A Paksi Atomerőmű biztonságos, olcsó és környezetbarát villamosenergia-termelése több mint harminc éve biztosítja Magyarország villamosenergia-szükségletének jelentős hányadát. A Paksi Atomerőmű Vállalatot 1976. január 1-jén hozták létre. A cég megalapítása egy új iparág megjelenését jelentette Magyarországon, az atomenergia alkalmazását villamos energia előállítására.

Az energiahordozók fokozatos kimerülésével kapcsolatban világszerte jelentkező problémakör megoldására az akkori gazdaságossági értékelések szerint a hagyományos erőművek mellett atomerőmű létesítése került előtérbe Magyarországon is. Az akkori viszonyokat figyelembe véve egyértelmű volt, hogy az atomerőmű építése a nagy tapasztalatokkal rendelkező Szovjetunió közreműködésével történik majd. Ezt a közreműködést államközi egyezmény biztosította, melynek alapján a Szovjetunió Magyarországnak a 440 megawatt teljesítményű nyomottvizes reaktor szállítását vállalta. A szovjet féllel történő megállapodást 1966. december 28-án kötötték meg.

Hamar elindultak a munkálatok. A szovjet és a magyar szakembergárda közösen kutatta azt a földrajzi területet, amelyik optimális helye lehet az atomerőműnek. Az első körben tizenhat üzemi telephelyet jelöltek ki. Elsősorban a nagy hűtővízigény biztosításának mindenkori lehetőségét, az árvízmentességet, az altalaj stabilitását, a földrengésbiztonságát vizsgálták, de fontos szempont volt a gazdasági és foglalkozáspolitikai kérdés is. Nagy csatározások folytak egyes telephelyek érdekében és ellen. Egy ideig Solt, a Dunától keletre lévő Dusnok és a harminc kilométerre délebbre fekvő Bogyiszló község is versenyben volt, végül az új atomerőmű helyét Paks közelében jelölték ki. Az erőmű helyének kitűzése és a tervezés már 4000 megawatt teljesítményre történő kiépítés lehetőségét tartotta szem előtt. 1968. december 22-én aláírták a Magyar Népköztársaság paksi atomerőművének műszaki tervét jóváhagyó okmányt.

Az odáig csak nagyközségi címmel rendelkező, konzervgyárral, ruhaiparral, termelőszövetkezettel büszkélkedő Pakson a Mátraaljai Szénbányák földmunkagépei kezdték meg a leendő hűtővízcsatorna kiásását és az üzemi terület feltöltését 1969 tavaszán. Az atomerőmű építése és szerelése a volumenek és a technikai színvonal tekintetében is komoly erőpróbát jelentett a magyar építő- és szerelővállalatok számára. A csúcsidőszakban napi ezer köbméter beton bedolgozása, a közel kétszeres térfogatsúlyú nehézbeton technológiája, a több ezer tonna rozsdamentes acél beépítése a legszigorúbb minőségi előírások betartásával, a több ezer kilométer kábel lefektetése mind olyan feladat, amelyek a tervezők, beruházók és a kivitelezők nagyfokú előkészülését, együttműködését igényelték. Már csak azért is, mert az akkori építőiparnak nem volt akkora kapacitása, amellyel egy ilyen volumenű építkezést könnyűszerrel megvalósíthatott volna. A munkaerőhiány nagyságát például jól mutatja, hogy a szakképzett hegesztőmunkások egy részét Lengyelországból hozták, a magyar szakmunkásoknak pedig külön hegesztői tanfolyamot is el kellett végezniük. De akadt példa arra is, hogy a szegedi színház tatarozásán fáradozó munkásokat egyik pillanatról a másikra a paksi építkezésre irányították.

A feszített ütemű kivitelezés egyébként azt jelentette, hogy az erőmű területén dolgozó összlétszám a csúcsidőszakban meghaladta a 10 ezer főt, és a szovjet tervező és gyártó cégek mellett az atomerőmű létesítésében részt vett az energetikai iparág szinte mindegyik mérnökirodája, gyártó és kivitelező cége.
Csakhogy a gyors ütemben végzett földmunkálatok váratlanul leálltak. 1970. július 3-án, 148 millió forint elköltése után a kormány, összhangban a szénhidrogénprogram fokozott ütemű megvalósításával, az atomerőmű építésének elhalasztását határozta el, és módosította az 1966-os egyezményt. 1972-ben aztán újabb lendületet kaptak az előkészületek, ehhez valószínűleg hozzájárult a kibontakozó olajválság. 1973 májusában, közel háromévi szünet után ismét folytatódnak a munkálatok, az év őszén már technológiai jellegű szereléseket is végeztek a szakemberek: kútfúrók érkeztek, akik vizet fakasztottak Csámpa határában, és megkezdték az üzemi terület villamosellátását biztosító berendezések szerelését is.

Időközben az egyre növekvő számú építőmunkás, mérnök elhelyezéséről is gondoskodni kellett. 1974-ben egy 400 milliós beépítési tervet dolgoztak ki kormányszinten, melyben benne volt az első lakások átadása és egy háromezer főt kiszolgálni képes étterem létesítése is. Új elképzelés volt, hogy az építőmunkásokat nem barakkokban helyezték el, hanem már ők is új panelházakba költözhettek, amelyek később az üzemeltetőknek adtak otthont. Több mint kétezer lakás épült így.

