniához szerződtetett színészek, táncosok és akrobaták csoportja az alacsony bérek és a szervezők által érvényesített munkaügyi egyenlőtlenségek ellen tiltakozik. A szakszervezet szerint aggodalmaikat többször figyelmen kívül hagyták. A megnyitón mintegy 3000 táncos, zenész és színész vesz majd részt a Szajnán és a környező hidak mentén. Az olimpia előtt több terület dolgozói fenyegettek sztrájkokkal vagy tartottak is munkabeszüntetéseket, hogy jobb feltételeket harcoljanak ki: az elmúlt hónapokban a rendőrök, mozdonyvezetők, közalkalmazottak, szemétszállítók, legutóbb pedig a reptéri dolgozók.

Tiltakoznak az emberi jogi aktivisták is, akik a migránsok és hajléktalanok „társadalmi megtisztításával” vádolják a francia hatóságokat. Azok tagadják, hogy kényszerrel számolták volna fel a belváros képét súlyosan rontó sátortáborokat, de a civil szervezetek másként látják. Állítólag már egy nappal a 2024-es párizsi olimpiai láng ünnepélyes meggyújtása után, április 16-án migránsok százait kezdték elszállítani Franciaország távolabbi pontjaira. Úgy tudni, 2023 eleje óta ez volt a harmadik jelentős kilakoltatási művelet a Párizst és környező területeit magában foglaló Île-de-France régióban. Harcot indítottak az utcai bűnözés ellen is. Több külvárost is megtisztítanak a „piti” bűnözőktől és az utcai árusoktól, ami még inkább túlterheli az amúgy is túlzsúfolt börtönöket. Az az Európa Tanács adatai szerint Románia és Ciprus után Franciaországban leginkább telítettek a börtönök Európában.

E kihívások jelentős része természetesen minden ilyen nagyszabású világverseny velejárója, gondoljunk csak a riói játékokra. Így Macron és a franciák joggal bízhatnak abban, hogy más városokhoz hasonlóan Párizs is megbirkózik a feladattal, és visszatekintve az olimpiára, inkább lehetőségként és nem súlyos teherként marad meg majd az emberek emlékezetében. Valószínű azonban, hogy a francia rendezők ma már inkább szeretnének nagyobb gondok, ne adj’ Isten, tragédiák nélkül túl lenni a játékokon.