Gémesi Csanád: a páston mindent megtettem a győzelemért
Büszkeséggel vegyes csalódottság az igazságtalanság érzésével vegyülve. Így érezte magát Gémesi Csanád miután nem jutott negyeddöntőbe az olimpián. A 37 éves kardozó viszont azt mondja: érem nélkül nem megy haza Párizsból!
Van az a pillanat, ami örökre megmarad… Egy olimpián több ilyen pillanat is adódik. Egy-egy olyan sorsdöntő momentum, amikor valaki eléri az álmát, míg másnak összetörik. Amikor a páston néztük az elvesztett asszó után Gémesi Csanádot, ahogy mutatóujját felemelve fejezi ki tiltakozását a lelátó minden szegletének, az a pillanat biztos mindenkiben megmarad. Az olimpia különleges, sokszor, sok mindenki elmondta, nem csak az számít, hogy a legtökéletesebben felkészülj, mentálisan is erősebb legyél ellenfelednél, de mellette kell az a megmagyarázhatatlan plusz, ami az adott pillanatban győztessé tesz. A 37 éves kardozó számára úgy tűnt, a mai lesz a nagy napja. Kezdésnek ugyanis nagyon magabiztosan győzött a világbajnoki címvédő amerikai Eli Dershwitz ellen.
Második mérkőzésére mellettünk ment fel a pástra. A hihetetlen koncentráltság mellett olyan tűz lobogott benne, hogy elképzelhetetlennek tartottuk, hogy bárki megállíthatja. Mivel közel álltunk hozzá, azt láttuk, olyan extázisban kardozott, akkora szenvedéllyel és elánnal, ami csak a javára döntheti el a párharcot a tunéziai Faresz Ferjani ellen. Kiélezett küzdelem zajlott, hiába vezetett többször az afrikai, Gémesi nem hagyta magát, amikor hátrányban vívott is, a lendület, akarat vitte előre és ez fordítást is eredményezett számára, 14:13-ra vezetett, a döntő tus jöhetett volna, de az akciónál Ferjani egyenlített – Gémesi visszahúzta a kezét – majd a következőnél fordított helyzetben, mondjuk úgy, felé billent a mérleg, és bejutott a negyeddöntőbe.
Egy pillanat leforgása alatt változott meg a helyzet és tört össze egy álom, amiért a magyar vívó mindent kiadva magából megküzdött. A vegyes zónában nemcsak csalódottan nyilatkozott, egy pillanatra megállt mondat közben is, amikor elszorult a torka, vélhetően a könnyeivel is küzdött.
– Nagyon nehezen éltem meg a végét, azt gondolom, a páston mindent megtettem azért, hogy a győzelmet végül az én javamra írják, sajnos az égiek nem úgy akarták… Nagyon csalódott vagyok, mert arra készültem, hogy valami igazán szépet, értékeset hozok össze ma… Ez várat magára, legalább három napot.
Gémesi az utolsó két ítéletet erősen vitatja, de kommentálni részletesen nem kívánta a pást melletti bírói döntést.
– Nálam karvisszahúzásnak megítélték, nála meg ugyanazt nem ítélték meg. Mindenesetre az egyiket a kettőből biztos én adtam. Abszolút azt éreztem, hogy ez az asszó már a kezemben van, meg is volt az, hogy mit akarok csinálni, az is, hogyan. Nem úgy sikerült a végén… Csalódott vagyok, az igazságtalanságot meg mindig nehezebben viselem, most is nehezem viseltem, de ez benne van a vívásban, mindig ilyen volt, és egyelőre, úgy tűnik, ilyen is lesz. Szubjektív találatok vannak, amit a bíró dönt el, nehéz feldolgozni nyilván…
Az első meccsén a világbajnoki címvédő amerikaiak elleni győzelmére viszont nagyon büszke.
– Az egy szép skalp volt, büszke vagyok és leszek még sokáig, azt el tudom vinni magammal erről a versenyről, ez a második asszó meg el fog jönni velem…
Hamarosan jön a csapatverseny, amit Gémesi szerint mindannyian tiszta lappal kezdenek, az egyénin történtek pedig kellően felbosszantották, hogy újult erővel álljon majd pástra.
– Ez a helyzet feltüzel, az biztos, érem nélkül nem megyek haza! Azt gondolom, nekünk a csapattal meg kell próbálnunk függetleníteni magunkat a körülményektől, az volt a „szerencsém” itt az egyéni végén, hogy akkor már nem kellett függetleníteni magam, és kifejezhettem a véleményem a döntésekről. A csapatverseny egész más, profi sportolók vagyunk, tudjuk, miért jöttünk, el is fogjuk tudni érni.