A panelházakhoz kapcsolódott az úgynevezett tulipános vita is: új elképzelés volt a panel felületének folyamkaviccsal történő bevonása, asszociálva a természetes anyagra. Az akkori építésügyi miniszter azonban leállította a kezdeményezést, mondván, ha már az egész ország szürkében lakik, miért tegyenek kivétel a paksiakkal. További érdekesség, hogy a paksi lakótelepen élő több mint nyolcszáz szovjet mérnök és munkás jelentős része Volga márkájú gépkocsikat vásárolt magának. A nagy kedvencet ugyanis az akkori Szovjetunióban nem engedték megvenni magánszemélyeknek. Az autókat először darabokra szedték, javították, olajozták, kezelték az alvázát, majd összerakták és ideiglenes engedéllyel a Szovjetunióba vitték, ott vagy eladták, vagy forgalomba helyezték saját nevükre.
1975. október 3-án került sor az ünnepélyes alapkőletételre, amelynek keretében egy fém urnában elhelyezték a Paksi Atomerőmű alapító levelét. 1976. január 1-jén megalapították a Paksi Atomerőmű Vállalatot. A Magyar Népköztársaság Kormánya és a KISZ Központi Bizottság képviselői 1977. január 27-én aláírták azt az okmányt, amelyben a paksi beruházást KISZ-építkezéssé nyilvánítják. A Minisztertanács eközben egy 1978 júliusában hozott döntésével kívánta növelni a kivitelezői létszámot, emellett bevezette a folyamatos munkarendet. Eközben Paks 1979. január 1-jétől ismét városi rangot kapott, amit előzőleg a mezővárosi rang megszűnésével, 1871-ben veszített el.


Az erőművi berendezések szállításáról 1979-ben kötöttek szerződést a szovjet partnerrel, 1980. október 20-a pedig jeles nap a beruházás történetében: hajnali két órakor helyére emelték az 1. blokk reaktortartályát. Az év végi beruházói és szervezési feladatokat jól mutatja, hogy a beruházó vállalatnak 4 építő és 7 technológiai szerelővállalattal volt fővállalkozási szerződése. A háttérben 14 tervező- és kutatóintézet állt, a 166 vállalattal 1723 érvényben lévő szerződést kellett folyamatosan karbantartani.

1982. október 31-re teremtődtek meg az 1. blokk indítási feltételei. Aztán elérkezett a várva várt nap: 1982. december 28-a, az első reaktorblokk párhuzamos kapcsolása az országos villamos hálózatra. A következő párhuzamos kapcsolások 1984-ben, 1986-ban és 1987-ben történtek. Ezzel lezárult az erőmű fejlesztésének első szakasza, elkészült a huszadik század legnagyobb hazai ipari beruházása.

Az elmúlt évtizedek során sokoldalú teljesítménynövelő átalakításokat hajtottak végre, ezekkel lett a paksi blokkok névleges teljesítménye 2009-től 500 megawatt, együttes bruttó teljesítményük pedig 2000 megawatt. Az 1997-es rekonstrukció során, a földrengésállóság növelését szolgáló munkák keretében megerősítették azokat a berendezéseket és csővezetékeket, amelyek egy földrengés esetén is épen kell maradjanak. Az átalakításokat a négy blokkon és a kiegészítő rendszereken folyamatosan végezték, a nemzetközi szervezetekkel egyeztetett ütemezés szerint. A reaktorvédelmi projekt keretében az irányítástechnikai rendszert átállították a hagyományos analógról digitálisra, lehetővé téve ezzel a teljes folyamat komputeres követését. Hasonló cserét még nem végeztek ilyen típusú reaktorokon. Az 1. számú blokkon ez a munka 1999-ben sikeresen lezajlott. Az 1996–2002 között végrehajtott biztonságnövelő intézkedések eredményeként a paksi blokkok biztonsági színvonala megegyezik a hasonló korú nyugati atomerőművek biztonsági színvonalával.
Gondoskodni kellett továbbá a kiégett fűtőelemek elhelyezéséről is. Az erőműből kikerülő felszerelések, eszközök tárolására Bátaapáti mellett létesítettek tárolót. A Nemzeti Radioaktívhulladék-tároló felszíni létesítményeit 2008-ban adták át, 2012 decemberére pedig elkészült az első föld alatti kamra.

Az atomerőmű története 40 év után is folytatódik. Az erőmű 1982 és 1987 között üzembe helyezett négy reaktora közül az első kettő 30 éves üzemidejének 20 évvel történő meghosszabbítására kapott jóváhagyást az Országgyűléstől, míg a másik két blokk üzemidő-hosszabbítása a következő két évben várható. Az Országgyűlés ugyanakkor 2009-ben nagy többséggel határozatban járult hozzá új erőművi blokkok telepítésének előkészítéséhez a paksi erőmű telephelyén, hogy növekedjen Magyarország energetikai függetlensége. Az új beruházás 10 ezer munkahelyet teremthet. Az előkészítő munka elvégzésére az MVM Csoport 2012. július 26-án hozta létre az MVM Paks II. Atomerőmű Fejlesztő Zrt.-t, amelynek feladata többek között a fejlesztéshez szükséges kutatás elvégzése, a környezetvédelmi, vízjogi és létesítési engedélyek megszerzése, a jogharmonizáció, illetve a regionális gazdasági-társadalmi hatások feltérképezése.

Ma már egyre inkább látszik, hogy a növekvő energiaigényekhez és az energiabiztonság megteremtéséhez az atomenergia felhasználása megkerülhetetlen. Az ismert műszaki megoldások közül egyedül egy atomerőmű képes a klímaváltozást okozó gázok kibocsátása nélkül, ipari méretekben, gazdaságosan villamos energia előállítására. A Paksi Atomerőmű 4 darab VVER-440, V-213 típusú reaktorral működő blokkjai Magyarország villamos­energia-szükségletének több mint a felét biztosítják. A nemzetközi mércével is kimagasló termelési eredmények és biztonsági mutatók világszerte jó hírnevet biztosítanak az atomerőműnek.

Takó Szabolcs